Távoli őseink gyermeknevelési praktikái még elősegítették a gyermekek erkölcsösségre és empátiára való hajlandóságát

Találkozott Ön már olyan óvónénivel, akiből sugárzott a természetes jószívűség és törődött mások érzelmeivel? Aki együttműködő volt és nem a saját feje után akart menni?

Megvan rá az esélye, ha:

  • Az óvónénit a szülei pici gyermekként sokat tartották ölükben, illetve vitték őt ölben,

  • Sokat babusgatták és szeretgették,

  • Édesanyja elég sokáig szoptatta,

  • Ellenvetés nélkül bármikor a szüleivel aludhatott,

  • A szülei arra biztatták, hogy játsszon együtt más gyermekekkel.


  • állítják az amerikai Notre Dame Egyetem kutatómunkatársai egy frissen közzétett vizsgálati eredményükben.


Az USA Indiana Államában 1842-ben alapított, független nemzeti katolikus Egyetem pszichológia professzor asszonya, Darcia Narvaez három, a fenti témával kapcsolatos kutatás vezetője volt nemrégiben. A munkatársaival végzett kutatások eredményeképpen a halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytató társadalmakra – amelyben az emberiség történelme mintegy 99 %-át töltötte - jellemző gyermeknevelési praktikák és a gyermekek jobb mentális egészsége, fejlettebb empátiakészsége, lelkiismeretessége és magasabb intelligencia szintje közötti összefüggésre mutatott rá a professzor asszony.

„Kutatásaink azt igazolják, hogy a morális funkcionálás gyökerei, azaz az, hogy felnőttként hogyan viselkedik valaki erkölcsi értelemben véve egy társadalomban, a kisgyermekkorba, az élet kezdeti időszakára nyúlnak vissza, és a család és a közösségi támogatás érzelmi minőségétől függnek.” – szögezte le véleményét a gyermekek erkölcsi és jellembeli fejlődésére specializálódott pszichológia professzor asszony.

A három kutatás eltérő témákkal foglalkozott:


  • Az egyik kutatás során hároméves kisgyermekek szüleinek nevelési gyakorlatát tanulmányozták,

  • A másik egy „nemzeti, gyermekek elleni nemi erőszak elkövetését megelőző projekt” részeként annak hosszmetszeti vizsgálata volt, hogy bizonyos gyermeknevelési praktikák és a nemi erőszak gyermekekre gyakorolt hatásai hogyan függnek össze,

  • Végül a harmadik az USA-ban és a Kínában élő édesanyák szülői praktikáit hasonlította össze.

A hosszmetszeti vizsgálat egy másik Notre Dame Egyetem-i pszichológus, John Borkowski kutatásának adatait használta fel és tanulmányozta, aki a gyermekek ellen elkövetett nemi erőszak és a gyermekek elhanyagolásának a személyiségfejlődésre gyakorolt hatásainak vizsgálatára specializálódott.

Narvaez professzor asszony három kutatásának eredményeit, valamint azokat az eredményeket, amelyek a világ többi országában lefolytatott kutatásokból származnak, októberben, a Notre Dame Egyetemen megtartandó, „Az emberi természet és a kisgyermekkori tapasztalatok: Az evolúciós alkalmazkodás környezetének megszólítása” c. konferencián fogják prezentálni.

„Az a mód, ahogyan ebben az országban napjainkban neveljük a gyermekeinket, növekvő mértékben fosztja meg őket a nevelés azon gyakorlati módszereitől, amelyek jóllétükhöz és erkölcsi érzékük kifejlődéséhez vezetne.” – állítja a professzor asszony.

Narvaez professzor asszony a gyermeknevelés 6 olyan jellemvonását emeli ki, amelyek távoli őseinknél még mindennaposak voltak:

  • Rengeteg pozitív érintés – nem pedig elfenekelés -, csaknem folyamatos ölben vivés, simogatás és ölben tartás;

  • Azonnali szülői reagálás a kisbabák nyugtalanságára és sírására. A gyermeket nem lehet elkényeztetni! Ez azt jelenti, hogy a kisgyermek szükségleteit már az előtt ki kell elégíteni, hogy zaklatottá válna és ezért agyát mérgező vegyi anyagok öntenék el. „A meleg, odaadó gondoskodás a kisgyermek agyát nyugalomban tartja azokban az években, amikor személyisége és a világra adott reakciói kialakulnak és fejlődnek.” – jegyzi meg a professzor asszony.

  • Szoptatás, ideális esetben 2-5 éves korig. A kisgyermek immunrendszere még nem alakul ki teljes mértékben 6 éves koráig, így az anyatej védelmet nyújt számára.

  • Több felnőtt gondoskodó személy – az édesanyán és az édesapán kívül több olyan személy jelenléte, aki szintén szereti a gyermeket.

  • A gyermek szabad játéka eltérő korú gyermektársaival. Vizsgálatok azt igazolják, hogy azoknál a gyermekeknél, akik nem játszhatnak eleget, nagyobb valószínűséggel alakul ki a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (angol rövidítése: ADHD) és más mentális problémák.

  • Hagyományos szülés, amely az anyák hormonjait felpörgeti és ez biztosítja számukra az újszülött ellátásához szükséges energiát.

A professzor asszony szerint Amerika mindezen jellemvonások tekintetében leszálló röppályán van. Ahelyett, hogy az anyák az ölükben tartanák kicsinyeiket, a kisgyermekek sokkal több időt töltenek a hordozókban, az autók üléseiben és a gyerekkocsikban, ellentétben a régmúlt időkkel. Mindössze az anyák 15 %-a szoptatja kisgyermekét egy éven át, a nagyszülős családmodell felbomlott, és a szülők által a gyermekek számára engedélyezett szabad játékidő 1970. óta drámai mértékben csökkent.

„A nevelési módszerekkel kapcsolatos káros tanácsok és hiedelmek mindennapossá váltak, úgymint: a gyermek tápszerekkel való etetése, a gyermek saját szobájában való elszigetelése, vagy az a hiedelem, hogy a gyermek sírására történő azonnali szülői reagálás helytelen, mert a gyermek „rászokik” a sírásra.” – fogalmazta meg véleményét Narvaez professzor asszony.

Egyelőre nem tudni, hogy ezen modern gyermeknevelési módszerek egyenes következményeként, vagy más tényezők eredményeként, de kutatások szerint az amerikai gyermekek egészségi állapota és jólléte sokkal rosszabb, mint 50 évvel ezelőtt volt: A fiatalok körében járványszerűen terjed a nyugtalanság és a depresszió; a fiatalkorúak agresszív viselkedésének és bűnözésének aránya emelkedik; az empátia (beleérző képesség), amely a másik ember iránt érzett részvét alapköve, és az erkölcsi viselkedés normái a főiskolai hallgatók körében is csökkenő tendenciát mutatnak.

„Mindezen kérdések engem, mint az erkölcsi fejlődés kutatóját, foglalkoztatnak. Azok a kisgyermekek, akik nem kapják meg az igényeiknek megfelelő mennyiségű érzelmi törődést, későbbi életükben sokkal inkább énközpontúvá válnak. A részvéthez/sajnálathoz kapcsolódó érzelmeik mennyisége közel sem éri el azt a szintet, amely a meleg, érzelmekkel reagáló családokban felnevelt gyermekekre jellemző.” – fogalmazta meg előremutató véleményét a professzor asszony.


Címkék: óvónéni, dajka, gyermek, empátia, játék, jókedv, jószívű, érzelem, család, viselkedés
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2020 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!