A
betegség az ún. metabolikus szindrómakörhöz
tartozik. A szindróma részben
hormonális, részben anyagcsere-zavar, részben
pedig szervi jellegű betegség,
kétoldali, megnagyobbodott, sok cisztát tartalmazó
petefészkeket (a ciszták a megrepedt tüszőkből
alakulnak ki), vérzészavart, fokozott szőrnövekedést,
az esetek nagyrészében elhízást takar.
Tüszőrepedés a policisztássá vált
petefészekben általában nincs, így
teherbeesés sem fordulhat elő. Napjainkban a PCOS a meddőség
egyik leggyakoribb oka. Gyakran jár alhasi fájdalommal
is, valamint kismedencei keringési zavarokkal (ödéma
kialakulása).
Gyakoriságát
tekintve a gyermekvállalási korban lévő minden
10 nőből egynek PCO szindrómája van. Világszerte
a nők kb. 10 %-át érinti, tehát szinte
népbetegségnek számít.
A
PCOS betegekre tipikusan jellemző tünetek:
-
Szabálytalan,
vagy hiányzó menstruációs ciklus, amely
a peteérés hiányának következménye.
-
Magas
férfi hormon szint (DHEA és tesztoszteron).
-
A
petefészkekben kialakuló, folyadékkal teli sok
apró (kb. 8 cm-es) ciszta.
-
Akne
(a bőrben lévő faggyúmirigyeknek és
környéküknek a működési zavara által
keletkezett gombostűfejnyi, vagy borsónyi, vagy még
annál is nagyobb göbök, vagy gennytüszők).
-
Abnormális
testszőrzet növekedés (pl. arcon, mellen, hastájékon,
háton stb.), melyet hirzutizmusnak neveznek a szakemberek,
-
Elhízottság,
vagy kifejezett kövérség.
-
A
kifejezetten kövéreken észlelhető barnás
fekete, durvább felületű bőrterület (acanthosis
nigricans) a nyak hátsó részén, illetve
a hajlatokban (hónalj, lágyékhajlat, emlők
alatt).
-
Inzulinrezisztencia,
vagy II. típusú cukorbetegség.
Egyéb
gyakori tünetek:
A
betegség kialakulásának oka ismeretlen,
genetikai és örökletes okok mellett számos
egyéb tényező is szerepet játszhat benne, mint
például a csökkent inzulinérzékenység
(inzulinrezisztencia, IR), melynek ellensúlyozására
(a normális vércukorszint fenntartására)
a hasnyálmirigy több inzulint termel, ez viszont sokrétű
hormonális és anyagcsere-változást indít
el. Megnő a szervezet androgén hormon (DHEA és
tesztoszteron) termelése, melyért a zsírszövet,
a mellékvese és a petefészkek felelősek. A
szindróma gyakran hipofízis adenomával is
társul, de szerepet játszhat benne a pajzsmirigy zavart
működése is.
A
betegségre jellemző a kifejezetten hasra lokalizálódó
elhízás, de nemcsak a túlsúlyosokat
érinti, a kifejezetten sovány alkatú nőknél
is előfordul. A hasi elhízás megbízható
mérőszáma sovány nők esetében (is) a
derék-csípő körfogat aránya, ha az 0,8,
vagy afeletti, az már problémát jelezhet.
A
PCOS diagnózisának felállítása
Specifikus
diagnosztikus tesztje a PCOS-nak nincs. Diagnosztizálása
az anamnézis (kórelőzmény) felvétele
után a nő teljes fizikális kivizsgálásával
kezdődik. Általában nőgyógyász, vagy
kifejezetten belgyógyász-endokrinológus
szakember végzi a vizsgálatokat. Ez magában
foglalja a vérnyomásmérést, a
testtömeg-index (BMI) kiszámítását,
a csípő méretének megállapítását,
a fokozott szőrnövekedéssel érintett testtájak
átvizsgálását.
