Csábi Orsolya pszichológus
37 kérdés, válaszra vár 3

Csábi Orsolya

pszichológus

Specializáció: Integratív hipnoterápia, Pszichodráma asszisztens, Meseterápiás akkreditációk (Kincskereső, Metamorphoses), Képességfejlesztő Tréner (akkreditált)

Munkahely: magánrendelés:Budapest I. ker. Iskola utca 30. II./6. Batthyányi tértől 2 perc séta;
Email: csabi.orsolya@externet.hu
Web: www.csabiorsolya.eu

Bemutatkozás:
KEDVES ÉRDEKLŐDŐ!

A munkámban Ön "az első", s hogy megszűnjenek a szenvedést okozó gondjai, és minél több öröm itassa át kézzelfoghatóbban az életét. A segítő folyamatban a tartós, életen át elkísérő minőségi változásra és javulás elérésére törekszem.

A MAGÁNRENDELÉSEMEN főleg felnőtt tanácsadással, komplex hipnoterápiával (szem. zavarok, depresszió, pánik, kényszer, traumák, pszichoszom. betegségek, alvás- és stressz-zavarok stb. kezelése), és párkapcsolati (házassági) krízisekkel foglalkozom, ill. személyiség- és képességfejlesztő önismereti csoportokat, és tréningeket tartok.
Aktuális információk: www.csabiorsolya.eu

A JNKSZM Gyermekvédő Intézet és Gyermekotthonban gyerekterapeutaként és nevelési tanácsadóként dolgoztam 4 éven át.

Az INTEGRATÍV MESETERÁPIÁS ÖNISMERETI csoportjaimban is cél az egyén teljessége, és a személyiség fejlesztése, melyet főleg a különböző (női, férfi, szülői, gyermeki, archetipikus, stb.) énrészeink/szerepeink összehangolásával érjük el a mese- és mítoszszereplők segítségével.
CSOPORTOK: Budapesten és vidéken
Folyamatos jelentkezési lehetőség e-mailben: mesecsoport@gmail.com

TRÉNERKÉNT több szakterületen tevékenykedek. Ezekről a honlapomon tájékozódhat.

FOGADÓ IDŐM :
BUDAPEST I. ker. Iskola utca 30. II. 6. (H-K; Cs 12:00-19:00)

INTEGRATÍV MESETERÁPIÁS CSOPORTOK: Hétvégén

Szeretném a megoldásokhoz vezető úton emberséggel és naprakész szaktudással vezetni Önt!
Szeretettel várom!

Csábi Orsolya
pszichológus

2017.
02.
03.
Társasági félelem kérdése:

Üdv Gergö vagyok 25 éves és azzal szeretnék segítséget kérni hogy gyakran tarsoságban úgy érzem hogy nem tudok megszólalni vagy csak hogy nem tudok mit hozzátenni a témához és leblokkolok vagyis nem szólalok meg és ez miatt sokszor nem tudok érvényesülni mert mindig leblokkolok/félek megszólalni és sokszor nem is tudom hogy mit tudnék válaszolni ha kérdeznek valamit, azthiszem ez a félelmem mindig is megvolt csak megpróbáltam eggyüttélni vele, de lassan nem lesznek barátaim és a családtagjaimat is kezdem elhidegíteni magamtól. Válaszát előre is köszönöm. Gergö
Csábi Orsolya pszichológus
2017.
03.
06.
Kedves Gergő! Ezzel a problémával érdemes lenne olyan szakemberhez fordulnia, aki szorongásos zavarokkal, szociális fóbiákkal foglalkozik, és lehetőleg ismer olyan eszközöket, mint NLP (Neurolongvisztikai Programozás), KIP (Katathym Imaginatív Terápia), hipnózis, meditációs és relaxációs módszerek. Mivel gyerekkori háttere vana dolognak, egészen biztosan kellene majd kognitív eszközökkel is, és a tudattalannal is dolgozni a teljes hatékonyság érdekében. Ha csak ennyi a probléma, akkor fél-1 éves rendszeres ülésekkel megvalósított munka jó hatékonysággal tudja orvosolni ezt a problémát, és annak minden oki hátterét. ha gondolja, engem is felkereshet! S elnézését kérem, hogy csak most reagálok, nagyon beteg voltam az elmúlt 2 hétben! Üdvözlettel: Csábi Orsolya +36203972875
2016.
03.
31.
kapuzárási pánik kérdése:

Kedves Csábi Orsolya! Férjem a napokban írt Önnek levelet, vázolta helyzetünket és kétségeit. Emlékeztetőül az ő és ön levele: "A következő problémában szeretném a segítségét kérni: Feleségem terhességét lelkileg nehezen viselte, szülés után kialakult nála a depresszió. Akkor 1,5 évig gyógyszeres kezelésen esett át. 20 éve (17 éves korunk óta) vagyunk együtt, elsők vagyunk egymásnak mindenben, van egy 3 éves kislányunk. Anyagi gondunk nincs. Kb. 6 hónapja érezte, hogy ez nem neki való élet, én nem az a férfi vagyok , aki lázba hozza (már csak társnak tekint, szexualitás nincs közöttünk, az intimitás részéről elmúlt) és 4 hete teljes mértékben eluralkodott rajta a kapuzárási pánik (közösen átbeszéltük mindent, utána néztünk a dolognak, biztos ez van nála): szeretőt akar, pasizni, akár egyéjszakás kalandot, mindent ami fiatal korában kimaradt és úgy érzi, erre most még van lehetősége. Már van valakije, pontosabban a férfi még nem biztos a dologban. Nekem nagyon nehéz elviselni ezt a helyzetet, mert nagyon szeretem. Mit tehetek? Mi lesz vele a későbbiekben? Ha kiéli magát, lenyugszik? Előre láthatólag meddig tart nála ez a dolog? Vissza fog térni a korábbi személyisége? Vissza talál hozzám?...stb. Bármely jellegű tanácsot, információt szívesen fogadok. Előre köszönöm a segítségét!" "Kedves Gábor! Nincsenek most könnyű helyzetben. Az ember személyiségfejlődésének különböző korszakai automatikusan életrehívnak hasonló jelenségeket, és ha régóta vannak együtt a párok, akkor ilyenkor egy külső múzsa, impulzus, szeető, stb. mindig megjelenik, hogy az új női/férfi minőségeket mozgásba hozza. A fejlődési krízis lezajlása után egy újrarendeződés történik a személyiségben, és az éntudatban, ami megváltoztatja a kapcsolatokat is, a szeretteinkhez való viszonyulást. Ilyenkor párterápiákat, házassági tanácsadást, a személyiségfejlődéshez pszichológiai segítséget szoktunk javasolni mindkét félnek. Nem tudom megjósolni, hogy a párja a krízis lezajlása után hova fog jutni, és milyen új és régi értékrendbe áll bele. A szeretet egymás felé nagy segítség ahhoz, hogy elviseljük ezt a folyamatot, de sokszor nem menti meg a házasságot, talán csak abban segít, hogy barátokként el tudják engedni egymást. Igazából sok dolog azon múlik, hogy Ön hogyan viseli el, hogy a párja nyitott házasságot akar, és ez Önnek milyen érzés, és mennyi fájdalmat okoz a dolog, amit meg tud-e bocsájtani vagy sem. Az is lehet, hogy a felesége egy olyan nővé alakul át közben, akibe Ön is jobban bele tud szeretni. Az is lehet, hogy az Ő átalakulása lendületbe hozza Önben is a fejlődési folyamatokat, és megújul és kiteljesedik közben Ön is. az is lehetséges, hogy ennek hatására Ön szeret bele egy másik nőbe. nagyon sokféle verzió lehetséges. Csak közben azt kell bölcsen eldönteni, hogy az Önök folyamatai hogyan terheleik meg legkevésbé a kislányukat. Ebben a folyamatban őt kell a leginkább védeni minden feszültségtől. Viszont ha békével tudják kezelni ezt a krízist, krízissorozatot, akkor a kislány azt tanulja meg, hogy ezeket a helyzeteket is lehet jól kezelni, jól megélni, túlélni, komolyabb drámák nélük. Minden esetre, én elmennék pszichológushoz mielőbb ezzel. Sőt, a párját is elküldeném, hogy kapjon egy objektív támogatást ehhez a fejlődési folyamatához. Tudja, ebbena helyzetben csak annyit lehet ígérni, hogy a végére jobban ismerni fogják önmagukat, egymást, és újra eldönthetik, hogy együtt folytatják-e az útjukat, vagy békében elválnak egymástól, és abban a szeretetben hagyják létezni a másikat, amit most meg tudnak élni egymás felé. Nagyon nehéz ez, gábor! Mélyésgesen együttérzek Önnel, és nagyon sok erőt, kitartást, bátorságot, bölcsességet és szívének összes szeretetét kívánom ehhez a folyamathoz! Ez Önt is meg fogja változtatni. Ha bármiben tudok segíteni, személyesen is megtalál. Üdvözlettel: Csábi Orsolya" Miután ezt nekem megmutatta, úgy éreztem, hogy röviden – mint a másik fél álláspontját – én is leírnám, mert kíváncsi vagyok a véleményére. Természetesen személyes találkozótól sem zárkózom el. Alig 17 évesen, középiskolában ismerkedtem meg a férjemmel. Nem volt az a típusú srác (főleg a külsejét tekintve), aki felkeltette volna az érdeklődésem, de több hónapos ostrom után, beadtam a derekam és elmentem vele az első randira, melyeket újabb követett. 1 hónap randizás után eldöntöttem, hogy szakítok vele, mert nem vonzott egyáltalán. Viszont annyira jó ember volt, hogy nem akartam megbántani, ezért mégsem tettem. Aztán telt az idő és beleszerettem. Átsegítettük egymást az érettségin, diplomázáson, majd – akkor már kétségek nélkül – igent mondtam, mikor a kezem megkérte. Nagy szeretetben, tiszteletben éltünk együtt, küzdöttünk a közös jövőnkért. Időközben fel-felmerült bennem, hogy lehorgonyoztam egy olyan ember mellett, aki jó és kedves de mint férfi, nem jött be igazán, de biztonságban éreztem magam. Mindig megfontolt volt és visszahúzott, ha esetleg merészebb ötleteim támadtak. Amibe szerencsére belement, az az Angliába való kiköltözésünk volt. Évekig éltünk kint, ami nekem könnyebben, neki nehezebben ment. Közös döntés volt, hogy visszajövünk Magyarországra, ahol megpróbáltuk felépíteni ismét életünket. Sajnos sem munka, sem ház vásárlás nem ment könnyen és a kezdeti, több hónapig tartó sikertelenség után én már-már visszamentem volna, de ő erről hallani sem akart. Végül lehorgonyoztunk itthon, ház hitelre, rossz munka után koromnál fogva (akkor 32éves), jött a baba. Sajnos néhány hónap után ingerültté váltam és be kellett látnom, hogy orvosi segítségre van szükségem, mely során szülés utáni depressziót állapítottak meg nálam. Igazából ekkor buktam ki igazán, azt éreztem, hogy most már nincs visszaút. A meg nem tett, ki nem próbált dolgokat már nem tudom megtenni, hiszen teljesen leláncoltam magam a férjemmel és gyermekemmel. A kezelések során viszont újra hinni kezdtem magamban: 2 év otthon lét után (2014-ben) nehezen, de sikerült olyan munkát találnom, amit nagyon szeretek és amiben sikeres vagyok. A férjemet továbbra is imádom, de fizikai vonzalmat már nem érzek iránta. A kislányom a mindenem. Az utóbbi években folyamatosan viaskodtam magamban, hogy mit,mikor, hogyan rontottam el, ha egyáltalán elrontottam, viszont az utóbbi 1 évben már teljesen egyértelműen kialakult bennem az, hogy nem olyan férfivel élek, akit én választottam volna magamnak. Az ő szerelme, imádata irántam tartotta fent ezt a kapcsolatot és most én is szeretném ezt érezni valaki iránt. Nevezzük ezt kapuzárási pániknak, vagy bárminek, úgy hiszem talán még nem késő tapasztalni, szerelmesnek lenni…Önző módon tenném mindezt házasságom alatt, mivel két olyan emberrel élek együtt, akiket nagyon szeretek (lányom és férjem) és hiszem, hogy jobban tudom majd értékelni a férjemmel való kapcsolatunkat, miután kiéltem magam. Tudom önzőség őt ez idő alatt magamhoz láncolnom, de a lányunkért és a még remélhetőleg előttünk álló hosszú közös jövőnként kérem mindezt tőle. Elnézést, hosszúra sikerült a levelem, de őszintén kíváncsi lennék, hogy változott-e a véleménye az én történetemet is ismerve. Válaszát várva üdvözlettel, Judit
Csábi Orsolya pszichológus
2016.
04.
01.
Kedves Judit! Szeretném, ha tudná, hogy teljesen megértem Önt is, és továbbra is úgy gondolom, hogy az, amin keresztülmegy, az egy fejlődési igény, amely a kiteljesedés felé szeretné mozdítani Önt. Az erre utaló ilyen erős parancsok már korábban is érkeztek a tudattalan mélyéből, ezért is lett depressziós. Mondanám azt, hogy Ön még ki sem nyitotta azokat a kapukat igazán, nem hogy a bezáráuktól tartson. :) Ami ebben nagyon nehéz, hogy közben elköteleződtek Gáborral egymás mellett. Úgy vélem, ez az egész folyamat mindkettejükön változtatni fog, és a kapcsolatukon is változtatni fog. Ehhez a változáshoz mindenképpen javasolnék terápiás munkákat. A nyitott házasság is megoldás lehet, ha mindkét fél tiszta szívvel tudja vállalni ezt, belefér az etikai és erkölcsi határaikba. Ugyanakkor miközben haladnak a folyamatok, nem tudni, hogy ha kiélte magát, akkor mi lesz a továbbiakban. Mint tudatkutató, és a tudattalannal dolgozó szakember csak annyit tudok javasolni, hogy a személyiségfejlődési kríziseket mindenképpen érdemes valamilyen tudattalant megdolgozó munkával ötvözni, mint pl. hipnózis, meditáció, imaginációs munka. Ez lehet önismeret, lehet pszichoterápia is. Azért javaslom ezt, mert azok az erőforrások, amiket egy új kapcsolatoktól remélünk, azok magunkon belül is elérhetőek, de ad egy, nagyon keményen meg kell dolgozni értük, ad kettő, ebben hinni is érdemes. A másik, hogy a tapasztalattól és annak igényétől meg senkit nem lehet elzárni. Ha ez történik, abból csak stressz, nyugtalanság, majd betegség lesz. Ha magunkat zárjuk el - lásd kapuk -, akkor azzal is csak megbetegítjük magunkat, vagy testileg, vagy pszichésen. Viszont ott vannak körülöttünk mások, akik felé meg elköteleztük magunkat. Nekik is szükségük van ilyenkor támogatásra, plusz nyílt és tiszta kommunikációs helyzetekre, a konfrontációkból származó határkijelölésekre, ill. a biztonságos és intim kapcsolatok lehetőségére. Ez igaz Gáborra is, és igaz a kislányukra is, és igaz lesz azokra a férfiakra is, akik mellett keresné a szerelmet, és vágyat. Szerintem, ez a helyzet mindenképpen igényel szakmai támogatást, egyénit is, és kapcsolatit is. Én azt szoktam mondani minden ilyen krízis esetén, hogy egy házasságot nem lehet "megmenteni", viszont meg lehet teremteni két ember egymáshoz fűződő békés, tiszta alapokon nyugvó, egymást és önmagunkat tisztán látó kapcsolatát, jelentsen ez a viszony bármit (barátságot, házastársi viszonyt, szeretői viszonyt, testvéri viszonyt, alá-fölérendeltségi viszonyt stb.) is. Úgy látom, eddig bátran vállalták nyíltan és korrekten egymás felé, mit éreznek, mik az igényeik, mihez tudják adni magukat, hol húzódnak a határaik. Az Önök közötti szeretet nagyon erősnek tűnik, viszont ezt megőrizni az esetleges változásból származó sebektől, iszonyatosan nehéz. Ehhez kell segítséget kérni. Kívánom, hogy találják meg a saját útjukat, és az utat egymáshoz is és egymás mellett is! Józanság és szeretet kísérje Önöket! Üdvözlettel: Orsolya
2016.
03.
30.
kapuzárási pánik kérdése:

