Új kombináció a negatív biopszia esetén is fennálló prosztatarák kimutatása

A New York-i Presbitáriánus Kórház és a Weill Cornell Orvostudományi Főiskola kutatói együttesen prezentálták friss kutatásuk eredményeit az Elsevier Kiadó „Urológia Szakfolyóirata” c. kiadványában. A publikációban beszámoltak arról, hogy sikeresen kifejlesztettek és a gyakorlatban is kipróbáltak egy új prosztatarák szűrő tesztet.


A teszt tulajdonképpen nem más, mint egy új gyógyszeres terápia és a PSA szint változások terápia alatt történő méréseinek a kombinálása azzal a céllal, hogy azonosítani tudják azokat a férfiakat, akiknél magas a PSA szint és nagyobb náluk egy agresszív prosztatarák kifejlődésének a kockázata még abban az esetben is, ha a prosztata biopszia (szövetmintavétel) eredménye negatív volt.

A prosztata vagy más néven dülmirigy a férfi reprodukciós rendszerén belül egy járulékos szerv, amely a húgyhólyag alatt, a végbél előtt helyezkedik el. A prosztata váladéka táplálja a spermiumokat, hígítja az ondót és részét képezi az ejakulátumnak (az orgazmuskor kilövellt ejakulációs folyadéknak). Az 50 év feletti magyar férfiak rákos tumor miatt bekövetkező elhalálozásáért a tüdőrák után a prosztatarák a második helyen felelős.

A prosztatarák többnyire lassan növekvő adenokarcinóma. Kialakulásában a férfiak változókorral járó relatív ösztrogén hormon túlsúlya és a családban már előfordult prosztatarák játszik elsősorban szerepet, de hatása van a genetikai és a környezeti tényezőknek, sőt, még az étkezésnek is (vörös hús, kevés rost stb.). A prosztatarák a korai stádiumban rendszerint teljesen tünetmentes, ezért sajnos gyakori, hogy az orvosok már csak az előrehaladott stádiumú rákban szenvedő betegekkel találkoznak. Nem ritka az sem, hogy a kórképet véletlenül, más betegség után kutatva vagy műtéti beavatkozás során fedezik fel.

A kutatás eredményei azt demonstrálták, hogy a PSA (prosztata specifikus antigén, egy speciális fehérje, amelyet kizárólag a prosztata hámsejtje választ el) szint a prosztatarák jóval hatékonyabb markere lehet, amikor egy gyógyszerterápia kiegészítéseként végzik el, szemben a jelenleg alkalmazott önálló PSA teszttel.

Dr. Steven A. Kaplan, a Főiskola urológia professzora és Dr. E. Darracott Vaughan Jr., a Főiskola Urológia Osztályának a nyugalmazott elnöke és egyben az Amerikai Urológiai Társaság elnöke voltak a kutatás vezetői.

Dr. Darracott az alábbiakat mondta a kutatás eredményeivel kapcsolatosan: „Olyan időkben, amikor az önálló PSA teszt értékét egyre inkább vitatják, mi megmutattuk azt, hogy ha a tesztet specifikusan használjuk, akkor igen nagy értéket jelent a korábban nem detektált prosztatarákban szenvedő férfiak azonosításában.”

Dr. Kaplan volt az, aki a kombinációs szűrő módszert kifejlesztette azzal a céllal, hogy a konzisztensen abnormális PSA szintet mutató férfiaknál, akiknél ráadásul egy vagy több negatív eredményű biopszia is történt, mélyebb betekintést nyerjenek a prosztatarák kifejlődésének a kockázatába. Kaplan professzor erre a betegcsoportra úgy hivatkozik, mint az orvosok számára „diagnosztikus dilemma”-t jelentő csoportra és szavai szerint: „Azon tény ellenére, hogy a biopszia egyre hatékonyabbá válik a prosztatarák detektálásában (kimutatásában), a prosztatarákos betegek jelentős számánál a szövettani mintavételek (biopszia) eredményei továbbra is negatívak.

Dr. Kaplan szerint a jelenlegi PSA teszt önmagában alkalmazva nem jó indikátora a prosztataráknak és megjegyzi, hogy: „A teszt olyan multiplex faktorokat mér, amelyek nemcsak a prosztatarákkal, hanem egyéb prosztata betegségekkel is társulnak, beleértve a jóindulatú prosztata megnagyobbodást (BPH) és a gyulladást is.”

