A kamaszkorban megjelenik az absztrakt gondolkodás, a szülőktől készen kapott magyarázatok helyett a serdülő lányok önálló megoldásokat keresnek, próbálgatják saját problémamegoldó képességeiket és természetesen a „saját fejük után szeretnének menni”.
Már nem elsősorban a szülők irányítására és véleményére szeretnének támaszkodni, egyre inkább igénylik saját kortársaik és más felnőtt emberek társaságát, véleményét. A szüleik viselkedési mintáitól eltérően viselkedő és vélekedő felnőtt emberek között sokszor keresik saját példaképeiket. Felkészültebbé válnak bizonyos dolgokra, megerősödnek, megügyesednek, eddig elképzelhetetlen teljesítményekre képesek.
A serdülő lányok szeretnek egyedül lenni, a szüleik nélkül, vagy baráti társaságukban. Érzelmi életüket, hangulatváltozásaikat gyakran a végletek jellemzik, hol az elkeseredettség, hol a felfokozott boldogságérzés. Természetesen a kamaszlányok érzelmi viharait nem lehet pusztán hormonális változásnak tekinteni, a fiataloknak számtalan oka lehet arra, hogy idegesek, zavartak vagy rosszkedvűek legyenek, sokszor jogosan tiltakoznak a rájuk rakott terhek ellen.
Testük és gondolkodásuk azt mutatja, hogy nagyon megváltoztak önmagukhoz képest. Ugyanakkor környezetük nem hajlandó ezt észrevenni és nem akar lehetőséget adni arra, hogy kipróbálják új képességeiket. Ezért a kamaszok állandóan küzdenek szüleikkel, más felnőttekkel és kortársaikkal, hogy megtalálják a helyüket. Úgy tűnhet, mintha nagyon önzők és követelőzők lennének. Hajlamosak arra, hogy mindenkit meg nem értéssel, kritizálással, beleszólással vádoljanak. Gyakran begubóznak saját érzéseikbe, és közömbössé válhatnak másokkal szemben. A szülők gyakran értetlenül, esetleg haragosan állnak a szeszélyes kamaszlány magatartása előtt.
A serdülő lányok gyakran vizsgálják önmagukat. Az önvizsgálatnak két végeredménye lehet: vagy arról bizonyosodik meg a gyermek, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell, és ő normálisan éli a hétköznapjait, vagy arról, hogy ő abnormális és kiállhatatlan. Az önbizalom és az önbecsülés hiánya gyakran átcsap öngyűlöletbe. Ebben az időszakban a szülőknek nagy feladatuk van: meg kell adniuk a kellő tiszteletet és az elegendő önállóságot gyermeküknek, de ugyanakkor elegendő útmutatást és segítséget is elvár a kamaszgyermek.
A szülőnek, megérzéseire hallgatva, a kamaszlány igényeire figyelve meg kell találnia az egyensúlyt a fegyelmezés és a támogatás, a helyeslés és az ellentmondás között. Akár négy-öt évbe is beletelhet, míg sikerül tisztázni, mi a különbség a magánélet tiszteletben tartása és a titkolózás között, vagy a nyílt beszéd és a kíváncsiskodás között.
A szülők számára ez az időszak nemcsak, hogy nem könnyű, de veszélyes is lehet: a kibontakozó kamaszlány egyszerre válik önállóvá és mások által befolyásolhatóvá. Ez utóbbi sajnos akár tragédiákhoz is vezethet, ha a kislány „rossz társaságba” (kábítószer, alkohol, dohányzás, korai szexualitás) keveredik és sosem szabad elfelejteni, hogy az első menstruáción átesett kamaszlány már bizony teherbe tud esni.