Tisztelt Csábi Orsolya! A következő problémában szeretném a segítségét kérni: Feleségem terhességét lelkileg nehezen viselte, szülés után kialakult nála a depresszió. Akkor 1,5 évig gyógyszeres kezelésen esett át, de nem jött teljesen rendbe. 20 éve (17 éves korunk óta) vagyunk együtt, elsők vagyunk egymásnak mindenben, van egy 3 éves kislányunk. Anyagi gondunk nincs. Kb. 6 hónapja érezte, hogy ez nem neki való élet, én nem az a férfi vagyok , aki lázba hozza (már csak társnak tekint, szexualitás nincs közöttünk, az intimitás részéről elmúlt) és 4 hete teljes mértékben eluralkodott rajta a kapuzárási pánik (közösen átbeszéltük mindent, utána néztünk a dolognak, biztos ez van nála): szeretőt akar, pasizni, egyéjszakás kalandot, mindent ami fiatal korában kimaradt és úgy érzi, erre most még van lehetősége. Már van valakije, pontosabban a férfi még nem biztos a dologban. Nekem nagyon nehéz elviselni ezt a helyzetet, mert nagyon szeretem. Mit tehetek? Mi lesz vele a későbbiekben? Ha kiéli magát, lenyugszik? Előre láthatólag meddig tart nála ez a dolog? Vissza fog térni a korábbi személyisége?Vissza talál Hozzám?..stb. Bármely jellegű tanácsot, információt szívesen fogadok. Előre köszönöm a segítségét! Gábor
Csábi Orsolya pszichológus
2016.
03.
30.
Kedves Gábor! Nincsenek most könnyű helyzetben. Az ember személyiségfejlődésének különböző korszakai automatikusan életrehívnak hasonló jelenségeket, és ha régóta vannak együtt a párok, akkor ilyenkor egy külső múzsa, impulzus, szeető, stb. mindig megjelenik, hogy az új női/férfi minőségeket mozgásba hozza. A fejlődési krízis lezajlása után egy újrarendeződés történik a személyiségben, és az éntudatban, ami megváltoztatja a kapcsolatokat is, a szeretteinkhez való viszonyulást. Ilyenkor párterápiákat, házassági tanácsadást, a személyiségfejlődéshez pszichológiai segítséget szoktunk javasolni mindkét félnek. Nem tudom megjósolni, hogy a párja a krízis lezajlása után hova fog jutni, és milyen új és régi értékrendbe áll bele. A szeretet egymás felé nagy segítség ahhoz, hogy elviseljük ezt a folyamatot, de sokszor nem menti meg a házasságot, talán csak abban segít, hogy barátokként el tudják engedni egymást. Igazából sok dolog azon múlik, hogy Ön hogyan viseli el, hogy a párja nyitott házasságot akar, és ez Önnek milyen érzés, és mennyi fájdalmat okoz a dolog, amit meg tud-e bocsájtani vagy sem. Az is lehet, hogy a felesége egy olyan nővé alakul át közben, akibe Ön is jobban bele tud szeretni. Az is lehet, hogy az Ő átalakulása lendületbe hozza Önben is a fejlődési folyamatokat, és megújul és kiteljesedik közben Ön is. az is lehetséges, hogy ennek hatására Ön szeret bele egy másik nőbe. nagyon sokféle verzió lehetséges. Csak közben azt kell bölcsen eldönteni, hogy az Önök folyamatai hogyan terheleik meg legkevésbé a kislányukat. Ebben a folyamatban őt kell a leginkább védeni minden feszültségtől. Viszont ha békével tudják kezelni ezt a krízist, krízissorozatot, akkor a kislány azt tanulja meg, hogy ezeket a helyzeteket is lehet jól kezelni, jól megélni, túlélni, komolyabb drámák nélük. Minden esetre, én elmennék pszichológushoz mielőbb ezzel. Sőt, a párját is elküldeném, hogy kapjon egy objektív támogatást ehhez a fejlődési folyamatához. Tudja, ebbena helyzetben csak annyit lehet ígérni, hogy a végére jobban ismerni fogják önmagukat, egymást, és újra eldönthetik, hogy együtt folytatják-e az útjukat, vagy békében elválnak egymástól, és abban a szeretetben hagyják létezni a másikat, amit most meg tudnak élni egymás felé. Nagyon nehéz ez, gábor! Mélyésgesen együttérzek Önnel, és nagyon sok erőt, kitartást, bátorságot, bölcsességet és szívének összes szeretetét kívánom ehhez a folyamathoz! Ez Önt is meg fogja változtatni. Ha bármiben tudok segíteni, személyesen is megtalál. Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2015.
10.
19.
Rné Anita kérdése:

Tisztelt Doktor Nő! Kisfiam 22 hónapos. Szép nagy gyerek (mint az apukája), 95 cm és 16 kg. Kb. 18 hónapos koráig éjjel 11-12, nappal 1-2 órát aludt (10-20 perc székben ringatás után). Mindent megevett szinte (főtt ételeket), gyümölcsöket kevésbé, de azt is. 18 hónapos korától alig akar enni, örülök, ha ebédel rendesen de a többi étkezés katasztrófa...pucér kenyér és víz, szó szerint! Szalámi, sonka, májkrémek, sajtok nem kell, amit régen imádott, csak pucér kenyér, max. reggel túró rudi. Illetve az éjszaka...az szintén katasztrófa! 19-20h. körül mesézünk (többnyire tv-ből kell, olvasva nem érdekli mint régen), 21h. körül kezdünk fürödni, 22h. körül tápszer, amit ölben már nem, csak a rácsos (kényelmes 80*140cm-es tágas) kiságyban hajlandó meginni (mutatja is). Ahogy megitta elkezd izegni-mozogni, fickándozni, kezét repkedve csapkodni, cumit dobálni, mint egy kis sajtkukac. Hiába énekelek altatót, simogatom, folytatja, bele is izzad. Bő 1 (max. 2) óra vergődés után alszik el. Van, hogy kintről szólok be neki, hogy aludjon és ott vagyok, van, hogy lefekszem a kiságya mellett lévő (felnőtt) ágyra és ott alszom. Ez kb. 90%-ban így van. Nappal ebéd után 14-15h. körül ugyanígy van, 1 óra vergődés után alszik el, olyankor kijövök és a folyosóról be-beszólok, hogy "itt van anya, alukáljál szépen", nyugtatgatom. Reggel 8-10h. között ébred. Nem tudom mit tehetnénk, hogy ne így aludjon el!? Van, hogy apa megy be hozzá, vele elalszik 30 perc alatt kb., de mivel ő korán kel reggel, így ha nem alszik el a kicsi hamar, le kell váltanom és ott alszom a kicsi szobájában, hiszen mire elalszik már késő éjjel van. Tanácstalan vagyok, mindketten "értelmiségi" szülők vagyunk, de ma már mégsem tudom mit tehetnénk? Csak max. hangos szóval jelezzük a kicsinek, ha valami nem jót tesz, nem lát agressziót, durvaságot. Van egy 18 éves nővére akivel imádják egymást. Igaz, hogy napi 1-2 óránál többet nem vagyunk szabadban, egyedül nem vagyok mobil vele (termete miatt), de otthon egész nap mozgásban van, alig ül le (hinta, mászkálás, játék, stb.). Amikor örül vagy izgul, repked a kezével és oldalra bólogat a fejével. Néha körbe-körbe forog 2-3 percig és neveti, kiságyban ha nem akar még aludni, a buksijával megy a fának mint a bika. A férjem már autisztikus tünetnek látja ezeket, de szerintem minden gyerek csinálja ezeket kis korban. Önnek mi a véleménye erről? Gyermekneurológus mindent rendben talált még 18 hósan, okos, értelmes gyerek. 7 hós korától beszélget szavakat! 20 hósan indult el izomgyengeség miatt (súlya miatt), ezt akarja pótolni a nem alvással? Kérem, adjon tanácsot, mit lehetne még megpróbálni! Szülők közé nem tudjuk tenni aludni (apának aludnia kell). Előre is köszönöm! Tisztelettel: Anita
Csábi Orsolya pszichológus
2016.
03.
30.
Kedves Anita! Nehéz megmondani, mi lehet ez nála. valószínűleg fejlődési folyamatainak része. Hamarosan 2 éves lesz, ami annyit tesz, hogy egyre erősödik az éntudata, és ilyenkor az alvásnál sokkal izgalmasabb lehet a cselekvéses tapasztalás. Kísérletezgetni kellene, hogy ha többet mesélnek, mondókáznak, mozgatják közben a gyereket,akkor mik azok a ritmusok, tempók, mozgások, amiknek az ismételgetése megnyugtatja. Érdemes volna olvasni Bajzáth Marcsi könyvéből neki mondókákat meséket, az Itt vagyok, ragyogok című kötet pont erre az időszakra szedte össze azokat a verseket, rövid történeteket, amelyek jók a kisegyrekeknek. altatáshoz is akad benne sok versike. A testtudata is erősen fejlődhet ilyenkor, ezért a testhatárok, mozgás, masszírozások, testrészek tanulása, simogatások is sokat segíthetnek. A szülők jelenlétéért folytatott figyelemfelhívás is belejátszhat a dologba. Így kívülről, ennyiből nehéz megítélni, mi zajlik éppen. Ha zeknek a hatására sem hagyja abba, a feje ütögetését, akkor érdemes nevelési tanácsadóban elvinni egy vizsgálatra. De várjanak vele még, amíg lehetséges. Ha beszél, kapcsolódik, kommunikál, reagál, nincsenek bizarr elhúzódásai, reakciói, dühkitörései, akkor nem valószínű az autisztikusság. Minden esetre érdemes folyamatosan naplózni a gyerek viselkedésében történő változásokat egy pár hónapig. Egyelőre viszont sok figyelem, testre vonatkozó játék, érintés, masszírozás, tanulás, apával bírkózások, stb. révén kellene kísérletezni. Aztán meglátjuk. Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2015.
07.
11.
Beatrix79 kérdése:

Tisztelt Doktornő! Elég bonyolult ls hosszadalmas lenne a történetet megírni,ezért belecsapnék a lényegbe.Igazságügyi vizsgálaton kellett részt venni a kisfiamnak,volt férjnek és nekem.Az eredményt megkaptam,de sajnis nem tudom értelmezni biztosra,ebben kérném segítségét. Rólam a vélemény,amivel nem teljesen értek egyett:kedvező önbemutatásra törekvő,átlagos intelektuális teljesítményű,lazább mentális fékrendszerű,a realitástól elidegenedett,képességeit többnyire érvényre jutattó,esete ként nehezebben adaptálódó,kapcsolataiban a másiktól sokat kívánó,perfekcionzmusra és képzeleti kompenzációra hajló,saját szempontjait tekintő ugyanakkor kapcsolódásra és alkalmazkodásra törekvő,képzeletáramlású személy. Volt férj:túlzottan erős mentális fékrendszerű,saját szempontjait tekintő,,körülményekhez tapadó,mások szempontjainak mefértésére kevésbé képes,szegényes affektív életű,csökkentett örömforrású,sablonos élményvilágú,feszült személy.ezek mit jelentenek?mi a mentális fékrendszer?köszönöm válaszát és kellmes hétvégét kívánok
Csábi Orsolya pszichológus
2015.
07.
11.
Kedves Beatrix! A mentális fékrendszer lényege, hogy amikor valakinek az érzelmei, indulatai, vagy testi érzései keletkeznek, akkor azokra mekkora gondolkodási kontrollt tud gyakorolni. Kicsit olyan ez, hogy "nem mondom ki a szívemet a számon". Illetve amikor érzek valamit, vagy indulatos lettem, akkor tartok egy önvizsgálati szünetet is közben, és a környezetemre vonatkozóan is, hogy pl. a helyzettel egyenlő mértékű-e a dühöm, a fájdalmam, a keserűségem. Sokszor csak gyűjtögetünk érzelmi hatásokat, és rosszkor és rossz arányban engedjük ki őket. a mentális fék vonatkozik arra is, hogy a negatív gondolatokat, tapasztalatokat mennyire túlozzuk el, és mekkora jelentőséget tulajdonítunk nekik. Vannak úgynevezett automatikus negatív gondolataink, amik mantraként ismétlődnek. Akinek jók a fékei, az meg tudja ezeket figyelni, észlelni, megállítani, lecserélni őket. Gyakorlással fejleszthető. A lazább fékrendszer viselkedésben úgy nyilvánulhat meg, hogy Ön pl. gyakrabban elveszíti a türelmét, vagy a tettek következményeit eltúlozza, vagy jobban büntet, mint amekkora a hiba, esetleg hamarabb kiborul egy negatív hatástól. Stressz is befolyásolja. Az átlagos intellektust nem kell magyarázni, az annyi,a mennyinek lennie kell. A kedvező önbemutatásra törekvés sok dolog lehet, általában egy egészségesen szocializálódott ember erre törekszik, hogy jó benyomást keltsen másokban. Ez tűnhet képmutatásnak is, vagy rejtőzködésnek, esetleg bizalmatlanság is lehet a hátterében, de attól függ, hogy utána mennyire változik meg a viselkedése, és mer-e őszintébben, nyíltabban beszélni, lazábban viselkedni. A realitástól elidegenedettséget ebben a kontextusban jelenleg nehezen tudom megmagyarázni. Ahhoz ismernem kellene magát a tesztet is, hogy mire vizsgált ebben a témában. A többi jellemzés mellett jelentheti azt, hogy Ön inkább egyfajta ideális helyzeteknek és nem feltétlenül a lehetőségek szerinti állapotoknak él. Pl. ez az idea, ideális helyzet teremti meg a perfekcionizmust, és a nehéz együttműködést másokkal. Előfordulhat, hogy sokszor többet vár el önmagától is, és másoktól is, mint amit az adott helyzet, az adott személy lehetőségei megengednek. Ez a fajta jelen helyzeti vizsgálatra való hajlama, képessége lehet gyengébb, amitől torzul a realitásészlelése. Ezen is lehet segíteni azzal, hogy enged az ideálisból, és számításba veszi az egész képet, ami itt és most van. Mivel hajlik arra, hogy kapcsolódjon másokhoz, így azt gondolom innen, ebből a kevés információból logikázva, hogy ezek annyira nem komoly problémák, de megnehezíthetnek egyszerű hétköznapi helyzeteket. Főleg Önnek, mert Ön sokat csalódhat, vagy lehet keserű, szomorú, és bizalmatlan ezek miatt másokkal szemben. Valószínű, hogy ilyenkor egy elképzelt övőbeli, vagy egy megélt múltbeli jóval próbálja enyhíteni a rossz érzéseket, feszültségeket, a csalódottságát. Esetleg lehet ebből olyan viselkedés, hogy ilyenkor elmenekül, és leül megnézni egy romantikus filmet, vagy könyveket olvas. de fakadhat belőle szélsőségesebb dolog is, pl. hogy egy romantikus képzelt helyzethez méri azt, hogyan kellene a hétköznapoknak működniük, és mivel a fantázia mindig tökéletesebb, mint a megvalósíthatóság, így sokszor csalódhat, vagy lehet frusztrált, és másokkal követelőző a viselkedése is, hogy ezt a képzelt állapotot megteremtsék együtt. Ezt Önnek kell megítélnie, hogy milyen dolgok jellemzőek. A képességeinek érvényre juttatása megint nem nagyon magyarázandó, többnyire pozitív tulajdonságot jelent, megint helyzetfüggő. Ennek alapján nagyjából ki tudja következtetni, hogy az (ex?)-férje milyen viselkedései, tulajdonságai alapján kapta ezeket a jellemzéseket, és miért vezetett ez el a válásukhoz. Remélem, ezzel tudtam eleget segíteni! Kitartást a válással járó nehézségekhez, remélem, békével tudnak elköszönni egymástól, és a kisfiuk számára is a lehetőségekhez mérten megkönnyítik majd a helyzetet! Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2015.
07.
01.
Szorongás kérdése:

