A
nem kívánt terhességek megszakítása
a tinédzsereknél és a 38-42 év körüli
nőknél a leggyakoribb. Utóbbi esetben a nők tévesen
azt hiszik, idősebb korukra tekintettel ők már nehezebben
esnek teherbe.
A
terhesség művi megszakítását (művi
abortusz, interrupció) Magyarországon (is) törvény
szabályozza. A feltételeit a magzati élet
védelméről szóló 1992. évi LXXIX.
Törvényben fektették le.
Eszerint
művi abortuszra csak veszélyeztetettség esetén,
a terhesség 12. hetéig kerülhet sor, a
családvédelmi szolgálat adatlapjának
birtokában, szociális, vagy orvosi indikáció
alapján, és jelenleg az egy napos sebészet
keretei között. Az ettől eltérő eseteket és
lehetőségeket szintén a fenti Törvény
szabályozza.
Az
abortusz szó vetélést
jelent, mely lehet spontán és művi. A művi terhesség
megszakítás természetesen orvosi műtétnek
számít. A megtermékenyült petesejt a 12.
hétig még nem ágyazódik be olyan mélyen
a méh falába, így onnan még viszonylag
könnyen eltávolítható.
A
műtétet minden esetben hüvelyi UH és
nőgyógyászati szakorvosi vizsgálatnak kell
megelőznie, amely hüvelyen keresztül történő
belső vizsgálatot és rákszűrést
foglal magában. Amennyiben szükséges, a műtét
előtt még belgyógyászati vizsgálatokra
is sor kerül.
Ha
a páciens még soha nem szült, a méhnyak
tágítását a következő módszerekkel
végzik el:
Mindkét
eljárás kíméletes formában
előtágítja a méhszájat. A laminária
egy folyadékot magába szívó, speciális
növényi rostokból álló pálca,
melyet a műtétet megelőző
napon a méhnyakba helyeznek. Lassan, fokozatosan, térfogatának
többszörösére növekedve fájdalom-
és sérülésmentesen kitágítja
a méhnyakat. Ugyanilyen hatása van a tablettának
is.
A
már gyermeket szült nők esetében ezt az
előtágítást nem végezik el, mert egy
hüvelyi szülés után a méhnyak már
nem záródik úgy, mint szülés előtt,
így a mechanikus (Hegar-féle tágítóval)
tágítás könnyebb, ezért nem
szükséges az előtágítás.
A
beavatkozás történhet altatásban,
vagy helyi érzéstelenítésben. A megfelelő
méhszáj tágítás elérése
után enyhén hajlított szívócsövet,
vákuum aspirátort vezetnek a méh üregébe,
mellyel a méhet kiürítik. Ez után a
méhkaparás következik. A küretkanál
egy, a közepén lyukas, szélein éles,
kanálszerű eszköz. Arra szolgál, hogy a
méhüregben megtapadó magzati szöveteket és
magzati mellékrészeket tökéletesen
eltávolítsák. Az orvos végig „vakon"
dolgozik, csak ujjainak érzőidegeire és hallására
szorítkozhat, a méhfal teljes felszabadulását
ugyanis jellegzetes hang jelzi a kaparás során.
A
leggondosabb orvosi beavatkozás ellenére is kialakulhat
szövődmény: utóvérzés, gyulladás,
ezek viszonylag jól kezelhetők. A nem megfelelően kezelt
méhűri gyulladás késői
szövődménye
lehet a meddőség. Esetleges perforáció (a méh
falának átlyukasztása) esetén további
műtéti beavatkozás válik szükségessé.
Sajnos előfordulhat, hogy perforáció miatt a méh
eltávolítása válik szükségessé.
A
terhesség megszakítás során előforduló
leggyakoribb szövődmény a méhűri gyulladás,
súlyosabb esetben kismedencei gyulladás, peterész
visszamaradás (retenció). A peterész
visszamaradás és gyulladásos szövődmény
jelei: elhúzódó vérzés, bűzös,
véres hüvelyi folyás, alhasi fájdalom,
hőemelkedés, esetleg láz. Ha a páciens
otthonába hazatérve ilyen
tünetet,
vagy tüneteket észlel magán, azonnal értesítse
a mentőket.
A
műtétet általában 2-4
órás
megfigyelési időszak követi a kórházban,
amely alatt a beteg élettani funkciói stabilizálódnak
(vérnyomás, vizelet), majd saját lábán,
kísérővel elhagyhatja a klinikát. Altatásban
végzett műtétnél
ez az időszak 5-6
órára
növekszik.
A
műtétet követő átlagos
gyógyulási idő 2-4 nap, szövődménymentes
esetben. Gyulladásos szövődmény elkerülése
érdekében, a terhesség megszakításon
átesett nőnek legalább 3-4 hétig tartózkodnia
kell a szexuális
élettől, a
tampon
használattól és az ülőfürdőtől.
Műtét után 4 héttel szükséges egy
kontrollvizsgálat.