A
diagnózis megerősítését szolgálja
a vér hormonszintjének vizsgálata: az emelkedett
LH szérumszint mellett az ösztrogén és az
androgén hormonok (DHEA és tesztoszteron) szintje is
emelkedett. Vizsgálják a hipofízis termelte
hormonok, az LH és az FSH egymáshoz viszonyított
arányát is: a két hormon normális aránya
1:1-hez, de ha a ciklus 2-5. napján levett vérből az
LH aránya magasabb, az a PCOS gyanúját erősíti
meg.
Az
ezt követő ultrahangos vizsgálat célja annak
megállapítása, hogy a petefészkek
megnagyobbodtak-e (a benne lévő ciszták miatt).
Önmagában az, hogy sok kis ciszta van a petefészekben,
még nem jelenti a PCO szindróma létezését,
ez elég gyakran fordul elő a nőknél, de minden
esetben, ha a petefészek, vagy petefészkek
policisztásak, az okot adhat a PCOS gyanújára.
Az UH vizsgálatot tehát minden esetben a fizikális
és laboratóriumi vizsgálatok meg kell, hogy
előzzék. Sor kerül a méhnyálkahártya
falának (endometrium) vizsgálatára is, mivel a
menstruáció elmaradása, vagy rendszertelensége
miatt az megvastagszik.
A
differenciáldiagnózisban figyelembe kell venni a
PCOS-hoz hasonló tüneteket okozó más,
endokrin betegségek kórképét, csökkenő
valószínűségi sorrendben:
-
Hypothyreosis, azaz
pajzsmirigy alulműködés,
-
Prolactinoma, azaz
prolactin hormon túltermelődés,
-
Mellékvesekéreg-hormon
enzimzavar (21-hidroxiláz hiány),
-
Ritkább
mellékvese enzimzavarok,
-
Cushing-kór
-
Androgén
hormont termelő mellékvese, vagy petefészek
daganatok.
(PCOS-ban
nagyobb a valószínűsége a méh- és
petefészekrák kialakulásának!)
A
PCOS hármas alapkezelése
A
PCOS napjainkban még nem gyógyítható
betegség. Meg lehet előzni az állapotromlást és
csökkenteni lehet a tüneteket, mégpedig a diéta,
a mozgás és a gyógyszeres kezelés
együttes alkalmazásával. A kezelést a
tünetek visszafejlődése után sem szabad
abbahagyni, mert kiújulnak.
A
diétának elsősorban a vércukorszint ingadozás
kivédését kell elősegítenie és
egyáltalán nem kell drasztikusnak lennie. Fontos a napi
5-6 alkalommal történő, kis mennyiségű étkezés
ritmusának kialakítása és betartása.
Az amúgy is egészségtelen, túl sok
keményítőt tartalmazó, túl sok főtt
étel és a finomított szénhidrátok
étrendből történő kiiktatása egyáltalán
nem megerőltető a szervezetnek. Az egyetlen igazán komoly
megszorítás az, hogy az édességet
teljesen száműzni kell az étrendből. Fontos
természetesen, hogy a diéta elősegítse a
testsúlycsökkenést is.
A
rendszeres testmozgás egyértelműen javítja az
inzulin érzékenység (inzulinrezisztencia)
csökkenését. Nem szükséges, hogy
valaki fáradtan, vagy kedvetlenül végezzen
testgyakorlatokat, és az sem, hogy a testgyakorlatok
megerőltetőek legyenek: napi 30 perc séta elegendő
mozgásmennyiséget jelent, de legalább egy héten
3-4 alkalommal erre sort kell keríteni. A hangsúly a
rendszerességen van!
A
gyógyszeres kezelés nem egyszerű kérdés:
1996. óta a világban
sikerrel alkalmazzák a PCOS kezelésére a
korábban csak a II. típusú cukorbetegség
kezelésére használt metformin hatóanyagú
gyógyszert. A metformint 1957-ben az időskori, II. típusúnak
nevezett cukorbetegség kezelésére vezették
be. Az inzulinrezisztencia problémakörének
alaposabb ismerete óta terjedt el a használata, mivel a
metformin rendkívül hatékonynak bizonyult az IR
csökkentésében.
