Világszerte terjed a kezelhetetlen gonorrhoea fertőzés


A Világ Egészségügyi Szervezet (a WHO, az ENSZ egészségügyi ügynöksége) friss figyelmeztetést tett közzé a gonorrhoea (közismert nevén tripper vagy kankó) egy kezelhetetlen formájával kapcsolatosan, amely láthatóan világszerte egyre gyakoribbá válik. A világon jelenleg több millió, gonorrhoea baktériummal fertőzött embernek kell tartania attól, hogy az orvostudomány kifogy a kezelési opciókból, hacsak sürgős lépések nem történnek ezen a téren.


Napjainkban számos országban már az antibiotikumok igen korszerű csoportjába, a kefalosporin csoportba tartozó gyógyszerekkel szemben rezisztens esetekről számol be a közegészségügy, köztük az olyan fejlett államokban is, mint amilyen Ausztrália, Franciaország, Japán, Norvégia, Svédország és az Egyesült Királyság. A kefalosporin antibiotikum csoport az ún. széles spektrumú antibiotikumok közé tartozik, egyaránt hat a Gram-negatív és a Gram-pozitív baktériumokra; első, második és harmadik generációs változatának eltérő a hatásspektruma, valamint a farmakológiai tulajdonságai is.

A kefalosporin antibiotikum jelenleg ugyanis a gonorrhoea kezelésében az utolsó opciónak számít. A WHO beszámol arról, hogy a világon minden egyes évben becslések szerint 106 millió ember fertőződik meg újonnan a gonorrhoea baktériummal; ezek az esetek önmagukban az összes, kezelhető szexuális úton terjedő fertőzések egynegyedét adják.

A gonorrhoea rezisztenssé válásának rövid története a következő:

  • Az 1940-es években rezisztenssé vált a szulfanilamid ágenssel (Prontosil néven forgalmazták) szemben.
  • Az 1980-as években rezisztenssé vált a penicillinnel, a tetracyclinnel, az erythromycinnel és a streptomycinnel szemben is.
  • 2007-re a gonorrhoea baktérium már a fluoroquinolonokkal (baktériumölő, DNS szintézist gátló szerek) szemben is rezisztenssé vált, beleértve a ciprofloxacint is.

A gonorrhoea szexuális úton terjedő betegség, amelyet a „Neisseria gonorrhoeae” nevű baktérium (ismert még gonococcus néven is) fertőzése okoz. Férfiaknál a fertőzést követő 4-8 napon belül (néha hosszabb idő alatt) tünetek jelentkeznek, gyakoriak a húgycsőgyulladás okozta panaszok: vizeléskor az égő, csípő fájdalom és a hímvessző váladékozása. Orális szex esetén a gonorrhoea megfertőzheti a torok nyálkahártyáját, míg anális együttlét esetén a végbelet, mindkét területen gyulladást idézve elő.

Ezen túlmenően a gonorrhoea baktérium okozhat még mellékhere- és heregyulladást, valamint a szem kötőhártyájának a gyulladását is. Előidézhet szisztémás betegséget, melyben a test több szerve egyszerre érintett. Ebben az esetben gyakori tünet az ízületi gyulladás és duzzanat, valamint a bőrkiütés. Sajnos gyakran fordul elő, hogy a gonorrhoea fertőzés egyidejűleg chlamydia fertőzéssel társul, ilyenkor mindkét fertőzésre kezelni kell a betegeket.

A férfiakkal ellentétben gonorrhoea fertőzés esetén a nők mintegy fele tünetmentes marad, ez pedig ideális kórokozót hordozó gazdaszervezetté teszi őket és folyamatosan adhatják át a betegséget a jövőbeni szexuális partnereiknek. Az orális együttlét esetén átadott gonorrhoea fertőzésre egyébként is jellemző, hogy az esetek 90 %-ában tünetmentes marad. A fertőzés terhességi szövődményeket és extrém esetben anyai elhalálozást is okozhat. Szülés közben a fertőzés az anyáról az újszülöttre is átterjedhet és közel 50 % az esélye annak, hogy megfertőzi a baba szemét, a szemhéjaknak duzzadt, heges megjelenést kölcsönöz és végső soron vakság léphet fel a gyermekeknél.

A szövődménymentes gonorrhoea fertőzés – amely csak a húgycsövet vagy a végbelet érinti – standard kezelését a ceftriaxon hatóanyagú injekció adása jelentette. A ceftriaxon a kefalosporin antibiotikumok csoportjába tartozik és igen hatásos volt abban az esetben, ha a betegség más antibiotikumokkal szemben már rezisztenssé vált. 2006 és 2012 között a ceftriaxonnal szembeni rezisztencia azonban már közel a tízszeresére növekedett, emiatt számos beteg esetében az orvosok kezdenek kifogyni a kezelési opciókból.

Dr. Manjula Lusti-Narasimhan, a WHO Reproduktív Egészség és Kutatás Osztályának a tudósa fentiekkel kapcsolatosan az alábbiakat mondja: „A gonorrhoea jelentős közegészségügyi kihívássá vált a fertőzések magas előfordulási aránya miatt, melyet apadó kezelési opciók kísérnek.....A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok csak a jéghegy csúcsát mutatják. Adekvát felügyelet nélkül nem fogjuk tudni a gonorrhoea-val szembeni rezisztencia pontos mértékét és az új antimikrobiális ágensek kifejlesztésére irányuló kutatások nélkül a betegek számára hamarosan nem lesz elérhető hatékony kezelés.”

