Az alkalmi nagy ivászatok nemcsak a szívbetegségek, de a szívhalál kockázatát is megduplázzák

Egy nemrég elkészült tanulmány, amely a középkorú francia férfiak ivási szokásait hasonlítja össze az észak-írországi Belfast-ban élő hasonló korú férfiakéval, azt állapította meg, hogy az alkalmi nagy ivászatok (angolul „bringe drinking”-nek nevezik) csaknem megkétszerezik a szívbetegségek előfordulásának kockázatát.

Belfastban „kultúrája” van a nagy ivászatoknak, általában valamelyik hétvégi napon az írek lazításképpen nagyon sok alkoholt fogyasztanak, és ez a vizsgálat megállapításai szerint hozzájárulhat a várost jellemző magas szívbetegség-arányhoz.

Bár sok más kutatás is állapított már meg összefüggést az alkoholfogyasztás és a szívbetegségek kialakulása, valamint a korai elhalálozás között, most azonban a kutatók az ivási szokások és az elfogyasztott alkohol típusának szerepét akarták részletesebben megismerni. Éppen ezért végezték el összehasonlító vizsgálatukat, amely a kulturális szokásaiban is eltérő két országban vette górcső alá az ivási szokásokat.

Annak ellenére, hogy arra a megállapításra jutottak, hogy a középkorú férfiak Belfastban átlagosan hetente ugyanannyi alkoholt fogyasztanak, mint francia kortársaik, az írekre azonban jellemző, hogy ezt a mennyiséget a hétvége valamelyik napján (rendszerint szombaton) egyszerre fogyasztják el, míg Franciaországban ugyanazt a mennyiséget egy héten kisebb adagokra elosztva isszák meg a férfiak, és nem jellemzi őket a hétvégei nagy tivornyázás.

Azt is megállapították, hogy Franciaországban a középkorú „alkoholizáló” férfiak nagyobb része rendszeresen, legalább egy héten egyszer fogyaszt alkoholt, és náluk a fejenkénti, heti átlagban elfogyasztott alkoholmennyiség szintén magasabb, belfasti társaikhoz hasonlóan, azonban Belfastban kétszer-háromszor nagyobb mennyiségben fogyasztanak a férfiak alkoholt a hétvégén, mint Franciaországban.

Az orvosok az ún. PRIME tanulmány (a „Myocardialis Infarktus Előretekintő Járványtani Vizsgálata” c. kutatás angol rövidítése) csoportadatait használták fel vizsgálatukhoz, a publikáció szerzője a Franciaország-beli Toulouse Orvostudományi Egyetem epidemiológiai kutatója, Dr. Jean-Bernand Ruidavets volt.

A PRIME tanulmányba 1991-ben bevont résztvevőkkel kapcsolatos adatok felhasználásával Dr. Ruidavets és munkatársai 9.778 fő, 50-59 év közötti férfi alkoholfogyasztási szokásait tanulmányozták, akik a PRIME kutatás résztvevői közé Franciaország 3 nagyvárosában (Lille, Strasbourg és Toulouse – 7.373 férfi) és Belfastban (2.405 férfi) jelentkeztek. 1991-ben ezeknél a férfiaknál még nem nem álltak fenn szívproblémák, illetve szívbetegség.

Dr. Ruidavets és munkatársai a kiválasztott férfiakat négy csoportba osztották:


  1. Alkoholt sohasem fogyasztók,

  2. Alkalmanként ivók,

  3. Rendszeres alkoholfogyasztók, és

  4. Nagy ivók.

A férfiakkal készült interjúk, orvosi kórtörténetük és kérdőívekre adott válaszaik alapján mérte fel a kutatócsoport ivási szokásaikat, úgymint:

  • A hetente és naponta elfogyasztott alkoholos italok mennyisége és típusa,

  • A kardiovaszkuláris rizikófaktorok: a kor, a dohányzás, a fizikai aktivitás, a vérnyomás és csípőméret.

