A változókor legfőbb élettani jelenségei

A petefészek már a méhen belül, a megszületés előtti embrionális korban rendelkezik a legtöbb kezdeti tüszővel, melyek száma a terhesség félideje körül a legmagasabb, kb. 7-8 millió. A születés idejére azonban ennek a számnak már kb. csak a fele található meg a csecsemőben, a pubertás korra ezek száma kb. 300 ezer, és mire a nő a menopauza időszakát eléri, a tüszők száma már csaknem a nullával egyenlő.

Ennek az élettani jelenségnek az a magyarázata, hogy a tüszők minden egyes, az első menstruációt követő havivérzést megelőzően csoportosan érnek, tehát több száz tüsző indul érésnek, és nemcsak az az egy, amely a legérettebbé válva az ovuláció során megreped és a benne lévő pete megtermékenyül, vagy ha nem, akkor vérzés kíséretében ez a megérett tüsző lelökődik a méhfalról.

Az a több száz tüsző, amely nem fejezi be a megindult érési folyamatot, a peteérés egyes szakaszaiban hegesen degenerálódik. E sok száz tüsző funkciója tehát nem is az, hogy a petesejtet reprodukálják, hanem hogy ösztrogén hormont termeljenek.

Mire a petefészkekben a teljes tüszőkészlet elfogy, lényegében megszűnik az egyik legfontosabb női hormon, az ösztrogén termelése is a női szervezetben. Az a kevés ösztrogén, amely a női szervezetben a menopauza után még termelődni fog, az a szervezetben másutt, pl. a zsírszövetben termelődik, vagy egyéb hormonokból transzformálódik ösztrogénné.

A menstruációs ciklusok az életévek számának növekedésével arányosan rövidülnek. Kb. 45 éves korra, a klimaktérium átlagos kezdeti időszakára válik a ciklus follikuláris fázisa olyan röviddé és tökéletlenné, amely az ovuláció (tüszőrepedés) létrehozásához már nem elégséges. A petesejt érési folyamata tehát lassul, az ösztrogén hormon elválasztás csökken, mindezek eredményeképpen az ovuláció (tüszőrepedés) és a progeszteron hormon termelés hiányában a ciklus szabályozása fellazul, és előbb, vagy utóbb, de elmarad a havivérzés, és az egész folyamat átcsúszik a post-menopauzába.

A folyamat természetesen nem egyszerű, és sokszor ellentmondásos. Az ösztrogén hormonszint csökkenésével a menstruáció sokszor válik rendszertelenné, napokig csak elővérzés előzheti meg, máskor elhúzódóvá és erőssé válik a vérzés, vagy pedig a ciklus valamelyik szakaszában rendszertelenül tér vissza. A tendencia azonban a regresszió felé halad és a nő szempontjából ez élettanilag kedvező is.

Azokban az esetekben ugyanis, amikor az ovuláció, a tüszőrepedés túl hamar elmarad, és az ösztrogénhatás túl sokáig és erőteljesen érvényesül a progeszteron és a sárgatest hormon termelés hiányában, a szervezetben olyan relatív ösztrogén hormon túlsúly alakul ki (ezt nevezik hiperösztrogenizmusnak), amely a még meg nem nyugodott női nemi rendszerben daganatkeltő kockázatot jelenthet!

Bár a petefészek működésbeli regressziója a változókor leglényegesebb jellemzője, maga a klimakteriális szindróma, tünetegyüttes ennél azonban sokkal-sokkal szélesebb körű és átfogja a szervezet teljes működését.

A legfőbb, még nem kóros tünetek:

• A fertilitás, azaz a fogamzóképesség fokozatosan csökken, de a nők között ebben is jelentős különbségek lehetnek.

• Csökkenni kezd a nemi vágy.

• Az ösztrogéntermelés csökkenése miatt a nők testének bőre és hüvelyük is szárazabbá válik, emiatt hüvelyfájdalom, -égés is felléphet tünetként.

• A havivérzés szabálytalanná válik, éppen ezért a nőgyógyászok körében az a gyakorlat, hogy azt tekintik a menopauzának, azaz az a havivérzés tekintendő utolsónak a nő életében, amelyet fél-egyéven belül nem követ másik. Ugyanis a menopauzát követően is jelentkezhet még vérzés, de már semmiképpen sem rendszeresen.

• A PMS, a pre-menstruális szindróma tünetei erősödnek.

• A változókorban a hormonális szabálytalanságok miatt az emlők gyakran érzékenyek, vagy fájdalmasak.

• A has igen gyakran feszül, ez a nők számára egy ún. diszkomfort érzést okoz.

