A tanulmány legfőképpen azzal foglalkozik, hogy a családtámogatási politika hogyan ösztönözheti a nőket a több gyermek vállalására és az Európai Szociális Felmérés adatain alapszik.
„Ez a kérdés nagyon sok országban van napirenden, különösen Dél- és Közép-Európában. Bevándorlás és a születési szám emelkedése nélkül Spanyolországban, Olaszországban és Németországban a lakosság száma becslések szerint az elkövetkező 100 év során a mai lakossági lélekszám kevesebb mint 20 %-ra fog visszaesni!!” – mondja Andrej Kokkonen, az Egyetem politikai tudományok doktorandusz hallgatója.
A probléma nem oldható meg másként, mint az olyan családtámogatási politikán keresztül, amely az emberek gazdasági biztonság iránti igényét a családon kívüli (nélküli!) életformához adaptálja.
„Ha az a cél, hogy a nők több gyermeket szüljenek, akkor segíteni kell nekik abban, hogy a munkájukat és a gyermeknevelést egymással kombinálni tudják.” – magyarázza a svéd fiatalember.
A támogatott gyermekgondozás és a fizetett szülői szabadság – úgy, mint Svédországban – a két kulcsfontosságú jellemzője egy olyan nemzeti családpolitikának, amely az egyes individuumok szükségletei köré összpontosul. A támogatott gyermekgondozás és a fizetett szülői szabadság azon formája, amikor a pénzt annak a szülőnek fizeti ki az állam, aki otthon marad a gyermek(ek)kel, gazdasági biztonságot nyújt a szingli szülőnek is, amennyiben elvált vagy külön él.
Ez a típusú biztonság hiányzik az olyan országokban, ahol jóval tradicionálisabb a családtámogatási politika – vagyis kevésbé támogatja a gyermeküket egyedül nevelő szülőket. Andrej Kokkonen tanulmánya arra is rámutat, hogy egy ország családtámogatási politikájának erős hatása van arra is, hogy az emberek az életben mikor határozzák el, hogy családot alapítanak.
„A korábbi más vizsgálatok nem foglalkoztak azzal, hogy az emberek jóval korábban alapítanak családot az olyan országokban, ahol a családtámogatási politika középpontjában az egyén van. Kokkonen vizsgálódásai során az is kiderült, hogy ezekben az országokban jóval több család jön létre. Ennek oka az, hogy az emberek mernek összeköltözni és családot tervezni még akkor is, ha nem biztosak abban, hogy a párkapcsolatuk hosszú ideig fog tartani. A jóval tradicionálisabb országokban az emberek hezitálnak e tekintetben.” – állapítja meg disszertációjában Kokkonen.
Ez természetesen azt is magával vonja, hogy az azokban az országokban létrejött családok, ahol a családtámogatási politika az individuumot állítja a középpontjába, nem olyan stabilak, mint a más országokban létrejöttek. A támogatott gyermekgondozás és a fizetett szülői szabadság ugyanis növeli a válási arányt.