A kutatók a „nagy ivászat” fogalmát úgy határozták meg, mint egy nagyon rövid idő alatt történő több, mint 50 g (tiszta) alkohol elfogyasztását. Így azokat a résztvevőket, akik önként számoltak be arról, hogy rendszeresen 4, vagy 5 pohár (125 ml/pohár), vagy annál több bort, vagy sört fogyasztanak el naponta, a nagy ivók közé sorolták.

A kiválasztott férfiak életét 10 éven át követték nyomon a kutatók, mely időszak alatt az összes „kemény” szívproblémát (szívinfarktus, vagy szívkoszorúér probléma okozta elhalálozás), továbbá a szívtáji szorító mellkasi fájdalom, az „angina pectoris” előfordulását is feljegyezték, ez tette lehetővé Dr. Ruidavets és munkatársai számára, hogy statisztikai eszközök segítségével mérjék fel az ivási szokások és a szívbetegségek jelentkezése közötti összefüggéseket.

Az eredmények az alábbiakat mutatták:

  • Belfastban a résztvevők 60,6 %-a (1.456 férfi), míg Franciaországban 90,6 %-uk (6.679 férfi) számolt be arról, hogy legalább egy héten egyszer alkoholt fogyaszt.

  • Belfastban az alkoholt fogyasztó férfiaknak csak 12 %-a (1.456 főből 173 fő) ivott mindennap, míg a franciáknál ez az arány 75 %-os volt (a 6.679 főből 5.008 fő).

  • Belfastban az alkoholizálók között a napi átlagos tiszta alkohol fogyasztás mennyisége 22.1 gramm volt, míg Franciaországban ez 32.8 gramm.

  • A nagy ivászatok előfordulása Belfastban csaknem 20-szor magasabb volt, itt az összes vizsgált férfi 9,4 %-a esett ebbe a kategóriába, szemben Franciaország 0,5 %-os arányával.

  • Az összes résztvevő férfi 7 %-ánál (683 fő) jelentkeztek a 10 éves utánkövetési időszak alatt ischémiás (helyi vértelenséggel járó) szívbetegség epizódok.

  • Ezen epizódok közül 3,3 % (322 eset) bizonyult a „kemény” események közé tartozónak (szívinfarktus, vagy szívhalál), és 3,7 %-os volt (361 eset) az angina pectoris előfordulási aránya.

  • 1000 fő/év „kemény” szívkoszorúér eseményben kifejezve, Belfastban az előfordulási ráta 5,63 volt, míg Franciaországban 2,78 (a 95 %-os konfidencia intervallum – a statisztikában a valószínűségi intervallum, a sokaság mintabecslése alapján – 4,69-6,69 és 2,41-3,2 között változott).

  • Az összes résztvevőre vonatkoztatva, és figyelembe véve az olyan potenciális zavaró tényezőket, mint a földrajzi központ és a klasszikus kardiovaszkuláris rizikófaktorok, a „kemény” koronáriás események veszélyességi rátája - a rendszeres ivókkal összehasonlítva – 1,97 volt a nagy ivók körében, 2,03 az absztinensek között, és 1,57 a csak korábban alkoholt fogyasztók körében. (A 2,0 veszélyességi ráta azt jelenti, hogy a negatív esemény bekövetkezésének valószínűsége már kétszeres!!)

  • Belfastot és Franciaországot összehasonlítva, a „kemény” koronáriás események veszélyességi rátája 1,76 volt előzőleg, majd az ivási és borfogyasztási szokásokkal kiigazítva ez a ráta 1,09-re csökkent. (E két faktor az, amely a kockázat emelkedésében különbséget tesz).

  • Az összes alkohol-típust figyelembe véve, csak a borfogyasztást lehetett összekapcsolni a „kemény” koronáriás események bekövetkezésének alacsonyabb kockázatával, tekintet nélkül az országok különbözőségére.