A WHO nagyobb óvatosságra és az antibiotikumok precízebb (tenyésztés utáni választás) használatára hívja fel a figyelmet. Továbbá sürgeti a betegség alternatív kezelési módszereire irányuló kutatásokat. A szervezet véleménye szerint szerencsés esetben a gonorrhoea fertőzés csak direkt szexuális érintkezés útján terjed, nyilvános WC ülőkéjének vagy közösségi uszoda használatának az esetén nem.

A WHO a téma fontosságára tekintettel „Globális Akcióterv” kidolgozására szólít fel, melynek célja az antimikrobiális rezisztenciával bíró Neisseria gonorrhoeae baktérium terjedésének és hatásának a kontrollja. A szervezet az akciótervtől a gonococcus fertőzések jobb megelőzését, diagnosztizálását és kontrollját reméli.

A dolgok még rosszabb oldalát bemutatva úgy tűnik, hogy a baktériumok képesek a korábban használt olyan antibiotikumokkal szembeni rezisztenciájukat egymásnak genetikailag átadni, mint pl. a penicillin, így ha egyszer a baktériumok rezisztenssé váltak, akkor az szinte permanensen megmarad. A jelenlegi rezisztencia mértéke nem ismert és nagyon sok országban hiányoznak az ezzel kapcsolatos adatok. A probléma nagyobbik része az antibiotikumok inkorrekt használatából, a gyógyszerek gyenge minőségéből vagy bevonatából fakad, habár a baktériumok genetikai mutációi szintén képesek a rezisztencia kifejlesztésére.

Az utóbbi években egyre többet hangsúlyozzák a szakemberek, hogy az antibiotikum rezisztencia számos betegség alapját teremti meg, példa erre a szuperbaktérium, az MRSA, amely a kórházakban okoz fertőzést, valamint az antibiotikum rezisztens tuberkulózis (TBC).

Lusti-Narasimhan doktornő figyelmeztetés formájában az alábbi következtetést vonja le: „Mélyen elgondolkodtatnak minket a kezelések sikertelenségével kapcsolatos legfrissebb jelentések, amelyek a kefalosporin antibiotikumok csoportjába tartozó gyógyszerek használatára vonatkoznak, mivel jelenleg nincsenek kifejlesztés alatt új terápiás gyógyszerek......Amennyiben a gonococcus (gonorrhoea) fertőzések kezelhetetlenné válnak, annak a közegészségügyben világszerte jelentős következményei lesznek.”

A tudomány fejlődésének a fintora, hogy korábban a laboratóriumok még kitenyésztették a gonorrhoea baktériumot annak érdekében, hogy azonosítani tudják. Mára viszont pont a technológia fejlődése az, amely a kezelésekre rezisztens gonorrhoea fertőzések nyomon követését akadályozza, ugyanis ma már a laboratóriumok a jóval gyorsabb DNS teszteket használják. Ezek az új DNS tesztek azonban nem képesek arra, hogy a gonorrhoea baktérium kezelésekre való rezisztenciáját megmutassák, erre kizárólag a régi típusú tenyésztéses analízisek alkalmasak. A fejlett nyugati országokban a laboratóriumok többsége már nem rendelkezik azzal a felszereléssel és szakértelemmel, melynek segítségével a gyógyszer-érzékenység tesztelése kivitelezhető lenne. Ez azt jelenti, hogy míg az orvostudomány a rezisztens gonorrhoea támadásával néz szembe, aközben elveszíti azt a képességét, hogy meglássa, ez mikor következik be.

A középkorban a gonorrhoea fertőzést azt orvosok a húgyúti nyíláson keresztül beadott higany injekcióval kezelték. A 19. századra a kezelésben széles körűen elterjedt az ezüst-nitrát, majd később az ezüst-kolloid. Ez utóbbit Protargol néven a Bayer cég forgalmazta 1897-től kezdődően egészen addig, amíg meg nem jelentek az 1940-es években az első antibiotikumok.

Az ezüst antimikrobiális tulajdonságait már évezredekkel ezelőtt felismerték, amikor a víz tárolására ezüst konténereket használtak. Fertőtlenítő hatását évszázadokon keresztül tanulmányozták a tudósok. Az ezüstsóknak (az ezüst-nitrát az ezüst salétromsavval alkotott sója) antiszeptikus tulajdonságaik vannak. Az antibiotikumok megjelenése előtt az újszülött csecsemők szemébe az ezüst-nitrát hígított oldatát csepegtették azzal a céllal, hogy megelőzzék a gonorrhoea fertőzés anyáról gyermekre történő átvitelét. Ezzel a módszerrel sikerült is mérsékelni az újszülöttek szemfertőzését és megvakulását.

Az antibiotikumok megjelenésével az ezüst (ezüst-nitrát) használata szinte teljes mértékben visszaszorult. Az évtizedek során azonban felbukkantak az antibiotikum-rezisztens mikroorganizmusok és ismét feléledt az ezüst-ionok antimikrobiális célokra történő használata iránti érdeklődés. Maga a WHO is azon a véleményen van, hogy talán a kutatók lesznek olyan bölcsek, hogy megvizsgálják az ezüst-nitrát alkalmazási lehetőségének eddig ismeretlen oldalait.


Címkék: WHO, gonorrhoea fertőzés, tripper, kankó, szexualitás, szex
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2024 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!