A kutatók a vizsgálataik során azt szerették volna megtudni, hogy mi történik a PSA szinttel, miután két olyan 5-alfa-reduktáz gátló gyógyszert használtak, amelyek finaszterid vagy dutaszterid hatóanyagot tartalmaztak. Ezt a két gyógyszert a jóindulatúan megnagyobbodott prosztata méretének a csökkentésére fejlesztették ki. Az 50 év feletti férfiak szervezetének relatív ösztrogén túlsúlya serkenti a dihidrotesztoszteron (DHT) hormon prosztata növekedést ösztönző hatását. Az 5α-reduktáz gátló enzim szerepet játszik a tesztoszteron férfi hormon DHT-ná történő átalakításában. Az 1-es típusú 5α-reduktáz inhibitor a májban és a bőrben található meg, míg a 2-es típus magában a prosztatában. A finaszterid a 2-es típusú, míg a dutaszterid mind az 1-es, mind 2-es típusú 5α-reduktázt gátolja. A finaszterid csökkenti a szérum és a prosztata DHT szintjét, míg a dutaszterid nagyobb arányban a szérum DHT szintjét csökkenti.

Hipotetikusan, ezek a gyógyszerek potenciálisan javíthatják a PSA teszt használatát a prosztatarák diagnózisának a felállításában. A kutatók szerint ha a PSA szint tartósan magas marad a prosztata zsugorodása ellenére, akkor az rák jelenlétére utalhat vagy az is, ha a PSA szint, miután elérte a legalacsonyabb értéket, megemelkedik. Ha a dülmirigy (prosztata) kisebb, a diagnosztikus értékű biopszia is jóval hatékonyabb lehet.

A kutatói team a Kórházból összesen 276 férfit vont be a vizsgálatba, akiknél a PSA szint 4-nél magasabb volt (a normál érték 0,3-4,0 ng/ml között van; ha a PSA < 10 az alacsony, ha a PSA = 10-20 az közepes és ha a PSA > 20 ng/ml értéknél az magas rákkockázatot jelöl), az ujjal végzett végbélvizsgálatuk eredménye normális volt és két vagy annál több negatív biopszia eredményük volt egy két fázisos vizsgálat során.

A vizsgálat első fázisában 97 beteg kapott 5 mg finaszteridet vagy 0.5 mg dutaszteridet. A résztvevők PSA értékét a 6. és a 12. hónap végén is megmérték és egy évben egyszer transzrektális (végbélen keresztüli) UH vizsgálatot és biopsziát végeztek náluk. Az eredmények szerint az egyéves gyógyszeres terápiát követően a PSA szint minden férfinál átlagosan 48 %-kal csökkent. A csökkenés magnitúdója azonban jelentősen nagyobb volt azoknál a betegeknél, akik jóindulatú prosztata betegségben (BPH) szenvedtek és alapvetően kisebb volt (28 %) azoknál, akiknél a prosztata biopszia rákos daganatot azonosított.

A vizsgálat második fázisában a maradék 179 beteg hasonló gyógyszeres terápiában részesült, de ezeknél a férfiaknál csak akkor vettek szövetmintát (biopszia), ha a PSA szintjük legalább 0.004 ng/ml (0.4 ng/dl) értékű változást mutatott. Ennek eredményeképpen 42 férfi esett át biopszián, közülük 26 férfinál diagnosztizáltak prosztatarákot. Ebben a betegpopulációban (a 26 férfi közül) a betegek 77 %-ánál magas (III-as vagy IV-es) stádiumú tumort diagnosztizáltak.

A kutatói team sikeresen detektálta a rákot azoknál a férfiaknál, akik ebben a második vizsgálati fázisban vettek részt és akik kombinált gyógyszeres terápiában részesültek és értékelték náluk a PSA szint változásokat is. Közülük csak azokat küldték biopsziára, akiknél minimális PSA érték változás volt, ez azt jelentette, hogy csak azoknál végezték el a biopsziát, akiknek valóban szükségük volt rá, összehasonlítva a vizsgálat első fázisába bevont összes férfi beteggel.

Kaplan professzor az alábbi következtetést vonta le: „Vizsgálatunk azt igazolta, hogy ezek a gyógyszerek segíthetnek nekünk a legjobban abban, hogy diagnosztizálni tudjuk az észrevehetetlen prosztatarákot.”


Címkék: urológia, publikáció, prosztatarák, teszt, megelőzés
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2020 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!