A népegészségügy színvonalának javítása érdekében az Egyesült Királyságban működő „Közegészségügyi Királyi Társaság” és a közegészségügyi konferenciákat szervező „UK Közegészségügyi Kar” egy 12 lépéses kiáltvány részeként azt javasolja, hogy a jövő évtől az Egyesült Királyságban tiltsák be a transzzsírsavak (angol rövidítése: TFA) fogyasztását.
A javaslat részeként megjegyzik, már bizonyított tény, hogy az iparilag előállított transzzsírsav fogyasztása káros az emberi egészségre, és fogyasztásuknak semmilyen még egészséges szintje sem létezik!
A javaslatot tevő orvosok véleménye szerint a transzzsírsavak élelmiszerekben való használatának betiltása az Egyesült Királyság lakossága egészségének megvédését támogatná egy viszonylag könnyen megvalósítható módon.
A transzzsírsavak akkor keletkeznek, amikor a növényi olajakat részben hidrogenizálják (mesterségesen keményítik), és ezáltal a természetben nagy számban előforduló (tipikusan 30-60 %-ban) „cisz” konfigurációjú, telítetlen, kettős kötésű zsírsavakat „transz” konfigurációjú, telítetlen, kettős kötésű zsírsavakká alakítják. A zsírsav kémiai szerkezetét tekintve karbonsav, amely hosszabb, el nem ágazó szénláncot tartalmaz. A természetben előforduló zsírsavak általában páros számú szénatomból épülnek fel, és legalább 8 szénatomból állnak. A zsírsavak szénláncának alfa és omega szénatomból álló vége van, a telítetlen zsírsavak legalább egy kettős kötést tartalmaznak, amelyben két hidrogénatom van. A cisz-zsírsavak esetén a kettős kötésben lévő két hidrogénatom a lánc azonos végén helyezkedik el. A transz-zsírokban a két hidrogénatom a lánc átellenes oldalán helyezkedik el, a lánc a középpontos szimmetria miatt nem törik meg, így a transz-zsír inkább a telített zsírokra hasonlít. Ennek komoly biológiai jelentősége van. A telített zsírsavakban nincs kettős kötés, a szénlánc omega szénatomjához három hidrogénatom kapcsolódik.
A magas transzzsírsav tartalom olyan fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, amely miatt az élelmiszeripari gyártócégeknek vonzó, beleértve azt is, hogy egy viszonylag nem költséges (pl. az állati eredetű zsírokhoz hasonlítva) szilárd, vagy félszilárd zsírt hoznak létre. A hidrogenizálás a bomlékony omega-3 (alfa-linolénsav) savakat elpusztítja, ami az ipar számára azt jelenti, hogy a zsírsav kevésbé lesz hajlamos az avasodásra (oxidációra), növeli a zsírsav élettartamát, és mélyfagyasztásra optimálissá teszi. Az 1950-es évek óta növekszik a részben hidrogénezett növényi olajok használata ezen ipari és kereskedelmi előnyeik miatt, és az 1960-as évek óta javasolják az orvosok, hogy közegészségügyi okok miatt a telített zsírsavakat (mint amilyen a vaj és a disznózsír) más alternatívával helyettesítse az élelmiszeripar.
Mivel az emlősök és a legtöbb táplálkozásra is alkalmas növény csak cisz konfigurációjú, kettős kötésű zsírsavat szintetizálnak, a természetes emberi táplálkozásban a transzzsírsav igen ritka. A kérődző állatok transzzsírsavai, amelyek a tehén, a bárány, a kecske húsában és tejében megtalálhatók, és amelyeket az állatok bélflórája alakított ki, a fő természetes transzzsírsav források. Ezeket az iparilag gyártott transzzsírsavakhoz hasonlítva, a kérődző állatok transzzsírsavai valamennyire eltérő izomereket (cisz-transz reakció vegyülete) tartalmaznak és általában kisebb mennyiségben is fogyasztják az emberek (a teljes élelmiszerből származó energiabevitel kb. 0.5 %-a). Ilyen alacsony mennyiségben fogyasztva a kérődző állatok transzzsírsavának nincs komoly, ártalmas hatása az emberi egészségre.
Mindezen okoknál fogva, a 12 lépéses kiáltvány érzékenyen fókuszál az iparilag előállított transzzsírsavak étrendből történő kiküszöbölésére.
A transzzsírsavak sokkal veszélyesebbek, mint a telített állati zsírok fogyasztása. A teljes és ipari transzzsírsavak fogyasztása igen károsan hat a súlyos kardiovaszkuláris betegségek rizikófaktoraira. Randomizált, kutatási céllal végzett vizsgálatok azt állapították meg, hogy a transzzsírsav fogyasztás többek között csökkenti a védőhatású HDL („jó”) koleszterin szintjét és emeli az LDL („rossz”) koleszterin szintjét, elősegítve ezzel az érelmeszesedés folyamatát, az elhízást, emeli a vér triglicerid szintjét, a teljes koleszterinszint és a HDL koleszterin arányt. Emeli az érelmeszesedést fokozó gyulladásos fehérjék szintjét (interleukin-6, CRP, TNF), növeli az inzulinrezisztenciát, elősegíti a cukorbetegség kifejlődését. Destabilizálja a szívizomsejtek membránját, ami szívritmuszavarhoz, akár hirtelen halál bekövetkezéséhez is vezethet. Összességében a szívinfarktus, a stroke, az Alzheimer-kóros elbutulás és a korai halál bekövetkezését segíti elő. Nőknél mindezeken túl még csökkenti a fogamzóképességet is.