Mindezek alapján Dr. Ruidavets és munkatársai azt a következtetést vonták le, hogy „A rendszeres és mérsékelt alkoholfogyasztás egy héten egyenletesen elosztva, amely a francia középkorú férfiak tipikus ivási szokás-mintája, az ischémiás szívbetegségek kialakulásának alacsonyabb kockázatával jár, míg a nagy ivászati minta, amely Belfastban sokkal gyakoribb, magasabb kockázatot jelent. A nagy ivászatok előfordulása, amely az ischémiás szívbetegség jelentkezésének kockázatát megduplázza, a rendszeres ivással összehasonlítva Belfastban csaknem hússzor magasabb volt, mint a francia központokban.”

„Egy további ok, amiért Belfastban magasabb a szívbetegségek előfordulásának kockázata, az lehet, hogy sokkal több ember fogyaszt sört és tömény szeszt, mint bort. Franciaországban a bor a lakosság kedvelt alkoholos itala, és arra nézve, hogy a mérsékelt borfogyasztás a szívbetegségek kialakulásával szemben védő hatású, bizonyítékok állnak rendelkezésre.” – magyarázta a francia orvosi team.

Dr. Ruidavets és munkatársai szerint ezek az eredmények a közegészségügyet tekintve nagyon jelentős horderővel bírnak, különösen, hogy azzal kapcsolatosan is bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy a mediterrán országokban a fiatalok körében terjed az alkalmi nagy ivászatok szokása.

„A szeszipar minden lehetőséget megragad arra, hogy az alkoholfogyasztást pozitív képzetekkel telítse, hangsúlyozza az ischémiás szívbetegségek kockázatára gyakorolt előnyös hatásait, azonban az embereket arról is fel kellene világosítani, hogy a nagy ivászatoknak milyen egészségügyi következményei vannak.” – írja Dr. Ruidavets a cikkében.

A Londoni Egyetemi Kollégium (angol rövidítése: UCL, az Egyesült Királyság egyik legnagyobb egyetemének, a London University-nek a legrégebbi részlege) egyik munkatársa, Annie Britton - orvos, a UCL Epidemiológiai és Közegészségügyi Részlegének kutatója – szerkesztői kommentárjában megjegyezte, hogy a nagy ivászatok nemcsak a szívbetegségek előfordulásának magasabb kockázatával függnek össze, de más fontos egészségügyi problémákkal is, többek között a májzsugor (cirrhosis) és néhány típusú rákbetegség kialakulásával, valamint társadalmi és szociológiai problémákat is okoz.

Dr. Britton véleménye szerint a középkorú férfiakat megszólító közegészségügyi üzenetnek világossá kell tennie, hogy az alkohol védő hatásai semmivé lesznek, ha visszaélnek vele és nagy ivászatokra kerül sor, sőt, az ilyen ivók a szívinfarktus nagyobb kockázatának teszik ki magukat.

Dr. Britton álláspontja szerint a nagy ivászatok veszélyeiről szóló, a fiatalokat megszólító üzeneteknek másképp kell hangzaniuk, mivel az ő korukban a szívproblémák jelentkezésének kockázata valószínűleg egyébként is alacsonyabb, így kevésbé érzik magukra vonatkoztathatónak a Dr. Ruidavets-féle intelmeket.

A fiatalok sokkal inkább reagálnának az olyan „anti-nagy ivászat üzenetekre, amelyek az alkoholmérgezés, a balesetek, az erőszakos támadások és a sajnálatosan kockázatos alkalmi szexuális kapcsolatok létesítésének veszélyeiről szólnak” – fűzte hozzá szerkesztői kommentárjában a doktornő.


Címkék: nagy ivászat, alkoholizmus, alkohol, függőség, bor, sör, szív, szívroham, keringés, érrendszer, infarktus
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2020 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!