A
limfómák a nyirokcsomókból – a bennük
lévő B- és T-limfocitákból
(nyiroksejtek, vagy ún. természetes gyilkos sejtek) -
kialakuló rosszindulatú tumoros betegségek. A
B- és T-limfociták a vörös csontvelőben
képződő fehérvérsejtek egy csoportja, melyek
az immunrendszer tagjai és a vírusok, daganatsejtek
ellen védik a szervezetet.
Limfómák
esetén leggyakrabban a lép és a csontvelő
érintett, de kialakulhat a rákos daganat a gyomorban,
a májban és néha az agyban is. A
limfómák közös jellemzője hogy a rákos
megbetegedések közül a legnagyobb arányban
gyógyíthatók.
Két
nagy csoportra oszthatók: Hodgkin és Non-Hodgkin
limfómák. A
betegséget első leírójáról, Sir
Thomas Hodgkinról nevezték el. A Hodgkin-kórnak
négy szövettani altípusa van, de ezek
kezelhetőségében nincs nagy különbség.
A non-Hodgkin limfómákhoz soroljuk az összes többi
limfómát, aminek sokkal több, kb. 30 egymástól
nagyon különböző alfaja van. Fajtáit terjedési
sebessége szerint két nagy csoportba sorolják:
indolens és agresszív Non-Hodgkin limfóma.
A Hodgkin limfóma
A Non-Hodgkin limfóma
Rosszindulatú daganatok szövettani osztályozás szerint
