Régóta vita tárgya, vajon a mobil telefonok használata okozhat-e agyrákot, de egy friss skandináv kutatás eredménye is azt erősíti meg, hogy használatuknak nincs ilyen hatása, ahogyan azt a korábbi vizsgálatok is bizonyították.
A skandináv államokban 30 évet átfogó esetvizsgálatok igazolják, hogy az agytumorok gyakorisága a mobil telefonhasználat széles körű elterjedése után sem változott.
„Ha a mobil telefonok közre játszottak volna az agytumorok kialakulásában, akkor az agytumoros esetek hirtelen megugrását kellett volna tapasztalnunk azoktól az évektől kezdve, amikor a telefonok használata széles körben terjedni kezdett.” – közölte a kutatás dán vezetője, a koppenhágai Rák Epidemiológiai Intézet munkatársnője.
A kutatáshoz a kutatócsoport tagjai Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország 60.000 fő, 1974 és 2003 között gliómával és meningiómával diagnosztizált beteg adatait gyűjtötték be. A glióma invazív daganatfajta, amely az agyvelő idegsejtjeinek támasztékául szolgáló kötőszövetéből, az ún. gliából indul ki, köznapi nevén enyvdaganatnak is hívják, újkeletű orvosi szakneve asztrocitóma. A meningióma a jóindulatú agydaganatok leggyakoribb formája, amely az agyhártya sejtjeiből indul ki.
A kutatók szerint a vizsgált 30 éves periódus alatt az agytumoros esetek száma stabil maradt, hol csökkent, hol fokozatosan emelkedett. 1998 és 2003 között, abban az időszakban, amikor a mobil telefonok használata a skandináv országokban gyorsan kezdett elterjedni, az agytumoros esetek számában nem volt változás.
Egy amerikai neurológus professzor szerint ezt a téma nem fog lekerülni a napirendről. Véleménye szerint mint oly sok irracionális félelem, köztük az elektromos vezetékek okozta sugárzástól való félelem és a mobil telefonhasználat és az agytumorok kialakulása közötti összefüggéstől való félelem, továbbra is létezni fog, annak ellenére, hogy tudományos bizonyíték nincs az összefüggésre.
A professzor szerint az emberek ilyen irányú félelmeit egyrészt némi „közparanoia”, másrészt azok az emberek gerjesztik, akik igen provokatív megállapításokra képesek, és ez együtt már elég ahhoz, hogy a hiedelem életben maradjon, dacára a tudományos megállapításoknak.
