A
méhizomdaganat (myoma uteri)
A
myoma uteri, vagy egyszerűen csak myoma a női szervezet
leggyakoribb jóindulatú daganata, közel a
fogamzóképes nők felénél alakul ki! A
myoma tokkal körülvett, a méh simaizom szövetéből
kiinduló jóindulatú daganat.
Kialakulásának
pontos oka ismeretlen. Minden egyes myoma göb egy simaizomsejt
elfajulásából, kontrollálatlan
osztódásából ered. Növekedésében
az ösztrogén hormon is szerepet játszik, éppen
ezért a pubertás kor előtt nem, a változókor
után pedig általában már nem alakul ki,
sőt a meglévő göbök mérete is csökken
ilyenkor.
Méretét
tekintve a pár milliméteresről akár emberfejnyi
nagyságúra is megnőhet, ezáltal sokféle
tünetet okozhat: alhasi fájdalmat, székelési,
vizelési panaszokat, és legtöbbször
rendellenes erősségű, vagy idejű menstruációs
vérzést és másodlagosan kialakuló
anémiás (vashiányos) vérszegénységet.
A
myoma göbök mérete és elhelyezkedése
az ultrahangos vizsgálat segítségével
egészen pontosan meghatározható. Amennyiben a
látottak alapján felmerül a rosszindulatú
rákos daganat (szarkóma) lehetősége, szükség
van a myoma göbök szövettani vizsgálatára
is. Kezelése sebészi eltávolítás,
a méhüreg tükrözés (hysteroscopia) során
a kisebb göbök megfelelő technikai háttér és
orvosi tapasztalat mellett egyúttal el is távolíthatók.
A nagyra nőtt myoma eltávolítása – lehetőség
szerint a méh megtartása mellett – hagyományos
módon, hüvelyen keresztül, vagy hasi feltárás
útján végezhető el.
Az
emlők jóindulatú daganatai
Az
emlőkben felfedezett legtöbb daganat jóindulatú,
az emlődaganatok mintegy 80 %-a jóindulatú daganat.
A
jóindulatú emlődaganatok típusainak
elkülönítéséhez szükség
van néhány teszt elvégzésére,
leggyakrabban az ultrahangos és a mammográfiai
vizsgálat már elégséges ehhez. A
vékonytűs, vagy vastagtűs aspiráció keretében
elvégzett biopszia (szövetmintavétel)
mikroszkopikus elemzése általában elegendő
annak bizonyítására, hogy nem emlőrákos
daganatról van szó és hogy hyperplasia nincs
jelen.
A
leggyakoribb jóindulatú emlődaganatok:
-
Fibroadenoma:
Az emlő kötőszövetének daganata, a leggyakoribb
jóindulatú
emlődaganat, amely általában a fiatal, vagy fiatalabb
nőket érinti. Négy típusa van, a közönséges
fibroadenoma, az óriási fibroadenoma, a juvenilis
fibroadenoma és a phylloid daganat. A daganat sebészi
eltávolítása általában teljes
gyógyulást eredményez.
-
A
fibrocisztás elváltozások. Bizonyos típusait
nehéz elkülöníteni az emlőráktól.
Általánosságban a ciszták képződése,
a kötőszövetes növedékek és a
hámszövet hyperplasiája (a hámsejtek
száma nő meg) a kórkép jellemzője. Változó
korban gyakrabban fordul elő, amikor a tejtermelő mirigyeket
fokozatosan puhább, zsíros szövetek váltják
fel, majd a menopauza beállta után sokszor spontán
meg is szűnik ez az állapot.
A
petefészkek jóindulatú daganatai
A
petefészkekben viszonylag gyakori a daganatok
előfordulása, ezeknek 75-80%-a jóindulatú. A
petefészek jóindulatú daganatainak közös
jellemzője, hogy lassan növekednek, általában
tünetmentesek és nagyon ritkán válnak
rosszindulatúvá.
A
leggyakoribb jóindulatú petefészek daganatok az
alábbiak:
-
A
cisztás teratoma: vagy másnéven dermoid ciszta,
mivel főleg külső csíralemezes (ektodermális)
szövetből áll.
-
A
fibroma: lassan növekedő, rendszerint 7 cm-es átmérőnél
kisebb kötőszövet növedék.
-
Cisztás
adenoma: Leggyakrabban vérnedvet, vérsavót,
vagy nyálkát tartalmazó képlet.
A
jóindulatú petefészek daganatok gyakran okoznak
menstruációs rendellenességet, súlyos
alhasi fájdalmat és hasvízkórt, ez utóbbi
általában a fibrómákkal társul.
Diagnózisuk felállításához hüvelyi
ultrahangos vizsgálatra, vagy CT és MRI vizsgálatokra
van szükség.
Differenciáldiagnosztikájukban
a méhen kívüli terhesség kizárásának
mindig meg kell történnie. Kezelésük
laparoszkópiával (tükrözéssel),
laparotómiával - a hasfal megnyitásával -
és végső esetben a petefészek eltávolításával
oldható meg. A cél általában az, hogy az
egyik petefészek lehetőség szerint megmaradjon, amely
a továbbiakban is biztosítja a beteg szervezetének
normális hormonális működését.
Endometriózis
Az
endometrium a méh belső felszínét borító
szövet, a méh nyálkahártyája, amely
havonta, a hormonok hatására megvastagszik és
leválik, menstruáció formájában.
Ha ez a szövet a testben máshol található,
ugyanez a folyamat megy végbe, viszont a levált szövet
nem képes a testből eltávozni. Ennek
következménye lehet a belső hasüregi vérzés,
a szövettörmelék szétesése, majd
kijutása a csomóból, a csomót körülvevő
terület gyulladása és a területen
hegképződés.
Felléphetnek
egyéb szövődmények is, pl. újabb területre
való szóródás, összenövések
képződése, bélvérzés vagy
-elzáródás, hólyag működési
zavar, egyéb panaszok. A tünetek általában
az idő előrehaladtával romlanak, bár bizonyos
esetekben a tünetek javulása, majd újra
kialakulása a jellemző.
Ezt
az állapotot nevezzük endometriózisnak. Az
endometriózis a nők mintegy 15 %-ánál fejlődik
ki, a reproduktív életszakaszukban. Az endometriózis
diagnózisának felállításához
hastükrözés (laparoscopia) útján vett
szövettani minta laboratóriumi elemzése szükséges,
amely egyértelműen igazolja, hogy a szövet endometrium,
és kizárja más betegség fennállásának
lehetőségét.
Kezelése
igen összetett feladat és függ a csomók
lokalizációjától is. Sor kerülhet
fájdalomcsillapításra, hormonális
kezelésekre, vagy sebészeti műtétre is,
amellyel a kialakult endometriózis csomókat
eltávolítják, illetve szükség lehet
a radikális hysterectomiára, méheltávolításra
is.
Sajnos
gyakori, hogy a műtéti eltávolítást
követően az endometriózis kiújul. Az is
előfordul, hogy a menopauza beálltát követően a
HRT kezelések során adott ösztrogénpótlás
miatt újul ki az endometriózis. Ezekben az esetekben a
radikális méh- és petefészek eltávolítás
és a hormonpótlás felfüggesztése
lehet a megoldás.
