Az eredményről az Észak-Amerikai Radiológiai Társaság 95. tudományos gyűlésén és éves találkozóján számoltak be. A kutatás vezetője a San Francisco-i Kalifornia Egyetem kutatómunkatársa és egyben a német Münsteri Egyetem radiológiai rezidense. Az osteoarthritis az ízületi gyulladásos betegségek leggyakoribb fajtája, Amerikában közel 27 millió embert érint, azaz a teljes lakosság mintegy 10 %-át. A betegség degeneratív, a csontízületeket érinti, fájdalmat, daganatot és merevséget okoz.
A csontízületi gyulladás három legfontosabb jellemzője:
-
A sérült porcok (a csontok végén található erős, mégis rugalmas anyag – 67 %-a kollagén -, amely az ízületek súrlódását csökkenti),
-
Az ízületek vége körüli degeneratív csontkinövések és
-
Az érintett ízület körüli szövetek középsúlyos gyulladása (synovitis).
Az elvégzett kutatás eredménye azt sugallja, hogy a nagyobb fizikai aktivitású emberek a térdrendellenességek kialakulása szempontjából nagyobb kockázatnak vannak kitéve és ez egyben az osteoarthritis kifejlődése nagyobb kockázatát is jelenti. A kutatócsoport 100, illetve 136 fő, 45-55 év közötti férfi és nő adatait elemezte, akik az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet osteoarthritis felmérésében vettek részt. A felmérés kezdete előtt a résztvevők egyike sem jelzett térdfájdalmat és a testsúlyuk a normális tartományban mozgott.
A kutatók a résztvevőket három csoportba kategorizálták: alacsony, közepes és magas aktivitású csoportba, attól függően, hogy egy kérdőívre, amely az idősebb emberek fizikai tevékenységét hivatott felmérni, milyen válaszokat adtak. A kérdőívre adott pontszámok a tevékenységek típusán és a velük töltött időtartamon alapultak, így az alacsony aktivitású csoportban 27-155 közötti, a közepesben 156-230 közötti, végül pedig a magas aktivitású csoportban 231-409 közötti volt az elérhető pontok száma. Azok a középkorú emberek, akik hetente néhány órát sétával, sportolással, plusz kerti munkával, nehezebb típusú kertészkedéssel és házimunkával töltenek, eleve a magasabb pontszámot elérők közé tartoznak.
A kutatócsoport 2 tagja, akik a csontvázizomzat radiológiai szakértői, a résztvevők MRI felvételeit elemezték azzal a céllal, hogy bármilyen porc, porcgyűrű (meniscus) és ínszalag sérülés, vagy más egyéb abnormalitás, ami egyértelműen a térdben alakulhat ki, súlyosságát felbecsüljék. Az ő elemzésük a következőket mutatta:
-
A résztvevők 47 %-ának volt porcgyűrű károsodása,
-
74.6 %-nak porcsérülése volt,
-
40.3 %-nak csontvelő-ödémája volt,
-
17 %-nak ínszalag sérülése volt.
-
A sérülések előfordulása az aktivitási szint emelkedésével arányosan nőtt.
-
A porcsérülések erőssége szintén arányos volt a fizikai aktivitás szintjével.
-
Más térdrendellenesség jelenléte szignifikánsan kötődött a porcsérülések jelenlétéhez.
-
A rendellenességek kizárólag az aktivitási szinthez kapcsolódtak, nem volt sem kor, sem nem szerinti specifikusság.
Mindezek alapján a kutatócsoport tagjai a következőket szűrték le: „Az osteoarthritis felmérésben részt vett középkorú, tünetmentes személyeknél nagyon gyakoriak voltak a térdrendellenességek, beleértve a porc- és porcgyűrű sérüléseket. Azok a személyek, akik magasabb aktivitási pontszámot kaptak, jelentősen több, vagy súlyosabb térdrendellenességgel küszködtek. Az eredmények azt sugallják, hogy azok az emberek, akiknek nagyobb a fizikai aktivitásszintje, jobban ki vannak téve a porc- és porcgyűrű sérülések kialakulása kockázatának, ennélfogva pedig az osteoarthritis kialakulása szempontjából is jóval veszélyeztetettebbek. Az aktívabb emberek porcsérülései jóval súlyosabbak voltak a kevésbé aktív társaiknál tapasztaltaknál.”
Az eredmények arra is rámutattak, hogy néhány aktivitási forma esetében a térdsérülések kockázata az idő múlásával arányosan nőtt. Ez a friss kutatás és a kutatócsoport által már korábban is végzett vizsgálatok azt igazolják, hogy a nagyfokú rázkódással, súlyterheléssel járó fizikai aktivitás, mint amilyen a futás és az ugrás is, sokkal rosszabb a porcok egészsége szempontjából. Ezzel szemben viszont, a kisfokú rázkódással járó tevékenységek, mint az úszás, vagy a biciklizés képesek lehetnek a megsérült porcok megvédésére és arra, hogy megakadályozzák egészséges porcok esetén betegség kifejlődését. A kutatók tervbe vették annak vizsgálatát is, hogy a kis- és a nagyfokú rázkódással járó tevékenységek hogyan hatnak a térdízületi betegségek progressziójára.
