Blog

Hosszú évekig szükségünk van a szüleink törődésére és gondoskodására, ők pedig mindezt megadják nekünk. Táplálnak, óvnak és felnevelnek. Mindig ránk gondolnak, és mindig azt kérdezik maguktól: „mire van szüksége a gyermekünknek?” Így növünk fel a szeretetükben és a gondoskodásukban.
Mégis előfordul, hogy anyánkra és apánkra nézünk, és azt gondoljuk magunkban: „ Hiszen itt valami nincs rendben ! Nem tökéletesek!”
Némelyeknek bizony egészen különös elvárásaik vannak a szüleikkel szemben. Akkor lennének elégedettek, ha a szüleik olyanok volnának, min az Isten. Nem pontosan olyanok, egy kicsivel természetesen túl kellene szárnyalniuk Őt is.
Szörnyű dolgok követünk el az ilyen fajta elvárásainkkal a szüleink ellen. Jogot formálunk arra, hogy felelősségre vonjuk őket, mert nem olyanok, mint az Isten.
Bizony a szüleink hétköznapi emberek, vannak hibáik- majdnem ugyanazok, mint nekünk magunknak-, ezért nőttünk fel és váltunk képessé arra, hogy megbirkózzunk a nehézségeinkkel. Éppen ezért tudunk megfelelni az élet kihívásainak, mert a szüleink hibái felkészítettek rájuk.
Ha az édesanyánkat és az édesanyánkat maradéktalanul a szívünkbe fogadjuk, akkor teljes lényükkel bennünk maradnak mindazon tetteik nélkül, amelyekkel szemben bármilyen ellenérzésünk volt.

Csörnyei Ida családfelállító terapeuta, természetgyógyász