Szorongásunk és depressziónk mindig visszaáll egy „kiindulási pontra”

Megélünk esküvőt, válást, állásvesztést, vagy gyermekeink sikereit – vagyis egyszer jól, máskor rosszul érezzük magunkat. Pszichológusok megfigyelései szerint ugyanakkor agyunk megelégedettségi vagy kényelmetlenségi szintjében hajlamosak vagyunk visszaállni egy „kiindulási pontra”, egy stabil pihenési pontra vagy alaphelyzetbe.

Kutatások azt igazolták, hogy ez a kiindulási pont idővel a depresszió és a szorongás szempontjából különösen stabilnak mutatkozik. Vajon miért?

„A pszichiátrián és a pszichológián belüli elsöprő erejű álláspont szerint mindez a genetikai tényezők következménye. Azonban azt tudjuk, hogy az extrém környezeti csapások, mint pl. a gyermekkorban elszenvedett abúzus (durva bánásmód, vagy nemi erőszak), vagy a háborús traumák, hosszú távú kihatással vannak az emberekre.” – magyarázza Kenneth S. Kendler, az amerikai Virginia-i Közösségi Egyetem pszichiátere. Mr. Kendler megérzése szerint a környezeti tapasztalatok befolyással vannak a szorongás és a depresszió „kiindulási pontjára” is.

Mr. Kendler friss kutatása – melyről az amerikai „Pszichológia Tudomány” c. szakfolyóirat számol be - is ezt a megérzést támasztja alá. Az amerikai Kendler és külföldi mtsai – köztük a stockholmi Karolinska Intézet, vagy az amszterdami VU Egyetem munkatársai – azt állapították meg, hogy az élettapasztalatok központi szerepet játszanak a szorongás és a depresszió kiindulási pontjának megteremtésében, talán nagyobbat is, mint a gének.

Mr. Kendler kutatásában olyan egypetéjű ikreket vizsgált, akiknek génjeik ugyan egyformák voltak, de élettörténetük eltérő volt, így alkalmasak voltak arra, hogy demonstrálják a környezeti tényezők egy fejlődő személyre gyakorolt hatásait.

Mr. Kendler nagyszámú és változatos mintával dolgozott: egy hosszmetszeti ikertanulmány kilenc adatbázisával, amelybe több mint 12.000 ikret vontak be, akik között 4.235 ikerpár és 3.678 párja nélküli iker volt, és ezek az ikrek három kontinensről származtak. Az ikrek mindegyike készített egy, a saját szorongása és depressziója tüneteivel kapcsolatos jelentést, 8 vizsgálat során háromszor, míg a kilencedik vizsgálatban kétszer. Minden egyes vizsgálat 5, vagy 6 évet fogott át. A vizsgálatokba bevont legfiatalabb résztvevő még nem érte el a 11 éves kort, míg a legidősebb csaknem 67 éves volt.

Miután Mr. Kendler egyik munkatársa, Charles Gardner ezen életszegmensekből – a prepubertás kortól egészen a korai felnőttkorig, illetve a középkortól a nyugdíjas korig - összeállított egy kompozitot, statisztikai elemzéssorozatokat tervezett, melyek végül egy tiszta görbét adtak. A 10 éves ikerpárok „kiindulási pontjai” ugyanazok, vagy nagyon hasonlóak voltak. Ahogy azonban az ikrek előrehaladtak az életkorban, a kamaszkortól a felnőttkorig, ezek a kiindulási pontok erőteljesen divergálni (szétágazni) kezdtek, egészen addig, míg a különbségek a 60. életév körül ki nem egyenlítődtek.

A kiindulási pontok stabilak voltak – bár nem voltak mindig permanensek, mondhatni nem szükségszerűen voltak ugyanazok 50 éven keresztül. Az egypetéjű ikrek (genetikailag azonos emberek) esetében a kiindulási pontok közötti különbségeket vizsgálva a kutatók azt láthatták, hogy míg a gének az érzelmi elfogultság meghatározásában részben szerepet játszhatnak, mégis, maga az élet az, amely megmutatja a hangulatnak, hol akar éppen „megállapodni”, mi lesz a kiindulási pontja.

Mr. Kendler kutatásának a szorongáson és a depresszión túlmutató következtetései is vannak. „A környezeti tapasztalatoknak emlékük van, amely velünk marad. Ami a felnőtt emberek érzelmi „kiindulási pontját” irányítja, az a genetikai faktorok és a környezeti tapasztalatok totális aggregátjának (összessége) egy keveréke.” – magyarázza a pszichiáter, majd hozzáteszi: „Mi a történet tanulsága? Ha idős korodban boldog akarsz lenni, éld jól az életet!”


Címkék: szorongás, depresszió, öröm, szomorúság, kutatás, stabilitás
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2025 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!