Az amerikai St. Louisban (Missouri Állam) lévő Washington Orvostudományi Egyetem addikciót kutató orvosai vizsgálataik során arra az eredményre jutottak, hogy az alkoholistává válás kockázata az egyéneket az elhízás kockázatának is kiteheti.
A kutatók megjegyezték, hogy a családban már előfordult alkoholizmus és az elhízás kockázata közötti kapcsolat az utóbbi években sokkal nyilvánvalóbbá vált. A vizsgálatban, amely az 1992-2002-ig tartó időszakot ölelte fel, kiderült, hogy a résztvevő férfiak és nők, akiknél a családban már előfordult alkoholizmus, egyaránt sokkal nagyobb valószínűséggel váltak kövérekké az időszak végére, 2002-re, mint az ugyanilyen magas kockázatú csoportba tartozók 1992-ben.
„Az addikció kutatásban gyakran vizsgáljuk azt, amit „kereszt-öröklődésnek” nevezünk, és ami egyben felveti az a kérdést, vajon az egy kórkép kialakulására való hajlam hozzájárulhat-e a más kórképek kialakulásához is. Például, az alkoholizmus és a kábítószer fogyasztás kereszt-öröklődésű. Ez az új kutatás az alkoholizmus és a kövérség közötti kereszt-öröklődést demonstrálja, de arra is rámutat – és ez nagyon fontos -, hogy az egyes kockázati tényezők tulajdonképpen a környezeti működés következményei. A környezeti változás, amely a 1990-es és a 2000-es évek között történt, bizony nem volt az emberek génjeibe kódolva.” – magyarázta a kutatásról megjelent publikáció vezető szerzője, Richard A. Grucza, PhD és pszichiátria segédprofesszor.
Amerikában az elmúlt évtizedben a kövér emberek száma megduplázódott, a hetvenes évek végén a lakosság 15 %-a, míg 2004-re már 33 %-a volt kórosan elhízott (közel 100 millió ember). A kövér embereknél – akiknek testtömegindexük (BMI) 30, vagy annál magasabb – megemelkedik a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a szívbetegség, a stroke (agyvérzés) és bizonyos fajta rosszindulatú daganatos betegségek kockázata.
A kutatásról szóló beszámoló az amerikai „Általános Pszichiátria Archívuma” online változatán jelent meg. Grucza segédprofesszor és kutatócsoportja szerint azok az egyének, akiknek a családjukban előfordult alkoholizmus, és különösen a nők, ki vannak téve az elhízás megemelkedett kockázatának. Továbbá, ez a kockázat láthatóan növekszik. Richard Grucza úgy véli, ezt az elfogyasztott táplálék minőségének és összetételének változása, illetve a túlságosan bőségesen rendelkezésre álló táplálék okozza, amely ugyanúgy interakcióba lép az agy bizonyos területével, mintha addiktív kábítószer lenne.
„Amit manapság eszünk, sokkal több kalóriát tartalmaz, mint azok az ételek, amelyeket az 1970-es és az 1980-as években ettünk, ráadásul olyanfajta kalóriákat tartalmaznak – különösen a cukor, a só és a zsír kombinációját -, amelyek az agy ún. jutalomközpontjára fejtenek ki hatást. Az alkohol és a kábítószerek (drogok) az agy ugyanezen területére hatnak, és úgy gondoljuk, mivel ugyanazok az agyi struktúrák kerülnek stimulálásra, ezeknek az ételeknek a túlfogyasztása sokkal nagyobb mértékű azon egyéneknél, akiknél az addikcióra való hajlam fennáll.” – magyarázta a segédprofesszor.
A segédprofesszor azt a hipotézist állította fel, hogy mivel az amerikaiak sokkal több magas kalória értékű és rendkívül ízletes ételt fogyasztanak, azok, akiknél az addikcióra való hajlam genetikai kockázata fennáll, azok magasabb kockázattal is kell, hogy számoljanak ezeknek az ételeknek az agy jutalomközpontjára gyakorolt hatásai miatt.
Grucza segédprofesszor kutatócsoportja mindezen megállapításokhoz az utolsó két évtized két nagy, alkoholizmussal kapcsolatos amerikai tanulmányait is kielemezte. E két vizsgálatba összesen csaknem 80.000 embert vontak be.
„A kockázat markereként különösen az alkoholizmus korábbi családi előfordulását vizsgáltuk, és azt találtuk, hogy 2001-ben és 2002-ben azok a nők, akiknek a családjukban e betegség előfordult, 49 %-kal nagyobb valószínűséggel híztak el, mint azok, akiknek családjában nem volt alkoholista személy. Férfiak esetében is észrevettünk ilyen összefüggést, de az nem volt olyan számottevő, mint a nők esetében.” – állapította meg a segédprofesszor, és azt is hozzátette:
„Egy lehetséges magyarázat a kövérségre azok esetében, akiknél a családtörténetben előfordult alkoholizmus, az, hogy egyes egyének az egyik addikciót egy másikkal cserélhetik fel. Miután valaki komoly kapcsolatba kerül az alkohollal, előfordulhat, hogy szégyelleni kezdi viselkedését és elfordul az ivástól, ugyanakkor magas kalóriatartalmú és „hiper” ízletes ételeket kezd fogyasztani, amelyek ugyanúgy stimulálják agyuk jutalomközpontját, és „megadják” nekik ugyanazokat a „kellemes” érzeteket, amelyeket az alkohol nyújthatott a számukra.”
A segédprofesszor véleménye szerint: „Az alkoholbetegek nem hajlamosak a hízásra, általában rosszul, vagy legalábbis alultápláltak, mivel a táplálkozást ivásra cserélik fel. Egyesek azt gondolják, hogy elméletileg az alkoholfogyasztás révén a szervezetbe bevitt többlet kalóriák hozzájárulhatnak az elhízáshoz, de ezeknél a személyeknél ezzel mi nem találkoztunk.”
Grucza segédprofesszor szerint az egyéb tényezők, kezdve a dohányzástól, az alkalmi alkoholfogyasztáson át a demográfiai tényezőkig – mint pl. a kor és az iskolai végzettség – nem magyarázzák az alkoholizmus kockázata és a kövérség közötti összefüggést.
„Valóban úgy tűnik, hogy a környezeti változások hatásairól van szó. Bár spekulálhatok, de nem igazán tudom bizonyítani, hogy az élelmiszer „környezetben” bekövetkezett változás hozta létre ezeket az összefüggéseket. Egészen nagy rémirodalma van annak, hogy a hiper ízletes ételek addiktív hatást gyakorolnak az emberekre, és fogadnék, hogy mi is ezzel találkoztunk a vizsgálataink során.”
Grucza segédprofesszor véleménye szerint az eredmények azt sugallják, hogy az alkoholizmust, mint betegséget, az addikciókat és a kóros elhízást kutató orvosok között sokkal több párbeszédre lenne szükség. Véleménye szerint jó néhány olyan beteg van, akiket, ha ezen rendellenességek egyikével kezelnek, az elősegítheti egy másik addikcióból való kigyógyulásuk esélyét is.
