Akkor eszem éhségből, ha: nem gyötör az a tudat, hogy mit eszem, vagy mit kell ennem, ha nem érzem magam bűnösnek az evés után, ha elégedettség-érzés tölt el az étkezés után, ha le tudok állni, amikor már nem vagyok éhes.
Emocionális evő vagyok, ha: szükségem van arra, hogy speciális ételeket egyek, ha bűnösnek érzem magam, hogy örömet okozó ételt eszem, ha rosszul érzem magam, ha jóllakott vagyok.
Egy Sunday karamell vagy egy hamburger?
A téma táplálkozásszakértői szerint (Gillian Riley, Jessica Robbins) a kényszer-ismétlések emocionális eredetűek. Vágyaink sokat elárulnak érzelmi állapotukról – ezt mutatják meg a "Think thin, be thin" best-seller szerzői, ami az Egyesült Államokban került kiadásra, és melynek fő gondolata: az Ön agya ellenőrzi táplálkozási vágyait. Ha megtanulja megfejteni a vágyait, kordában tudja tartani étkezését. A megfejtés a következő eredményre vezet:
- Sajtra vágyik: frusztráló érzést akar levezetni
- Egy jó hamburgerről álmodozik: Ön valóban éhes
- Mindent megadna egy Sunday karamellért: vigasztalásra van szüksége
- Egy zacskó chips-et rohamoz meg: Ön stresszes állapotban van
- Ráveti magát egy tányér „carbonara” tésztára: egyedül érzi magát
Oké, és miután ezt tudjuk, mit tegyünk? Vizsgáljuk meg magunkat, és kérdezzük meg magunktól: miről is van szó? Miért van valójában kedvem enni? Minden jel szerint menni fog!
