A petefészekrák

A petefészkek már a tüszőéréskor termelnek női hormont, az ösztrogént, majd a petesejtjét vesztett tüsző ún. sárgatestté alakul, amely megkezdi a progeszteron nevű hormon termelését. A nő megtermékenyülése esetén az ösztrogén és progeszteron hormonok együttesen játszanak szerepet abban, hogy a méh nyálkahártyája alkalmassá válik a megtermékenyített petesejt befogadására.

A petefészkekben viszonylag gyakori a daganatok előfordulása, ám ezeknek 75-80%-a jóindulatú. A rosszindulatú petefészek-daganatokat - bár eredetüket tekintve igen különbözőek - összefoglaló néven petefészekráknak nevezik.

A petefészekrák döntően az 50 év feletti nők betegsége, előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával fokozatosan nő. Ritka esetekben ugyanakkor fiatal felnőtteknél, sőt egyes válfajai a pubertás kor előtt is előfordulhatnak.

Magyarországon a petefészekrák az asszonyoknál az ötödik leggyakoribb rosszindulatú daganat. A petefészekrák a nők összes rákos megbetegedésének mintegy 4%-át teszik ki.

A méhtest rákkal ellentétben a petefészekrák igen korán már távoli szervekbe áttétet ad. Így ennél a daganatféleségnél hangsúlyozottan fontos a korai felismerés!

A petefészekrák áttétképződésének három formája ismert:

• Más szervekbe történő behatolás, pl. petevezetékekbe és a méhbe.

• A rákos sejtek a petefészekből kiszabadulnak, kitörnek és behatolnak a hasüregbe, ahol új tumorok képződnek a közeli szervek felszínén. Az orvosok ezt a jelenséget maghullatásnak, vagy beoltásnak is nevezik.

• Elterjedés. A rákos sejtek a nyirokrendszeren keresztül eljutnak a medencében, hasüregben és a mellkasban lévő nyirokcsomókba. A véráramon keresztül eljuthatnak a rákos sejtek a májba és a tüdőbe is.

A petefészekrák rizikófaktorai

• Életkor. A legtöbb rákos daganat az 55. életév felett járó nők esetében alakul ki (menopauza után).

• Családban már előfordult petefészekrák megbetegedés. Ennek különösen akkor van jelentősége, ha a petefészekrák a családban fiatal korban lévő nőknél fordult elő. Nemcsak a petefészekrák családban való előfordulása, de más egyéb rákfajták, mint mellrák, méhrák, gyomorrák, végbélrák is veszélyeztető tényező.

• Rákos betegség már előfordult a nőbetegnél. Ez lehet mell-, méh- és bélrák is, ilyenkor a petefészekrák kialakulásának kockázata magasabb.

• Terhesség a nő életében sosem fordult elő. Természetesen ez az idősebb nők körében veszélyforrás.

• Menopauza idején adott HRT, azaz hormonpótló terápia. Ha egy nő 10 évnél hosszabb ideig csak ösztrogén tartalmú hormonpótlást kap, progeszteront nem, akkor megnő a petefészekrák kialakulásának veszélye.

A petefészekrák tünetei

A rákos daganat kialakulásának korai időszakában nincsenek tünetek, ahogy a daganat nő, úgy jelennek meg a tünetek is, melyek az alábbiak lehetnek:

• A hasüregben, a medencében, a hátban és a lábakban érzett nyomásérzés, vagy fájdalom,

• Hasi duzzanat,

• Hányinger,

• Emésztési zavarok, gázok okozta puffadás,

• Krónikus székrekedés,

• Hasmenés,

• Állandó fáradtságérzés,

• Gyakori vizelési inger,

• Szokatlan hüvelyi vérzés (elhúzódó, erős menstruáció, vagy a menopauza bekövetkezte után megjelenő vérzés).

A petefészekrák diagnosztizálása:

• Anamnézis felvétele,

• Fizikális vizsgálatok,

• Medence vizsgálat, beleértve a Papanicoulau teszt elvégzését is,

• Vér- és vizeletvizsgálat (vérvizsgálatnál a CA-125 szérumszintjének vizsgálata),

• UH vizsgálat,

• Biopszia vétele, amely hasfelnyitással is történhet, amennyiben a vérvizsgálat és az UH vizsgálat eredménye azt indokolttá teszi.

A petefészekrák kezelése

A diagnózis felállítása után a kezelések megtervezéséhez szükség van a rák stádiumának és fokozatának megállapítására. Ehhez szükség van mellkasi röntgenvizsgálatra, az alsó bélrendszer barium kontrasztanyag lenyelése után történő röntgenvizsgálatára, kolonoszkópiára (a bél- és végbél optikai szálas vizsgálata), természetesen azért, hogy kivizsgálják, képzett-e a rákos daganat áttéteket és ha igen, milyen szervekbe és milyen mértékben.

A legtöbb nő esetében a petefészkeket sebészi úton eltávolítják, kiegészítő kezelésként pedig kemoterápiára, ritkán radioterápiára kerül sor. Az alkalmazott terápia háromféle területet érinthet:

• Lokális, helyi terápia: A sebészi eltávolítás és a radioterápia lokális eljárások alkalmazása.

• Peritoneális (hasüregi) kemoterápia: Egy vékony csövön közvetlenül a hasüregbe és a medencébe juttatják a gyógyszert, vagy gyógyszereket.

• Rendszert érintő kemoterápia: a gyógyszereket szájon át, vagy intravénásan juttatják a szervezetbe, és a hatóanyag a véráramba kerül.

A műtét során mind a petefészkeket, mind a petevezetékeket eltávolíthatják, sor kerülhet a méh, a közeli nyirokcsomók, az omentum (a beleket fedő vékony, zsíros párna) eltávolítására is, valamint a hasüregből és a medencéből szövetminta vételére.

A petefészekrák átfogó kezelésének mind mellékhatásai, mind további egészségügyi következményei vannak. Leggyakoribbak ezek közül a fájdalom, duzzadt has, elzáródott bél, duzzadt lábak, légzési nehézségek, lehangoltság. Szükség szerint történik ezek kiegészítő kezelése.

A petefészekrák kiújulhat, ezért fontos a beteg rendszeres orvosi utókövetése. Ajánlhatóak a komplementer (kiegészítő) terápiák is, mint a diéta, az akupunktúra, vitaminkészítmények szedése stb.

A petefészekrák prognózisa

A petefészekrák prognózisa a rák stádiumán alapszik. Az ötéves túlélési arány a diagnózis felállítása és a kezelések után a következő:

• I. Stádium: 70-100 %

• II. Stádium: 50-70 %

• III. Stádium: 20-50 %

• IV. Stádium: 10-20 %.

A prognózis ennél rosszabb lehet, ha rák agresszív, vagy ha a sebésznek nem sikerült minden látható abnormális szövetet eltávolítani a beteg szervezetéből. A petefészekrák kiújulása a III. és IV. stádiumban lévő nőbetegek közel 70 %-ánál fordul elő.