Ha valaki fenyegetéssel néz szembe, akkor azok az emberek, akik szegénységben nőttek fel, a váratlan nyeremény reményében nagyobb valószínűséggel döntenek a kockázatos pénzügyi választások mellett, mint más emberek – állapították meg az amerikai Minnesota Egyetem Carlson Menedzsment Iskolájának friss kutatásai.
A kutatásokról szóló beszámolót a „Személyiség és Szociál Pszichológia” c. szakfolyóiratban publikálták, szerzője Vladas Griskevicius marketing professzor volt. A professzor megállapította, hogy az emberek fenyegetettség érzésre adott válaszai eltérőek, attól függően, hogy vajon az illetők viszonylag erőforrás-hiányos, vagy erőforrásban bővelkedő környezetben nőttek-e fel.
A vizsgálatok – melyek egy olyan korábbi kutatáson alapultak, amely azzal foglalkozott, hogy az erkölcsi figyelmeztetések hogyan befolyásolják a reproduktív időzítést - azt állapították meg, hogy akik erőforrás-hiányos környezetben nőttek fel, vagy szegénynek érezték magukat, sokkal nagyobb valószínűséggel vállaltak kockázatokat az azonnali „jutalom” (nyereség) reményében amikor fenyegetettnek érezték magukat. Azok az alanyok viszont, akik egy kiszámíthatóbb világban nevelkedtek, soha nem aggódtak szükségleteik kielégítése miatt és ugyanarra a stresszorra (stresszt kiváltó tényező) azzal válaszoltak, hogy még inkább óvatosabbak lettek.
„Ha veszünk két embert, akik látszatra hasonlóak, akik ha azt látják, hogy a világ egy veszélyes hely – például úgy, hogy az újságok címlapján meglátják egy új terrorista támadás hírét -, különbözni fognak abban, ahogyan reagálnak. A két ember közötti különbség nem más, mint az, hogy gyermekkorukban eltérő szocio-gazdasági tapasztalatokat szereztek.” – magyarázza a professzor.
A marketing professzor szerint, a friss kutatások prototípusos példája az a gyermek, aki rossz szomszédság mellett nőtt fel. „Ha meghallja, hogy az utca végében lövöldöznek, ezt kiváltja benne az 'élj gyorsan és halj meg fiatalon' pszichológiáját. Érezni fogja annak a kényszernek a sürgetését, hogy az adott helyzetben megszerezzen mindent, amit csak lehet, mivel bizonytalannak látja a jövőt.” Ez a válaszreakció jellemzi a szegényebb egyéneket, amikor még több lottószelvényt vásárolnak.
A kutatások azt is sugallják, hogy azok az erőfeszítések, amelyek a „sohasem tudhatod, hogy mi történik holnap” szlogenű megközelítési módszert használják ahhoz, hogy a kockázatos élethelyzetben lévő gyermekeket meggyőzzék, hogy továbbra is maradjanak az iskolában, vagy hogy kerüljék el a kockázatos viselkedést, hatástalanok maradhatnak.
„Miért kellene iskolába járnom, ha nem élvezhetem majd az oktatás előnyeit?” – fogalmazza meg a professzor az ilyen gyermekek fejében megfogalmazódó kérdést, majd hozzáteszi: „Talán egy jóval hatékonyabb stratégia lenne az, ha kihangsúlyoznánk a világ kiszámíthatóságának az aspektusait. Ugyanis a világ kiszámíthatóságának az érzékelése az, amely ráveszi az embereket arra, hogy takarékoskodjanak a pénzzel, maradjanak és tanuljanak az iskolában, viselkedjenek kevésbé kockázatosan, és törődjenek jobban a jövőjükkel.”
