Ha csendben állás során valaki sokat inog, himbálódzik, az a krónikus alkoholizmus gyakori és jelentős következménye, még hosszabb józan időszak után is, és gyakran vezet elesés okozta sérülésekhez, sőt akár halálhoz is.
Egy friss kutatás szerint a testtartással kapcsolatosan visszamaradt instabilitás az alkoholtól mentes férfiak és nők esetében azt mutatja, hogy az alkoholizmuson lehet segíteni hosszú távú józansággal, de az így bekövetkező állapotjavulás nem teljesen tudja kitörölni az instabilitás problémáját.
A kutatás eredményeit 2010. márciusában fogják publikálni az „Alkoholizmus: Klinikai és Kísérleti Kutatás” c. amerikai, havonta megjelenő szakfolyóiratban.
„Karikatúrák úgy ábrázolják a súlyosan ittas személyeket, hogy botladoznak, kanyargós úton lépdelnek és tántorognak.” – mondta a Stanford Egyetem pszichiátriai és viselkedéstudományi részlegének professzorasszonya, a kutatás vezetője. „Ha kijózanodnak, járásmódjuk és egyensúlyérzékük stabillá válik. Azonban, még hosszabb józan időszak után is, azoknak az embereknek, akik hosszú távon krónikus alkoholfüggőségben szenvedtek, bizony továbbra is problémáik lehetnek azzal, hogy egyenesen, vagy vigyázzba álljanak. Az ő egyensúlyi helyzetüket a „hintázás” jellemzi, ami jóval több, mint amit legtöbbünk az egy helyben állás során megtapasztalhat, különösen ha a lábakat össze kell zárni és a kezeket oldalt le kell tenni, azaz abban az esetben, amikor a természetes stabilizáló tényezőket nem lehet használni.”
A professzorasszony szerint a hintázó mozdulatok, a kilengés számszerűsítéséhez egy energiamérő lemezt használnak, amely feljegyzi egy inch (egy inch = egy hüvely = 2,54 cm) töredékeiben a „kilengés útját”, mégpedig másodpercek töredéke alatt is, miközben az illetőnek csendben vigyázzba kell állnia. Ezzel az eszközzel a „kilengés útját” rögzítik, valamint a test remegésének mérőeszközeként is szolgál, mely gyakran csak mikro mozdulatokat jelent, de tükrözi a központi idegrendszer károsodását, amely mind a Parkinson kóros betegek, mint az alkoholizmustól szenvedő betegek esetében jelen van.
A kutatók az „energiamérő lemezt” használták a testtartással kapcsolatos kilengés mérésére – stabilizálva, vagy nem-stabilizálva azokat az állapotokat, amelyeket a tapintás, a látás és a pozitúra jelez – 34 fő alkoholista férfi, 15 fő alkoholista nő, 22 fő „kontroll” férfi és 29 fő „kontroll” nő esetében. Majd elemezték azokat a „biomechanikus kontroll mechanizmusokat”, melyek a vázizomzat kontrollját jelzik egyensúlyozás közben, amely – normális körülmények közepette – azt jelenti, hogy az izmok, az ízületek és a csontváz-szerkezet szinergikusan működik együtt, egy ún. „adok-és-kapok” módon.
A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy adott idő alatt az alkoholisták „kilengés útja” hosszabb és szélesebb területet fed le, mint a kontroll-csoportoké. Azonban azt meg kell jegyezni, hogy a józan alkoholisták egy helyben állási stabilitását a stabilizáló tényezők segítségével lehet javítani. Ezek a stabilitási tényezők egyszerű kis segédeszközök is lehetnek, mint pl. egy sötét szobában a villany felkapcsolása, emeletről lejövet kapaszkodás a lépcsőkorlátba, vagy inkább széttett lábakkal való sétálás, vagy állás, ahelyett, hogy a sarkok szorosan összezáródnának.
A professzorasszony szerint az aránytalanul nagyobb kilengés „elölről-hátra” (anterior-posterior) irányban, mint „oldal-oldal” (medial-lateral) irányban, a krónikus alkoholizmussal társul, valamint a cerebellum anterior-superior vermis-ének patológiájával. (Cerebellum = kisagyvelő, anterior-superior = elülső-felső, vermis = a kisagyvelő középső része, amelyet alakja után féregnek neveznek.)
Az agy ezen része alkoholizmusban gyakran zavaros, és az ott található léziók, függetlenül attól, hogy vajon az alkoholizmus eredményeképpen alakultak-e ki, vagy sem, a testtartásban és az egyensúlyérzékben károsodásokat okoznak. A kutatók érdekesnek tartják megjegyezni, hogy míg az alkoholista férfiak és nők le tudják győzni egyensúlytalanságukat a stabilizáló tényezők segítségével, addig az alkoholista nőknél nem feltétlenül javul a kontroll szintje. Amíg többet nem tudnak meg a kutatók ennek a hiányosságnak a kijavításáról, addig – javasolja a professzorasszony - az alkoholizmus kockázatának kitett emberek egyszerű stratégiákat használjanak fel egyensúlyuk stabilizálására és elesésük megakadályozására.