• Jellemző a testsúlygyarapodás (az anyagcsere is lassulni kezd), ez a változó korban lévő nők mintegy 30 %-ánál fordul elő.

• Jellemző a fogyás is, ez is a nők mintegy 30 %-ánál jelentkezik tünetként. Szokták mondani azt is, hogy a kövérek még kövérebbek, a soványak még soványabbak lesznek ebben az időszakban.

• Testszerte vizenyő jelentkezik.

• Előfordulhat szőrösödés is.

• Gyakoriakká válnak a hőhullámok és az éjszakai izzadás.

• Insomnia, éjszakai alvászavar jelentkezik.

• Szédülés is előfordulhat.

• Megnőnek a koncentrációval, gondolkodással kapcsolatos zavarok.

• Fejfájás és tarkótájéki fájdalom jelentkezik, de előfordul fájdalom jelentkezése más testrészen is.

• Gyakori az erősebb szívdobogás észlelése.

• A hangulat labilissá válik, erőteljes szorongás is felléphet.

• Fizikailag a nők fáradékonyabbá, gyengébbekké válnak, különösen, ha életmódjukat korábban sem jellemezte a rendszeres torna és az egészséges táplálkozásra való odafigyelés.

• Gyakori az idegesség, az ingerültség, a hirtelen bekövetkező izgalmi állapot, azaz vegetatív idegrendszeri problémák lépnek fel.

• A hipofízis által termelt gonadotrop hormonok (FSH, LH) szintje a többszörösére nő.

A klimaktérium kóros folyamatai:

• Vérzészavarok.

• A vérzészavarok előfordulásának növekedésével arányosan emelkedik a méh jó- és rosszindulatú folyamatainak jelentkezése.

• A hüvely fokozatos sorvadása megkezdődik, ami sokszor fájdalmassá teszi a közösülést. Ilyenkor síkosító krémek használata válik szükségessé.

• A csontsűrűség csökkenése, csontritkulás kialakulása (osteoporosis).

• A külső nemi szervek fokozatos sorvadása során fellépő problémák.

• A húgyúti szervek fokozatos sorvadása miatti problémák.

• Nagyfokú pszichés zavarok: súlyos depresszió, kóros szorongás, paranoid, vagy skizofrén kórképek.

• Kezeletlen pszichés kórképek miatti öngyilkosság.

• Szív- és érrendszeri problémák fellépése: a szívinfarktus gyakorisága emelkedni kezd, arányban a csökkenő ösztrogén hormonszinttel. Az érelmeszesedés folyamata felgyorsul, a magas vérnyomás probléma is gyakrabban jelentkezik a változókorban.

• Diabetes mellitus, azaz a cukorbetegség kialakulása gyakoribb a nőknél a változókorban (szénhidrát-anyagcserezavar).

• Általános anyagcserezavar miatti kóros (40 feletti BMI érték) elhízás.

A nem kóros tünetek lehetnek rendszeresek, vagy rendszertelenek, előfordulhatnak akár naponta többször is. Maga a változókor összességében tehát a fenti tünetegyüttes jelentkezésével jár együtt, és egyben fennáll a veszélye a felsorolt kórképek kialakulásának, vagy akár súlyosbodásának is.

A változás kora a tünetek ellenére orvosi szempontból még nem jelent betegséget, azaz a változókor diagnózis nem létezik. Tudni kell azonban, hogy a nőket ez az életszakasz nem egyformán viseli meg. Nagyban befolyásolják őket ebben az örökletes tulajdonságok, a táplálkozási szokások, a szervezetük általános fittségi állapota, az idegrendszerük állapota, a munkájuk, a családi körülmények, a társadalmi közállapotok, de még az időjárás, a klímaviszonyok is.

Számos ok lehet arra, hogy a változókori panaszok és a jelentkező tünetek valakit annyira megviselnek, hogy mindenképpen orvosi segítségre van szüksége. A változókorba lépett nők körében az endometrium-biopszia, a hüvelyi ultrahangvizsgálat és a sonohysteroscopia (a méh üregének folyadék kontrasztos UH vizsgálata) jön szóba diagnosztikai vizsgálatként. Ezekre azért is szükség lehet, mert az említett tünetek mellett számos rákmegelőző és rosszindulatú elváltozás is előidézhet rendellenes vérzéseket ebben az életszakaszban.

A változókori folyamatok eredményeként tehát még nem kóros jellegű szomatikus és vegetatív idegrendszeri zavarok alakulnak ki, ezeket a zavarokat azonban lehet és kell is kezelni, többféle úton-módon is.