Mások kirekesztése és ennek hatása az életemre 2010.05.21 12:52
sárkány (Csörnyei Ida)
Mi teszi boldoggá az embereket? Mi tesz boldoggá engem? Hogyan lehetek boldog? Akkor lehetek boldog, ha minden ember felé – egyformán mindenki felé - nyitott vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkit szeretek. Azt jelenti, hogy tisztelettel és egyfajta szellemi szeretettel fordulok minden ember felé. Azt jelenti, hogy a mindannyiunkban ott tevékenykedő és mindannyiunkat elfogadó teremtőerővel összhangban mindenkit magamhoz engedek.
Ha bárki előtt is bezárkózom, akkor elveszítem a boldogságot.
De vajon miért rekesztünk ki másokat? Mert jobbnak gondoljuk magunkat. Mindenki aki jobbnak gondolja önmagát, kirekeszt valakit. Kirekesztjük mindazokat, akikről rossz véleménnyel vagyunk, vagy akiket elítélünk. Ez a gőg az erkölcsből táplálkozik, és odáig merészkedik, hogy kijelenti „Ő élhet, ő pedig nem”. Ez szörnyűség. És mindez az erkölcs nevében. Ezek az erkölcsös személyek a boldogságot bizonyosan nem ismerik.
A boldogság forrása az emberek felé való odafordulás. Ez az odafordulás az egész életet végig kíséri és meghatározza. Ez az ami az életben igazán számít. A lényegét tekintve nem más, mint jóindulat mindenki iránt: „Minden embernek a javát akarom”
Megnézhetjük, hogy mi játszódik le bennünk, amikor jóindulatúak vagyunk. Talán vannak olyanok, akikre haragszunk. Gondolatban rájuk tekintünk, és azt mondjuk nekik: „minden tekintetben a javadat akarom!”
A lelkünkben élő jóindulat boldoggá tesz bennünket. A rosszindulat ezzel szemben boldogtalanságot okoz, de nem csak a másiknak, hanem nekünk magunknak is.
Próbáljuk ki, ha nyugtalanok vagyunk valami miatt, vagy sokat dolgoztunk és elveszítettük a kapcsolatot a lelkünkkel és a szívünkkel: üljünk le és kérdezzük meg magunktól: „kivel szemben tagadtam meg a jóindulatomat?” A lelki szemeink előtt gyorsan felbukkannak ezek a személyek, mi pedig újra feléjük jóindulattal fordulhatunk – ítélkezés nélkül, természetes jóindulattal . Így visszanyerhetjük nyugalmunkat. Ez is egy módja, hogy boldogok lehessünk, jóindulattal mindenki iránt.
Csörnyei Ida családfelállító terapeuta, természetgyógyász
Ha bárki előtt is bezárkózom, akkor elveszítem a boldogságot.
De vajon miért rekesztünk ki másokat? Mert jobbnak gondoljuk magunkat. Mindenki aki jobbnak gondolja önmagát, kirekeszt valakit. Kirekesztjük mindazokat, akikről rossz véleménnyel vagyunk, vagy akiket elítélünk. Ez a gőg az erkölcsből táplálkozik, és odáig merészkedik, hogy kijelenti „Ő élhet, ő pedig nem”. Ez szörnyűség. És mindez az erkölcs nevében. Ezek az erkölcsös személyek a boldogságot bizonyosan nem ismerik.
A boldogság forrása az emberek felé való odafordulás. Ez az odafordulás az egész életet végig kíséri és meghatározza. Ez az ami az életben igazán számít. A lényegét tekintve nem más, mint jóindulat mindenki iránt: „Minden embernek a javát akarom”
Megnézhetjük, hogy mi játszódik le bennünk, amikor jóindulatúak vagyunk. Talán vannak olyanok, akikre haragszunk. Gondolatban rájuk tekintünk, és azt mondjuk nekik: „minden tekintetben a javadat akarom!”
A lelkünkben élő jóindulat boldoggá tesz bennünket. A rosszindulat ezzel szemben boldogtalanságot okoz, de nem csak a másiknak, hanem nekünk magunknak is.
Próbáljuk ki, ha nyugtalanok vagyunk valami miatt, vagy sokat dolgoztunk és elveszítettük a kapcsolatot a lelkünkkel és a szívünkkel: üljünk le és kérdezzük meg magunktól: „kivel szemben tagadtam meg a jóindulatomat?” A lelki szemeink előtt gyorsan felbukkannak ezek a személyek, mi pedig újra feléjük jóindulattal fordulhatunk – ítélkezés nélkül, természetes jóindulattal . Így visszanyerhetjük nyugalmunkat. Ez is egy módja, hogy boldogok lehessünk, jóindulattal mindenki iránt.
Csörnyei Ida családfelállító terapeuta, természetgyógyász