Napjainkban
azonban egy amerikai kutatócsoport arra jött rá,
hogy – szemben a szárított, vagy megfőzött
fokhagymával – a friss fokhagyma hogyan védi az
emberi szívet. A frissen zúzott fokhagyma
hidrogén-szulfid gáz termelődését
generálja. Bár ez a gáz nagy adagban mérgező
lehet, kis mennyiségben azonban úgy funkcionál,
mint egy sejten belüli jeladó vegyület és így
képes a szív védelmére.
Mivel
a hidrogén-szulfid csak rövid ideig „életképes”,
ha a fokhagyma megszárad, vagy feldolgozzák, megfőzik,
a gáz eltűnik. A szárított, vagy feldolgozott
fokhagyma már nem képes erre az antioxidáns
hatásra, azonban – ha nem is olyan mértékben,
mint a friss fokhagyma – bizonyos fokig az is védelmet nyújt
a szabadgyökök ellen.
A
lefolytatott vizsgálat során a kutatóorvosok
frissen zúzott fokhagymát és szárított
fokhagymát adtak laboratóriumi patkányok két
csoportjának, majd megnézték, hogy az állatok
szíve a mesterségesen előidézett
szívinfarktusból hogyan épül fel. Mind a
friss, mind a feldolgozott fokhagyma csökkentette az oxigénhiány
okozta szívkárosodás mértékét,
de a friss fokhagyma az aorta vérellátásának
helyreállításában szignifikánsan
nagyobb hatásfokkal vett részt, valamint növelte a
szív balkamrájának nyomását is.
Ahhoz,
hogy az emberi szívre gyakorolt kedvező hatását
a fokhagyma kifejtse, legalább napi egy gerezdet el kell
fogyasztani. A legjobb módszer a fogyasztásra az, ha
egy gerezd fokhagymát ledarálunk, majd 10-15 percen
keresztül állni hagyjuk, azután joghurtba,
almaszószba, mézbe, vagy más hasonló
anyagba keverjük és úgy fogyasztjuk el. Ha
fogyasztása után kevés petrezselymet is eszünk,
az segít a lehelletünk fokhagyma szagának
megszüntetésében.