A fenti kockázatok még kis mennyiségű transzzsírsav fogyasztás esetén is fennállnak!
Az iparilag fejlett országokban az átlagos népesség naponta akár a teljes energiabevitel 2-4 %-át is transzzsírsavak formájában viszi be a szervezetébe. Az ipari transzzsírsavak legfontosabb forrásai a pékáruk, a mélyfagyasztott élelmiszerek, a csomagolt snack-ek, a margarinok és a növényi főzőzsíradék. Paradox módon a fejlődő országokban a transzzsírsav bevitel aránya még magasabb lehet, mivel az otthon használt, vagy az utcai ételárusok által használt főzőzsír transzzsírsav tartalma igen magas. Ez különösen az alacsony jövedelmű népesség esetében igaz, mivel a részben hidrogénezett zsírok jóval olcsóbbak, mint az egészséges főzőolajok, vagy zsírok, illetve a kormányzat által támogatást is élveznek bizonyos régiókban. Az átlagos transzzsírsav fogyasztás bármely nemzethez tartozó, vagy földrajzi területen élő elhízott emberek között igen magas, mivel ők az átlag populációnál többet esznek, és gyakorta a teljes napi étkezésük 6-8 %-a transzzsírsav.
A nyilvános kampányok, az élelmiszerek megfelelő címkézése és a törvénykezési politika jelentősen csökkenthetné a transzzsírsavak fogyasztását. Nem olyan régen vezették be az USA-ban és Kanadában, hogy a forgalmazott élelmiszereken található címkéken fel kell tüntetni a transzzsírsav tartalmat is, ez a szabály pedig oda vezetett, hogy a nagy élelmiszergyártók elkezdték csökkenteni, vagy teljes mértékben mellőzni néhány termékükben a transzzsírsavak használatát. Azonban nagyon sok élelmiszer tartalmaz még most is káros ipari transzzsírsavat, különösen az éttermi ételek, az iskolai büfékben árult ételek, a pékségek, a kávéházak stb. által kínált ételekben igen magas az arányuk, és itt még nem kötelező az ételek transzzsírsav tartalmának feltüntetése az étlapon, vagy az árjegyzékeken.
Dániában, Kaliforniában, New York városában, Svájcban és Ausztriában az életbe léptetett hivatalos előírások hatékonyan tiltották be és szüntették meg az ipari transzzsírsavak használatát. A New York-i éttermekben például az ipari transzzsírsav használata a korábbi 50 %-ról 2 %-ra esett vissza. Arra nézve, hogy a kötelezően előírt transzzsírsav szabályozások (gyakorlatban ez az iparilag előállított transzzsírsavak „cisz” konfigurációjú, telítetlen, kettős kötésű zsírsavakkal történő helyettesítését jelentik) érezhető arányban nem módosították az élelmiszerek árát, kereskedelmi forgalmát, ízét és kaphatóságát, bizonyítékok állnak rendelkezésre.
Az Egyesült Királyság Élelmiszer Szabvány Ügynöksége (angol rövidítése: FSA) azt állapította meg, hogy az Egyesült Királyságban a teljes energiabevitel kb. 1 %-át teszi ki a transzzsírsav fogyasztás és így nem találják olyan jelentős problémának, hogy foglalkozzanak vele. 2007-ben az Ügynökség azt jelentette, hogy az élelmiszeripar önkéntes transzzsírsav eltávolításának ösztönzése jól működik, és ezért nincs szükség arra, hogy törvényben tiltsák be a használatát.
Ezzel szemben a „Diabetes UK”, a Brit Diabetikus Szövetség (egyike az Egyesült Királyság legnagyobb szervezeteinek, amely nemcsak segíti a cukorbetegeket, de kutatásokat és kampányokat is finanszíroz) állítása szerint Angliában, figyelembe véve a jelenlegi hivatalos kardiovaszkuláris betegség arányokat, ha csak 1 %-kal csökkentenék a lakosság transzzsírsav fogyasztását, az évente 11.000 szívinfarktus és 7.000 korai halálesettel kevesebbet jelentene.
A regionális helyett a nemzeti politika csökkenthetné a transzzsírsav visszaszorítása miatt a gyártók és az éttermek vállára nehezedő terheket, és az összes, betegségre hajlamos lakosságot megvédhetné, beleértve a gyermekeket és a szociogazdaságilag hátrányos alcsoportokat is. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy ha az Egyesült Királyság törvényileg szabályozná az ipari transzzsírsavak gyártásának megszüntetését, az hatalmas előnyökkel járna, mert a többi fejlett és fejlődő országot is inspirálná arra, hogy hasonló lépéseket tegyen az állampolgárai egészségének megvédése érdekében.
Az Élelmiszer Szabvány Ügynökség legfrissebb megállapítása az, hogy az iparilag előállított transzzsírsavak fogyasztása az Egyesült Királyságban alacsony, és már most is arra ösztönzik az élelmiszeripart, hogy csökkentse a transzzsírsavval készült élelmiszerek mennyiségét, amelyet a Brit Diabetikus Szövetség is örömmel fogad.