Kedves Doktornő! Szilvia vagyok és 37 éves. Egy olyan problémám van amitől nagyon szeretnék hogy úgy mondjam megszabadulni.1 hónappal ezelőtt volt egy rosszullétem ami izzadással,szédüléssel,mellkasi fájdalommal, félelemmel tőrt rám egyik pillanatról a másikra és azóta rossz a közérzetem, gyakran van olyan érzésem mintha 2 dimenzióban lennék, ez az érzés olyan mintha lennék én és lenne a környezet. 1 hete elmentem a körzeti orvoshoz aki azt mondta pánik beteg vagyok és FRONTINT írt napi kettő tabletta de én rászokni nem akarok ezért az lenne a kérdésem hogy fel e válthatom a FRONTINT egy gyógynövényes gyógyszerre, VALERIANA RELAX _ra. Nagyon szépen köszönöm előre is. Üdvözlettel. Szilvia
Csábi Orsolya pszichológus
2015.
07.
02.
Kedves Szilvia! Nem vagyok orvos, ilyen téren sajnos nem tudok kompetens választ adni. Vannak kollégáim, akiket viszont jó szívvel ajánlok: Dr. Balatoni Krisztián, vagy Dr. Nagy Adrien. Ha neten rájuk keres, gyorsan megtalálja őket. Hivatkozzon rám! A tünetei kapcsán viszont, mindenképpen menjen el pszichológushoz, mert ez ezer százalék, hogy nem fog gyógyszerekkel rendeződni, és a tünetei vagy elkezdenek megsokszorozódni, vagy több helyzetben is jelentkezni. Még most az elején gyorsan meg lehet fogni! Remélem, hamarosan rendbe jön! Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2015.
01.
28.
Kiss Dóra kérdése:

Kedves Orsolya ! megint A Sándor vagyok aki az ejaculatio retarda-van kapcsolatban kérdezte önt a napokban. Barátnőm profiljáról írok. Azt tanácsolta,hogy a technikai részeket, illetve a pózokat próbálgassuk az aktus során. Esetleg megkérdezhetném, hogy esetleg milyen pózt illetve technikát kellene elsajátítanom ön szerint ? Köszön a gyors válaszát! Üdv Sándor
Csábi Orsolya pszichológus
2015.
01.
29.
Kedves Sándor! :) A Partnere érdekében mindent, amit csak a Káma Szútra és a saját kreativitásuk tud! Félre téve e tréfát, együtt kell kikísérletezniük, hogy melyik póz jó mindkettejüknek, mert különböző pózok különböző típusú feszüléseket, hüvely szűkülést, vagy éppen tágulást eredményeznek, függ a partnere hüvely hosszától, az Ön méreteitől, hogy a méhszáj mennyire érzékeny, tud is nyílni orgazmus hatására, vagy megsérül a közösülés során, és a többi. Mivel a szexualitás minden párral, és minden alkalommal más és más, így ez egy folyamatos kísérletezés és tanulási folyamat. Legyen bátrak, kezdeményezőek, beszéljék meg, kinek mi a jó, és azonnal jelezzék, ha fájdalmas valami, mert az hosszú távon tönkreteheti. Vannak könyvek, és igazából nagyon igényes szexuális felvilágosító filmek is, amik tudnak segíteni, ahol igazi intimitást és szeretkezési módszereket lehet megtanulni. És nem a pornó világában kell őket keresni. Mielőtt kérdezné, nem tudok ajánlani ilyet, mert régen futottam már bele ilyen filmekbe itt, ott és nem jegyeztem meg őket. De a világot ismerve, valószínűleg sok ilyet fog találni. Az előjátékon azért nagyon-nagyon sok múlik mindkettejük részéről. Az is fontos, hogy ha nő annyira fel van izgulva, hogy szinte gyönyörben úszik a lénye, akkor a hüvelyi szeretkezés vele a férfi számára is minőségileg teljesen más élmény. Ezt a férfiak rendszeresen megjegyzik terápián is. Nem véletlen a mondás, hogy minél jobb a nőnek, annál jobb a férfinak is. Röviden, együtt kell kitalálniuk, hogyan lesz nagyon jó mindkettejüknek. Fogják fel egymás testét úgy, mint valami felfedezésre váró univerzumot, és legyenek kifinomultak ebben a kalandozásban. A jó szeretővé válás, és a jó szeretkezések titka egymás testének megismerése, a kísérletezés, és gyakorlás. Csak bátran! :) Minden jót kívánok! Csábi Orsolya
2015.
01.
26.
Kiss Dóra kérdése:

Kedves Doktornő 24 éves férfi vagyok, és stabil párkapcsolatban élek a kedvesemmel lassan egy éve. A párom profilját használva kérdezném önt. Szex közben olyan problémám van hogy normál úton nem tudok elélvezni csak kézzel, és ha magamnak csinálom. Régebbi kapcsolataimnál is megvolt ez a probléma. De volt rá példa hogy sikerül elélveznem normál úton is a régebbi barátnőkkel. A mostanival sajnos még nem. Nagyon megértő nem is sürget követelődzik meg ilyesmi. Félek nagyon, hogy e miatt elveszíthetem őt! Úgy érzem, hogy feleségemként és el tudnám képzelni őt. Megbeszéltem már vele százszor és biztosított, hogy nem de senkinek nem végtelen a türelme... de nem ez a lényeg. Régebben mindig óvszerrel védekeztem barátnőmmel megegyeztünk a tabletta szedésben, hátha az óvszer miatt van ez a probléma. Szóval 2 hete működik a tabletta elvileg. Előjáték alatt fel is izgulok nagyon és egy ponton leáll az az egész. Nem tudom miért. Interneten olvastam erről a címszó ként említett betegségről, és utána nézve a kézi izgatást az aktussal kombinálva elérni a magölést. Így ez lenne a következő lépés az ügy érdekében. Nem szedek semmiféle gyógyszert, és nem vagyok beteg sem a derekam szokott fájni néha.De nagyon ritkán, akkor nehezebb a munka. Fizikai munkát végzek. Mit ajánlana mit lehetne még kipróbálni az orvosok előtt ? Vagy valami praktikát. Mert ha ez a módszer sem sikerül akkor orvost keresünk majd. Köszönöm ! Sándor.
Csábi Orsolya pszichológus
2015.
01.
28.
Kedves Sándor! Meglehetősen összetett ez a probléma is. Az első tippem az okokra két dolog, hogy talán nem elég intenzív az inger, ha hüvelyi behatolás van. Ezen különböző pózokban lehet kísérletezni, illetve a párjánál hüvelytornával lehet rajta segíteni. Ez óvszerrel történő szeretkezéskor elég gyakori lehet. A kézzel izgatáskor az ember annyira és olyan helyeken tudja magát ingerelni, ahol pont jó. A másik tippem, ami már inkább nem technikai, hanem pszichológiai kérdés lehet, hogy talán vagy a gyermekáldástól való reflexes tartózkodás miatt, vagy a szexuális önátadás kapcsán lehetséges némi tudattalan szorongás a dologban. Férfiként ugye meg kell tanulni tartani a magot, hogy egy részről a nemi örömök gyakorlása kitolhatóvá váljon, más részről a gyermekáldás elkerülése miatt, ha természetes utakat választanak a védekezéshez. Ha ez a kettő tudatos, és nem szorong olyasmik miatt, hogy becsúszik egy baba mégis, vagy nem lesz elég hosszú a szex, akkor lehet lépni a következő fázisra, hogy van-e gond az önátadással a szexuális partnerrel szemben. Ez többnyire annyira tudattalan, hogy eszünkbe sem jut. Ehhez viszont akkor érdemes pszichológiai segítséget kérni. ÍGy sorrendben a következő problémák orvoslását javaslom: a technikai részek átgondolása, kipróbálása, variálása, a szexuális pózok váltakoztatásával, a jobb ingerlési feltételek megteremtésére, majd a gyermekáldási félelmek, és a szexuális aktust illető elvárások átgondolását, és ha még mindig fennáll a probléma, akkor forduljanak pszichológushoz. Remélem, tudtam ezzel segíteni! Örömteli, és orgazmikus gyakorlást kívánok! :) Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2014.
11.
03.
Önbizalomhiány kérdése:

Üdvözlöm. Van egy problémám és szeretném ha segítene. Boldog párkapcsolatban élek már lassan 8 éve. 24 éves vagyok. A kapcsolatunk elején a párommal hol náluk hol nálunk találkoztunk aztán egy ideig nálunk laktunk és csak hétvégére néztünk haza náluk. De most már pont fordítva van immár vagy 4-5 éve hogy náluk lakunk a munkahely végett is. Gondolkoztunk hogy tovább kéne lépni és keresgéltük házakat helyben is meg távolabb is. Anyósom otthon van le van százalékolva. Szeretem csak néha már elég nehéz elviselni. Az elején még volt véleményem meg önbizalmam de sajnálatos módon az évek során ez eltűnt. Pánik betegségre szedek gyógyszert. Nem súlyos mert még nagyon az elején vagyok a betegségnek és igy könnyebb gyógyítani is legalábbis ezt vallják. Sokszor úgy érzem hogy ha feltesz egy kérdést a válaszom úgy is az lesz amit ő akar. Pláne hogy hozzáteszi hogy " de nem így van?" és elég nehéz neki nemet mondani. Tudom hogy könnyebb lenne már ha külön költöznénk de valahogy nem tudok elszakadni. Az agyam tudja hogy mennünk kéne de a lelkem nem enged. Sokszor elég feszült vagyok magamra nem sok időt tudok szánni, hisz mikor nem dolgozok akkor is van mit csinálni otthon amiben segíthetek anyósomnak , de néha már sok. A pánikbetegségem előtt még lázasan keresgéltem házakat, meg tervezgettem de mostanra ez is eltűnt. Kezdek most egy kicsit felszabadulni, de nehéz hogy mindig meg kell feleljek anyósomnak. A párommal rendben vagyunk tudja hogy nehéz elviselni az anyukáját, de mindig azt mondja hogy engedjem el a fülem mellett, ez egy ideig ment de már nem tudom sajnos. Néha már ő is besokall, de ő jobban koncentrál most hogy sikerüljön az iskolája mert most fog diplomázni , meg most lehetősége van egy munkahelyen elhelyezkedni, így annyira nem koncentrál erre a dolgokra. Már kerestem a hibát magamban a páromban a kapcsolatunkban , de nem találtam hibát... nem tudom hogy mi tévő legyek. Gyereknek érzem magam nehéz az elválás. És döntésképtelen vagyok. Mit tegyek?
Csábi Orsolya pszichológus
2014.
11.
03.
Kedves Kérdező! Ez egy hosszabb, és bonyolultabb szituáció, mint amire írásban lehetne válaszolni. Rengeteg dolog lehet a mélyben, ami fenntartja ezt a helyzetet is, illetve ebben a helyzetben a szenvedést. Én mindenképpen javasolnám, hogy menjen el egy pszichológushoz tanácsadásra, rövid terápiás önismeretre. Már 5-10 alkalom nagyon sokat tud lendíteni az ilyen kérdéseken, főleg, ha nincs komolyabb oki háttér. Ha van, akkor az egy következő fejezet. Igazából jelenleg csak rengeteg kérdés van bennem, amiket értelmetlen lenne írásban megbeszélnünk. Tényleg azt tudom javasolni, hogy bátran menjen el egy kollégához, vagy akár jöhet hozzám is, csak én BP.-en dolgozom, és egy pár alkalommal beszéljék át ezt a kérdést. Akkor sokkal több dolog kiderülhet, és megoldások is gyorsabban születhetnek. Ezen felül egy kommunikációs és asszertív tréninget is bevállalhat, ahol gyakorlatban megtanulhatja a kommunikációs fogásokat egy-egy ilyen nehéz érzelmi helyzetre. Amit ilyen tréningeken megtanulhat, azt az életében számtalan helyen tud majd kamatoztatni. Ha szívesen felkeresne, akkor telefonon elér: 20-397-2875. Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2014.
07.
19.
szomatikus stress. kérdése:

Tisztelt doktornö. 42 éves anyuka vagyok panik syndromával 5 éve. eszek xanor o,5 mg gyógyszert és citalopram 2o mg gyógyszert. gerincfájdalmaim vannak 5 éve és fél éve vizelet inkotenciám tulcsurgás. bent feküdtem a kórházban infuziós kezelésen a gerincem miatt. Az orvos azt mondta nekem van / szomatikus stress/ a gyógyszerek jók csak el kell járnom egy pszihológushoz beszélgetni. 3 hónapja jöttem ki a kórházbol és sajnos ezek a tüneteim / hányinger, szédülés, egyensujzavar, bal láb izomgyengeség, székrekedés, gyomorfájás, kéz ügyetlenség, dadogás, lassu beszéd, rémálmok, és nem birok aludni csak napi 3-4 órát. A doktor azt is leirta hogy a fej nem találja az izmot ami a láb izomgyengességét okozza. Hát ezt végkép nem értem. Talán én vagyok psziátriai beteg. Pedig a gerinc röngen kimutatott egy gerinc sérvet. Ezeket azért irtam le hátha a doktornö össze tudná rakni a képet hogy mi is ez. Legyen szives irja le mi az a szomatikus stress. üdv. Anna.
Csábi Orsolya pszichológus
2014.
07.
21.
Kedves Anna! A tünetei alapján úgy veszem ki elsőre, hogy lehetnek a sérvéből fakadó tünetei is. Ezzel mindenképpen menjen el egy neurológushoz kivizsgálásra, és pontos tájékoztatásra! A maradék tünete pedig, amit szomatikus stressznek ír, az vagy szomatizált stresszzavar lesz, vagy vegetatív neurózis. Az előbbi olyasmit jelent embernyelven, hogy a sok stresszhatás egy részével nem tud megbirkózni a pszichéje, ezért a feszültség hatások jelentős része tudattalanná válik, majd összegyűlik, és végül, hogy valahogy mégis feldolgozódjanak ezek az információk, testi betegségekké alakítja őket a tudattalanja. Ezt a folyamatot hívjuk szomatizálásnak. Ebből aztán mindenféle testi baja lesz az embernek. itt fáj, ott fáj, zsibbad, nem működik, feszül, stb., Sokszor az emésztőszervrendszer és a légzőszervrendszer kezd el rosszul működni, aztán lesznek komolyabb bajok is, mire aztán kialakulnak igazi betegségek is. Mert kezdetben igazi szervi betegség nincsen, orvosilag nem kimutatható. De ha sokáig tart a feldolgozatlan stresszhatás, akkor lesz belőle majd betegség is. A vegetatív neurózisok tünetei gyakorlatilag ilyen igazi betegségtől mentes, mégis nem jól működő testi élményekből fakadnak. Ehhez párosul alvászavar, ami továbbrontja a képet. Aztán párosulhat izomfeszülés, görcs, rossz tartás, ami még tovább ront a testi működésen, aztán lehetnek evészavarok, szexuális zavarok, és így gyűrűznek tovább, egymásra rakódva a bajok. Egy idő után már minden kínja van tőle az embernek. S végül tényleg beteg is lesz. Az Ön esetében is valami hasonló történhetett. A gyógyszerekkel az a baj, hogy igazából csak a tüneteken segítenek, az igazi kiváltó okot, magát a stresszforrást nem szüntetik meg. Ehhez kell valójában pszichológiai önismereti munka, pszichoterápia. Az Ön esetében a neurológiai segítség, a gyógyszerek kontrollja és fokozatos elhagyása egy pszichoterápiás munka mellett volna a legjobb megoldási út. Remélem, ez segített kicsit! Keressen egy jó pszichoterapeutát, és egy olyan pszichiátert, aki a gyógyszerek minimalizálására törekszik! Sok sikert és erőt kívánok az úthoz! Üdvözlettel: Csábi Orsolya pszichológus, Integratív Hipnoterapeuta, Metamorphoses Meseterapeuta, pszichodráma asszisztens, tréner
2013.
10.
27.
Pornófüggő vagyok?? Lehetséges,hogy ez a baj?? kérdése:

Tisztelt Doktor Nő! Az a helyzet,hogy még csupán 19 éves még szűz srác vagyok és mostanában már jó pár hónapja tapasztaltam,hogy egyre kevésbé izgatnak fel a pornográf tartalmak,mivel önkielégítésnél sem olyan merev a hímvesszőm mint régen. Valamint régen elég volt elkezdenem ilyenfajta videót néznem és máris állt most meg nézem és egyszerűen szinte semmi nem történik! :( Nézem a különböző videókat és szinte semmi merevedés csupán ha elkezdem ingerelni a péniszem,de akkor sem merevedik meg teljesen,valamint mostanában már ilyen sexchat oldalakat nézegetek,de már az sem hozza meg a megfelelő hatást. :( Urológusnak is megírtam a problémát aki azt válaszolta,hogy semmiféle merevedési zavarom nincsen csak nem szabad túlzásokba esni és keressek magamnak egy megfelelő partnert. Mondjuk én is furának és valószínűtlennek tartom,hogy egy 19 éves srácnak ilyen szervi problémái legyenek. Van,hogy szinte minden nap nézek valamennyi pornográf tartalmat,és van olyan is,hogy szinte minden nap végzek önkielégítést! Ami még inkább aggaszt és olvastam,hogy a pornófüggőség is okozhatja,hogy nem nagyon van reggeli merevedésem sem! Illetve van olyan is,hogy alig várom,hogy szüleim elmenjenek itthonról és tudjak egy kis pornót nézni és maszturbálni,illetve már arra is volt példa,hogy haverommal telefonján egyik előadáson elkezdtünk pornót nézni mert unatkoztunk!! :( Lehetséges,hogy a gyenge erekciót,és a reggeli merevedés elmaradását is az okozza,hogy nagyon sok ilyen tartalmat nézek és nagyon sokszor végzek önkielégítést?? Olyan volt már hogy egy pár napot vagy hetet simán ki tudtam hagyni,de tovább soha nem bírtam!! Nem tudom mi lehet velem!! Mit kellene tennem ha leállnék a maszturbálással és az ilyen fajta tartalmak nézésével akkor lehetséges,hogy rendbe jövök?? És mennyi ideig nem kellene maszturbálnom,hogy rendbe jöjjek?? Van kiút?? Válaszát előre is köszönöm!!
Csábi Orsolya pszichológus
2013.
10.
28.
Kedves Kérdező! Úgy látom, több fórumon is keres választ a kérdésére. Fizikai problémái nincsenek, ezek szerint. A pszichés okokat illetően sok minden lehet, viszont van rá megoldás. A szexuális probémákra, pornófüggésre én mindenképpen önismereti munkát javasolnék, azok közül is inkább olyanokat, amik kombináltan használnak kognitív-vielkedésterápiás és feltáró terápiás eszközöket. Ez utóbbi pl. a hipnózis, KIP hipnózis, szimbólumterápia. Olyan szakembert keressen fel, aki ezekkel együtt foglalkozik. Pl. az integratív módszerekkel dolgozó szaktársak ilyenek. Itt találhat többet is: integrativ.hu. Ezen felül kereshet a Szimbólumterápiás Egyesületben is szakembereket, őket is jó szívvel ajánlom. Esetleg az Ericsoni-hipnózissal foglalkozó szaktársak azok,akik hatékony segítséget tudnak még nyújtani. Mindenképpen érdemes bevállalni egy rövidebb megsegítő folyamatot, fél-1 év alatt helyre lehet hozni a dolgot rendesen, és közben valószínűleg olyan kérdések is tisztázódnak, amelyek a tartós kapcsolat megtalálásában, és egy stabil, kiegyensúlyozott partneri viszonyban a kielégítő szexuális élet megtapasztalását teszik lehetővé. Ha Budapesten él, jelenleg én is szívesen látom a rendelésemen. Most van egy kis szabad kapacitásom. Üdvözlettel és sok sikert kívánva: Csábi Orsolya
2013.
10.
25.
Zsolti kérdése:

Kedves Hölgyem, köszönöm eddigi válaszát. Szeretném leszögezni, hogy kapcsolatunk elején nem volt túlságosan közvetlen, intelligensen ismerkedett, nem mászott, de kommunikált és érdeklődtünk, pont szépen és rendesen alakultunk. A járásig másfél hónap telt el, és fél hónap után már napi szinten beszétünk, akár egy órát is telefonon, élvezetesen. A közvetlen, teljesen önálló és kivirultan boldog, biztos közeledése az első szakítás utáni "felismerése" után jelentkezett. Nyilvan azert a korabbi mertekletesseget is csak a zárkozottsága számlájára tudtam leirni. Én úgy vélem, pont jól mértük az elejét,bár mintha még ő várt volna kicsit több rámenősséget. Végülis azzal, hogy masodik eselyt adtam neki, és akkor lendult bele igazan, nem zárhato ki a "kell egy első barát" szindróma? Azt azért megemlítem, hogy valoban rendes baratai aligha, vagy nincsenek. Közös gyülekezetbeli barátunk is furán tekint hektikus véleményváltozásaira, és már távolságot tart. De amikor újra összejttünk anno ő is bíztatott engem, hogy a lány már biztos(abb) jóval szerinte. És teljesen érthetetlen, hogy úgy küldtem el, hogy éretlennek és szánalmasnak minősítettem,amit művelt, majd 5nap mulva megkeresett, hogy smile és mi lett az eredményem a teszten ( a lelkész adott egy párkapcsolati tesztsort es könyvet az úgynevezett szeretetnyelvekről, és bár szakitás körül is megkértem,hogy beszéljük meg, de még a leoltásom előtt jóval). Miért érdekli, hogy engem milyen figyelmességgel lehet boldoggá tenni? Miért hiszii, hogy engem érdekel még az, hogy miként tehetem boldoggá a figyelmességemmel? Én biztos vagyok abban, hogy nincs dolgom ilyen lányokkal, mert számomra a stabilitás kiemelten fontos, már csak a szakmai identitásbomból adódóan is, hiszen statikus mérnök vagyok :D. De nyilván sokkal szebbet láttam, reméltem. És közre játszik a magányosságom is, a külföldi ország fővárosától kissé távolabb, kis, homogén településen élek. Nekem ez ami történt ijesztő leginkább. És most igyekszem is kerülni őt, mert úgy dolgozza fel a közösségi oldalon, hogy Isten akarata és így tovább..közben meg rám írt, és ha nem válaszolog nyafogva disszonál. Kérem tekintsen el, az újra-kérdezés tényétől, ha ez a fórum nem alkalmas, azonban érdeklődnék, Ön tart-e Skype konzultációt? Köszönöm.
Csábi Orsolya pszichológus
2013.
10.
25.
Kedves Zsolt! Értem, így már árnyaltabb a kép. Ettől függetlenül fenntartom, hogy van valami kötődési zavara a kishölgynek, és hasonló folyamatokon mehet majd keresztül egy következő, és egy következő kapcsolatban, olyan sikerességi rátával,a mennyire tolerálni tudják majd tőle ezeket a bizonytalanságokat. Ezek ettől függetlenül játszmák maradnak. A szeretetnyelves könyv nagyon praktikus, örülök, hogy olvassa! A skype rendelést illetően szokott lenni, de mostanában nincsen rá kapacitásom, és tapasztalataim szerint nagyon szűk mozgásteret biztosít a segítő folyamatban, ezért átmeneti megoldásnak, ideiglenes módszernek, és nem hatékony eszköznek tartom az önismeretben. Üzleti célokra tökéletes. Esetleg külföldi tartózkodás kapcsán csoportos önismereti munkát tudok ajánlani. Ezek havonta, kéthavonta egy-egy hétvégét vesznek igénybe, és több olyan módszer is van, ami hasznára lehet. Erről viszont már mail-ben, ha kérhetem! csabi.orsolya@externet.hu; Arra zárójelben azért felhívnám a figyelmét, hogy hasonló nehézségek a mai kapcsolati mintarendszerben gyakran elő fognak fordulni. Ha nem a kapcsolat elején, akkor közben. Nincs teljesen biztos kapcsolat, mindig tenni kell érte, és meg kell küzdeni az aktuális szorongásokkal együtt, egymással, egymásért. A mesékben sincsen könnyű dolga a hősöknek. Sem a párszerzés során, sem utána. A realitásban legalább nem kell szörnyekkel harcolni, max. képletesen. :D Minden jót! Csábi Orsolya
2013.
10.
24.
döbbentZsolti kérdése:

Kedves Hölgyem. 28 éves külföldön élő, nagy szakmai sikereket megélt, stabil létű, már csak ebből építkezni kívánó ember vagyok. Másfél éve megismertem látásból egy lányt akivel jó ideig csak összenéztünk, szemeztünk,köszöntünk,majd fél éve mutatkoztunk be. Akkor nekem elég fiatalnak tűnt, bár értelmesnek és értékileg is stabilnak. A lány megkeresett miután szakítottam egy másik lánnyal, úgy három hónapja. Tudni kell, hogy ő vallásos, 22 éves és még randija sem volt előttem, tekintve, hogy bezárva, kevés baráttal élt, valószínűleg mert féltették, úgy 12 éves kora óta. Most is még a szüleivel él a fővárosban,és alig van közeli barátja. DE, Értelmileg nem látszódott ebből gond. Elkezdtünk randizni, nyilván óvatosan közeledtem,mert láttam az érdeklődését és a boldogságát amikor együtt voltunk, majd egy nagyobb családi kirándulásra elhívtak, melynek a végén megállapodtunk a kapcsolatban. úgy két hónapja. Nyilván láttam a feszültséget benne, hogy ez neki új, de mindvégig boldognak tűnt és sokszor megvolt a közös hulámhossz is. Hangsúlyozom,hogy nem a falvédőről jöttem le, van látásom arról, hogy mikor boldog egy lány. Tudni kell,hogy már gyanus volt, hogy a munkahelyét elvesztette, elg bizonytalan ,még rendőrnek is jelentkezett,pedig egy vékony,picit,kedves lány, tehát jöttek a jelek,hogy nem ismeri magát. De én mellette álltam mert hittem a kapcsolatunkban, szépen alakult, elnyertük egymás bizalmát. Majd hirtelen egyszercsak feszült lett egy interjú körül és amikor szóba jött ay hogy kiveszem a szabadságom...ez idő előtt tapasztalta meg az első csókot is pár héttel. Hiába mondtam,hogy az ittalvása nálam semmilyen elvárással nem járna.. Nos tehát egy honapja közölte,hogy nincs meg a szükséges vonzalom és nem alakult ki. Persze facebookon. Majd miután szemtol szemben nem mert találkozni, kicsit kiosztottam levélen. És ekkor megváltozott. Óvatosan, de egyenesen visszakérte magát, és nagyon boldog lett, és ő kezdeményezett testi közelséget is, vállalta a "tévedését" , megjelent a kis lelkében az első igazi és merész kötődés férfihoz, és mégis volt szikra..stb. És én beleegyeztem már nyilván sérült hittel,de nagyon boldog volt. Sőt ő fejezte ki még zavarbaejtően is ,hogy hiányzom,bókolt, és őszintének tűnt. Ezt egy férfi s megérzi,ha egy lány őszinte,és mivel nem volt tapasztalata előttem,kétlem hogy képes lett volna direkt színészkedni. Aztán valami ijesztő történt. Egy nagyon romantikus hétvége után, ahol még az utolsó búcsú is megható volt, és nyilván éreztem a kötődését, miután elváltunk a két hétre,ugyanis elutazik...távollétében fél nap alatt újra elbizonytalanodott, ezt is nekem kellett kihúzni, és hazudott is valahol, és nekem súlyos lelki gondnak tűnik ez. Még az utolsó pillanatban is a boldogság és a vonzalom jeleit, könnyes szemeket láttam rajta. Ez a szeszélyesség nem csak az első kapcsolat jellemzője, ha valaki vállal egy tévedést, majd boldog, akkor csak úgy nem bizonytalanodik el ennyire ilyen kis idő alatt és ilyen boldog,meghatódott könnye szemes bűcsu után...ha rendben van belül. Ez nem lehet a vonzalom vagy a szerelem kérdése. És nem tudom azt sem elfogadni, önmagában, hogy a tapasztalatlansága, én ilyet sokkal kisebb 14-12 éves koromban sem láttam más értelmi szitű osztálytársaim körében sem. Kérdésem, ha valaki erkölcsöt követni akarandó és értelmes nő létére vállalja, építi és akarja és megéli a szexualitás első örömét (ölelések,bókok,csók,kötődés) és boldogságát ,majd mégis pár óra alatt ebben elbizonytalanodik, az milyen lelki gond lehet az ő részéről?mi lehet ennek az oka? nehéz ugyanis elfogadnom, hogy én ezt "megérdemeltem" volna. Második kérdésem, hogy tudnám kizárni én magam az ilyen fura szerzeteket az életemből? Tudom, hogy mire van szükségem, és egész biztos, hogy nem ilyen döbbenetes tapasztalatokra. Nyilván most ,hogy ilyen önmeghazudtoló svédcsavar volt a vége, könnyebb feldolgoznom. De szeretnék tanulni. 28 vagyok, és mégis ilyenekbe csöppentem. És azért volt sok közös hullámhossz, talán volt oka, hogy hittem benne. Azóta újra megkeresett, csak hogy elárulja egy párkapcsolati tesztkönyv eredményét, és megkérdezze az enyém. Pedig rendesen kiosztottam. Nem válaszoltam rá, és kiakadt ezen. Már talán nem keres. Nem értem őt, mert igen boldog volt, és mégegyszer, mellettem lett csókot élvező, vágyni merő, fiatal nő. Az utolsó közös esténken még a gyerekkori rajzait mutogatta és ölelkeztünk. Nem szeretném,hogy mégegyszer ilyet megéljek. Valami magyarázat? ötlet?
Csábi Orsolya pszichológus
2013.
10.
25.
Kedves döbbentZsolti! Röviden a válaszom: kötődési zavar. Kicsit hosszabban: korai kötődési zavar. Még hosszabban, az intimitás, és az érzelmi biztonság sérülései korai gyermekkorban, ennek megerősödése kiskamasz, és a nemi indentitás újradefiniálása során. A sérülés mértékébe nem bocsátkozom, mert lehetetlen megállapítani. Azt is, hogy ez okoz-e személyiség szintű zavart, vagy csak viselkedési s alkalmazkodási bizonytalanságot. Kezelhető, tolerálható, de mindig problémákat fog okozni, érzelmi játszmákat fog elmélyíteni, és igazából csak feltáró terápiákkal orvosolható az oki háttér igazán. Azzal tudja elkerülni az ilyesmit, ha olyan lánnyal kezd, akinek a kezdeti olvadós odaadása nem ilyen egyértelmű, hanem a lány nehezebben adja magát, és többet kell neki udvarolni, és nem a szexualitás tabuja miatt, hanem mert van belső tartása, és kellő önismerete, és nem szenved attól a kíntól, hogy már kéne egy párkapcsolat, és már mindegy kicsoda, csak legyen. Persze, itt sem kell átesni a ló túloldalára. Minden esetre egy élettapasztalatban már gazdagabb, önállóbb, szexuálisan tapasztaltabb lánnyal érettebb kapcsolatra van esélye. Ha az a kérdés mélyebben foglalkoztatja, hogy mi dolga van az ehhez a lányhoz hasonló nőkkel, ahhoz viszont egyéni önismereti munkát javaslok. Több oka is lehetséges, aminek izgalmas lehet utánajárni. Remélem, sikerült a körülményekhez képest választ kapni a kérdésére. Ha mélyebb és részletesebb magyarázatokra kíváncsi, javaslom, keressen fel egy szakembert személyesen is. Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2013.
10.
03.
antidepresszáns terhesség alatt kérdése:

T. Doktorö! Mikor hivhatnám fel,h ajánljon nekem valakit Szolnokon?
Csábi Orsolya pszichológus
2013.
10.
04.
Kedves Szandi! Hívhat bármikor, ha nem veszem fel, akkor visszahívom, ha kiírja a számot a telefonom. Pszichiátert jót nem merek ajánlani, mert senkit nem ismerek. Viszont van egy kolléganőm, aki jobban benne van a szolnoki orvosokkal való közös munkában, majd Őt ajánlom. Illetve, ajánlok két embert is, és majd hivatkozzon rám, ha tud. De elég az is, ha ír nekem egy mailt, akkor átküldöm írásban az adatokat. csabi.orsolya@externet.hu Köszönettel: Orsolya
2013.
09.
29.
antidepresszáns terhesség alatt kérdése:

T. Doktornö! Valoban,inkább félek egy kicsit töle. Akkor maga a gyogyszermennyiség nem lenne gond? A gyogyszerszedés okai? Talán nemrég raktam össze magamban,mi is lehet az. Attol is tartok,ha elmennék,akkor ezekröl beszélgetni,jobb lenne -e az? Mindig is zárkozott voltam,sosem szerettem kiadni magam.Láttam Szolnokon is rendel. Ahhoz lakom közel. Bejelentkezés alapján müködik?
Csábi Orsolya pszichológus
2013.
09.
29.
Kedves Kérdező! A gyógyszereket illetően nem vagyok kompetens. Ezt egy pszichiáter orvossal kellene lebeszélnie, hogy terhesség alatt mit szedhet. Szolnokon már nem rendelek, elfelejtettem, hogy itt még a régi rendelés van fent, majd javítom. A legtöbbször sokat segít már maga a beszélgetés, de néha ennél mélyebbre kell menni. Az anyai feladatok nagyon sok terhelést jelentenek már önmagában is, amibe belefogni szerintem csak úgy érdemes, ha az ember teljesen stabil lelki állapotban van. De ezt mindenkinek önmagában kell eldöntenie. Ki kell próbálni a dolgot,e gy jó szakemberrel nagyon sokat lehet tenni önmagunk egészségéért. Jó szakembert találni, más kérdés. Ha Szolnokon akar segítséget, tudok ajánlani kollégát, akihez jó szívvel küldöm. Mindenképpen hívjon fel, ha kérhetem! Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2013.
09.
26.
antidepresszáns terhesség alatt kérdése:

T. Doktornö! Gyermeket szeretnék. Jelenleg fél szem rivotrilt és negyed szem fevarint szedek.Genetikai tanácsadáson voltam,azt mondták,nyugodtan vállaljak. Mi a véleménye a doktornönek? Várom válaszát!
Csábi Orsolya pszichológus
2013.
09.
28.
Kedves Kérdező! Gondolom nem a genetikai okok miatt aggódik, hanem a gyógyszerszedés okai miatt. Akár gyermekkel, akár gyermek nélkül, én a Maga helyében a lehető leghamarabb inkább az okok megszüntetését célzó terápiába fognék. Ha közben jön a baba, akkor is beljebb van pár lépéssel. A gyermekvárás pszichésen olyan állapotokat okoz, amik javíthatnak is, de ronthatnak is az állapotán. Mivel így látatlanban kétesélyes, javasolnám, hogy keressen egy olyan terápiás lehetőséget, amely a személyiségének alapjait, struktúráját tudja építeni, támogatni, és akkor biztosan nem lesz gond. Ha további kérdése van, kérem hívjon telefonon: +36203972875 Köszönettel: Csábi Orsolya
2013.
07.
31.
5 éves kisfiú kérdése:

Üdvözlőm! Érdeklődni szeretnék problémával állok-e szemben, vagy esetleg anyai túl aggódás van a háttérben!? Szeretném, ha tudna tanácsot adni mit tehetnék... A családunk 4 főből áll: Anya, Apa, két gyermek: egy 7 éves, és egy 5 éves kisfiú. Pár hete, talán a nyári szünet óta a kisebb gyermekemen észre vettem valamit, ami eddig nem volt... Előzménynek hozzátenném: egy átlagos kedves, jólelkű kisfiúról van szó, aki csecsemő kora óta próbálja kiharcolni amit szeretne. Igazi kis pukkancs volt kicsinek. Mindig a papához hasonlítottuk-Ő volt ilyen mentalitású. Hozzátenném még: ekcémás (atópiás) , ami miatt többször jártunk orvosnál, amit nem kedvel. Mára pedig azt vettem észre nem tudja néha kontrollálni az éréseit. Egy héten egyszer biztos, hogy összeveszünk. Pl. ilyesmi:- Süssek neki süteményt este 8kor; nem akar a szobájában aludni; hasonlók. A lényeg:az legyen amit ő akar. Eddig nem is volt nagy probléma ez,sikerült csitítani a hisztiket, de mára oda jutottunk, iszonyatos düh van a szemében ilyenkor, ordít, kiabál, ismételgeti a szavakat amit szeretne, és próbál szavakkal bántani:-"Nem akarlak látni soha többet", "Nem akarok itt lakni"stb. Nagyon szeretjük, mind a két gyermekünket, megvan mindenük, járunk gyerekes társaságokba... játszunk velük, legózunk, feladatozunk, fogócskázunk stb. Mit tehetnénk ennél többet, hogy boldogok legyenek!? Aggaszóvá vált ez a viselkedés. Próbáltam puhatolózni miért jön ez:de csak ha neki van kedve akkor beszél erről: egyik este a halált hozta fel, hogy fél, hogy egyszer megfog halni, vagy én, vagy valaki akit nagyon szeret, aztán mesélt olyat, hogy fél aludni mert álmában csúnya szörnyek jönnek: olyanok amit a szomszéd kisfiúnál látott. A kis családunk élete kezd elcsúszni az ilyen viselkedésén. A tesója nyugodt, kedves kisfiú, beveszi a játékba, szinte "barátok, de őt is elkezdte aggasztani a kicsi kitörései, aminek hangot is adott.: "Unom, hogy ezt csinálja, nem akarok vele játszani" Szeretném, ha tudna nekem javaslatot, tanácsot adni, hová fordulhatnék végső elkeseredésemben, amit előre is nagyon köszönök! B.Anikó
Csábi Orsolya pszichológus
2013.
08.
05.
Kedves Anikó! Rengeteg kérdés merült fel bennem, amiket nem szeretnék most feltenni, viszont azt hiszem, pont ezen kérdések miatt jó volna, ha konzultálnának majd egy gyermekpszichológussal. Megnyugtatásul: A kisfiú reakció természetesek, nincsen vele semmi komolyabb gond, és nagy valószínűséggel egy fejlődési krízisen megy keresztül, ami kapcsolódik az egojának (énjének) erősödéséhez, vagy pl. egy aktuális halál-krízishez is. A szörnyek megjelenése álmokban mindig az ego halálát követelő változásokat(!) jelentenek. Ehhez magyarázatul: az énesség, az ego egy nagyon merev, változásokat nem kedvelő valami, rendkívül sok energiánkat emészti fel, hogy fenntartsuk az egységes éntudatot, abban az öndefinícióinkat, és az egónk határait. Egy kisgyermek énje bár sokkal rugalmasabb, fejlődőképesebb, mint egy felnőtté, mert a határai lazábbak, de a változás élménye ezt a rugalmas rendszert is halálra tudja rémíteni. Főleg, ha éppen nagy dolgot készül meglépni a fejlődésében. Korról korra a realitás kontrollal, a hétköznapi realitáshoz való viszonyulással, az arról megtanult tudással az én bizonyos dolgokhoz elkezd ragaszkodni: pl. ahhoz a tudáshoz - minek valódiságát most nem értékelném, ezt mindenkinek magának kell meggyőződésből eldöntenie -, hogy a test halálával az éntudat is meghal, és nem lesz tovább folytatás, és a veszteség végleges. A szeretteink elvesztése is végleges. Ugyanígy, ha az énesség "meghal", mint pl. amikor elalszunk, és egy másfajta önészlelésbe kerülünk az álmainkban, akkor az a képzet merül fel, hogy ha álmunkban megszűnik az én, az egyenlő a halállal is. Mivel a gyermekek álmaikban elevenebben élik meg azt, hogy az is igaz, nem csak az igaz, ami ébrenlétük alatt történik, ezért rettegnek attól, hogy ha álmukban baj éri őket, akkor ők meghalnak igaziból is. Sajnos, a tudattalanunk az álmokon keresztül nagyobb erőkkel lökik a változást hozó impulzusokat, mint amit kontrollálni lehet. S ha a realitásról való tudásunk ennek az ellenkezőjét mondja, akkor előbb-utóbb ezek az impulzusokat egyre erősebbek, és durvábbak lesznek. Ekkor jönnek a démonok és szörnyek. Röviden: a kisfia nagy dolgot készül meglépni a fejlődésében, de az énessége ellenáll ennek a változásnak. Hogy mi provokálta ki ezt az ellenállást, azt most nem tudom megmondani, erre vonatkoznának a kérdéseim. Hogy ebben mekkora szerepe van valaki(k) konkrét halálának, megint egy külön kérdéssor. Megoldásképpen olyan meséket kellene mesélni neki - most már elég idős a tündérmesékhez is -, ahol a főszereplők sok változáson, szörnyekkel való megküzdésen, átalakulásokon, átváltozásokon mennek keresztül. Néha állatból, máskor szörnyekből lesznek emberek, néha kígyókból lesznek elvarázsolt királyfik, máskor menekülés közben emberből tárgyakba, vagy állatokba átalakulással menekülnek meg az üldözőiktől, aki többnyire az ördög, de lehet nyugodtan a sárkány is. A kisfiúval való bábozás, közös szerepjátékok figurákkal, rajzolással, gyurmázással, stb. nagyon sokat tudnak segíteni abban, hogy elmondja a saját történetét. Ha ezt egy szakemberrel csinálja, akkor Ő többet ki tud olvasni ezekből a játékokból. Ha a szülőkkel játszik, akkor a jelenlét, a biztonság, és hogy felvállalhatja azt is, ami benne olyan pusztítólag tombol, az segíti, hogy ő se rettenjen meg, és ne támadjon Önökre se. Érdemes apával birkózni, harcososat játszani, ami a fizikai erőre vonatkozik, Érdemes hagyni győzni olykor-olykor. A kedvenc ételek elkészítése pedig a szeretethiányt és a gondoskodás lelki igényét jelentik. Azt jelzi, hogy az anyai minőségek, a táplálás, a figyelmesség hiányzik számára, és ebben keresné a biztonságot. A haragját edig úgy lehet legnagyobb erővel kioltani, ha nem félnek tőle, ha nem ijednek meg tőle, hanem segítenek neki abban, hogy megélje, majd szavakkal kifejezze, mi is a baja. Sok-sok türelem, elfogadás, szeretet kell neki most. A belső szörnyeivel harcol, és ehhez a harchoz most sok külső segítséget igényel megint. De ezek a szörnyek igazából barátok, és olyanok, mint Az üveghegyi királylány-ban a sárkány, akitől ha nem rémülünk meg, táltossá változik, és a segítségünkre lesz. :) Remélem, több téren tudtam segíteni, ha van még kérdése, kérem tisztelettel, inkább hívjon fel! Köszönettel: Csábi Orsolya 036203972875
2012.
09.
25.
missed ab kérdése:

Tisztelt Doktornő!szeretnék segítséget kérni,mégha így neten keresztül is!nemtudom,hogy ez természetes-e vagy behülyültem!40 éves vagyok,férjezett,gyermektelen.sajnos július 28-án volt egy missed ab komplete-m!éreztem,hogy más vagyok,mint szoktam.pl.vega vagyok,elkezdtem húst enni,kismamásan viselkedni,és ez az érzés belülről jött!2005-ben volt egy bell paresisem,melyből 2 hét alatt az orvosoknak,férjemnek,magamnak,szteroidlökéstreápiának köszönhetően felgyógyúltam!akkor aztmondták,spontán nem lehet majd babánk,és menstruálni sem fogok!tavaly januárig tényleg csak 1 évben 2x,félévente volt meg.tavaly januártól spontál menstruálok.idén áldottállapotba is estem spontán!az elején leírtak miatt,tesztet akartam venni,pozitiv eredmény esetén,nőgyógyászhoz fordulni!de mire ezek megtörténtek volna,július 23-án megjött!betudtam,hogy mégsem voltam állapotos,csak képzeltem!rá pár napra,28-ára elmúlt.este mentem tusolni,és ott éreztem valami kis keményebb csomót!azonnal hivtam férjemet,nézze meg ő is!ő is mint laikus,rögtön aztmondta,cica szerintem ez magzat,és petezsák,még a köldökzsinór szerű is ott volt.betettük kis üvegbe,vizbe.jétfőn lementem a háziorvos nőmhöz,aki vetélést állapított meg!megnyomkodta a hasamat is,és tutira mondta a vetélést,ő betokosodott magzatot látott!sos nőgyógyhoz küldött!megis tettük,férjemmel,akit a munkahelyén hívtam,h azonnal jöjjön mert kórházba vagy nőorvoshoz kell azonnal mennem.hát jött haza mint egy őrült.július 30-án egy fiatal nőgyógyász doktor volt,kérdezte mi a baj,mondtam,hogy háziorvosom küldött vetéléssel.ő ezzel inditott:ő nemtud róla,hogy terhes lennék,de menjek be kaparásra a klinikára,de előtte meg ultrahangoz.ő nem látott bent magzatot,stb.1.4 mm volt a méhnyálkám akkor. ambuláns lapomra leírta:exsessziv menstruácios zavar,majd elküldött azzal,hogy vigyem vissza ezt a "valamit" a háziorvosomnak.másnap megis tettem,addig a kis szövet itthon volt velünk.háziorvosom örjöngött,annyira,h elnézést kért tölem!mondta nehagyjam ennyiben,mert 100%,h vetélésem van,keressek fel idösebb-tapasztaltabb nőgyógyászt,megtettem,de ő hozzá csak aug 3-án kerültem pénteki napon,tehát az orvosomhoz mikor előszőr mentem rá 5 napra!főorvos úr már ránézésre missed ab-t mondott,alaposan megvizsgált,hüvelyi uh,manuális,emlővizsgálat,rákszűrés,szövetminta vétel,a magzatot formalinba tették,írtak szállitolevelet,és mi vittük le férjemmel a laborba,szövettanra!ne tudja meg doktornő!ideges volt a főorvos úr is a fiatal orvosra,hogy hazaküldött vérzés zavarral!már hétfőn lekellett volna küldenie a valamit(idéztem) a szövettanra!tehát még 5 napig itthon volt velünk a pici!!!!mindennap úgy nyugidtam meg,hogy a szivemhez tettem a kis üveget,amiben tároltuk,mig nemfogadott a főorvos úr!vérzésem már nem volt addigra,zárva volt a méhszájam.nemkell megműtenem,eztmondta főorvos úremlők már szoptatásra felkészülve.mivel még nem votlam terhes,laikus voltam,de mégis érzetem!nemtudom megmagyarázni!többen mondták,h jelentsem fel az első nőgyógyászt.nemakarok neki ártani!de a háziorvosom mondta,ő sem foglalkozott velem,akkor én se nézzem a karrierjét.de nemtudom megmézni.2 éve kapta a diplomáját az orvos,aki elküldött!!!na mindegy!járok vissza kontrollra sűrűn.nem lett mérgezésem,lázam.vigyázott rám a kisbabánk!!!!doktornő,túl fogom én ezt élni?jobb lesz valaha a lelkem?első babánk lett volna!!!!pár hete kaptuk meg a patologiai jelentést,mejben ez állt:missed ab komplete,sine morbo,retencio post.abortum.10x5x 2 mm-es magzat.hiányzik belőlem valami,üresnek érzem magam.egy genetikai hulladéknak,hogy még egy babát sem tudok kihordani!ez a kis magzat visszadta a hitemet,bebizonyította,hogy igenis tudok anya lenni!de mire felfogtuk,és papírunk és lett róla,hogy állapotos voltam,elis vesztettük a kis drágát!férjem mondta,nem gondol bele,mert neki megy egy fának,sűrűbben vitáztunk,ingerült volt ő is,én is,hol félek újra állapotos lenni,hol meg nagyon várom!nőgyógyászom mondta,ha októberig spontán nemleszek megint állapotos,akkor rásegít valami clostybeghyttel.leleteim rendben,gyönyörűen regenerálodott a méhem!ezt mondta főorvos úr.rengeteg sírok.üvölteni tudnék,néha nyugodt vagyok,máskor ingerült,minden zavar.mi bajom van doktornő?a gyász?depresszió?házasélet sem az igazi!azzal nincs baj,h nem kivánom a férjemet,sőt,de közben néha nem érzek semmit,és a babára gondolok,vagy arra,bárcsak most fogannék meg újra,vagy nehogy terhes legyek.félek,nemakarom mégegyszer ezt átélni!miért nem én mentem el?öcsémet,szüleimet elvesztettem rövid időn belül,túl vagyok egy 10 évig tartó nagyon rossz házasságon!jelenlegi férjemmel 7 éve vagyunk házasok!áldás!a világ legjobb férje,párja,barátja,kedvese,ragozhatnám még!doktornő véleménye mi rólam?szívetel vagyok,mert nemtudok a férjemre figyelni közben?szívtelen mert hol akarok babát ezekután,hol meg rettegek?szüleim átélték öcsém elvesztését!anya ezért lett suicid,apám infarktusban halt meg miattuk.ezek a lelki okok ön szerint okozhatták a vetélésemet?forduljunk férjemmel orvoshoz,családsegítöhöz?mitjavasol?nincs veszekedés,vagy durva balhék,csak nem ugy reagálunk néha....bár férjem a nyugodtabb,ő belülről szenved,nem beszél a babáról,de hajtogatja,hogy retteg,hogy bajom lesz megint!nagyon szeretne babát,de én vagyok neki a legfontosabb?erős nő vagyok,de ez most padlóra tett!ugye doktornő,nem őrült vagyok???frigid sem szeretnék lenni!mikos spontán olyan kedvem lenne és tudom jólenne,valami miatt nemjön össze!házaséleti tanácsát a főorvos úrnak,hogy minden másnap legyünk együtt,lehetetlen tartani,mert férjem dolgozik rengeteget,mivel én nem dolgozom.így nevelték őt.nemszeretem a tömeget,jobb ha egyedül vagyok,de férjem nélkül 1 percet sem birok ki annyira hiányzik!mit tegyek doktornő,hogy ne veszítsek el még egy babát????segítsen kérem!lehetetlen stressz mentes életet élnünk!valami mindig jön,mikor nyugodt vagyok!saját magammal harcolok,h erős maradjak!de nemtudom fogom-e bírni!férjemet sem akarom állandoan a gondolataimmal terhelni!elnézést kérek a hosszú a levélért,és az esetleegs íráshibákért!de nemtudok a tökéletes helyesírásomra lelkileg odafigyelni!csináltam egy kis emléket a babának,így úgy érzem könnyebb!hetente ha 3x rámjön a zokogás,kegyetlen fájdalom érzet!szinte olyankor hasba szúrnám magam!!!magamon álltam bosszut,hogy belenyírtanm a hossuhajamba,majd 30 centit levágtam.mi a fene van velem????segítsen doktornő,még ha csak tanáccsal is,esküszöm megfogadom!tisztelettel!Evita
Csábi Orsolya pszichológus
2013.
08.
05.
Kedves Evita! Elnézést kérem, hogy lassan egy éve, hogy írt, én meg nem tudtam róla, mert valahogy nem kaptam meg az értesítést az üzenetéről. Hogy van azóta? Mi történt Önökkel? Ha megtisztelne a válaszával és bocsánatával, akkor kérem ide írja meg, hogy biztosan megkapjam: csabi.orsolya@externet.hu Köszönettel: Csábi Orsolya
2012.
07.
25.
Szalai Tiborné kérdése:

Na és még az hogy tartsak ki mellette mert ő csak engem szeret és nem tudna senkit szeretni!Én úgy érzem és tudom hogy sokat verték a szülei!Állandóan meg akar feleni nekik mert el volt nyomva!!Az öccse volt a kedven!Mióta el költözött megváltozott a párom!Azt mondta hogy ha meg tudják hogy roma a barátnője ki teszik a házból mert még velük él!
Csábi Orsolya pszichológus
2012.
07.
25.
Kedves Szalainé! Ha a párja nem kér a megalázó viszonyulásával, ill. a látszólag extrém féltékenységgel és bizalmatlansággal kapcsolatban segítséget valamelyik kollégámtól, illetve nem mennek el párterápiára, hogy rendezzék a kapcsolatuk bizonytalan, és romboló vonatkozásait, akkor nem sok jót ígér a jövőjük. Ha Önt titkolni kell a család elől, ő pedig nem tud a szülei előítéleteinek hátat fordítani, akkor Önnek elég boldogtalan házassága kerekedne ki végül. Gondoljon bele, ha össze is házasodnának, és gyermekeik születnének, az apai nagyszüleiktől mit kapnának így? nincsen itt jól sok dolog, ezeket orvosolni kell. Egyénenként is: Önnek is, ha nem tud kilépni a kapcsolatból, és a párjának is, hogy a viselkedészavarait, a féltékenységet, a szüleitől való elszakadás problémáját meg tudja oldani. Ezek olyan gondok, amiket egy kapcsolaton belül is megszenvedünk, de kapcsolatról kapcsolatra is vihetjük. Szakember segítségét feltételezi, ha maguk között nem tudják megoldani. Többet nem tudok mondani, nem is érdemes. forduljon bizalommal egy pszichológus kollégához. nagyon sokat tudnak tenni ilyen krízisekben. Minden jót! Csábi Orsolya
2012.
07.
20.
Szalai Tiborné kérdése:

Szép jó napot kívánok!Azzal a kérdéssel fordulok önhöz hogy a párom és köztem nagyon sok a probléma és egyáltalán nem tudjuk megoldani.Nem tudom hogy hogyan kellene neki állni és hogy ki a hibás jobban!Avval kezdeném hogy három és fél éve van párom, mikor megismertem még nem tudtam hogy ekkora problémák lesznek köztünk!Eleinte csak furcsának tartottam és úgy gondoltam amit csinál és tesz velem az helyes és így jó mert annak így kell működnie!Teltek múltak a hónapok és az évek és úgy érzem hogy csak az jó amit ő csinál és azt kell is csinálnom!Nem hallgat meg nem törődik velem !!Én mindig a kedvében járok neki de ő soha sem nekem!Sosem kaptam virágot nem vitt sehova és sérteget durva szavakkal illet!Pl..bunkó,idióta,nemnormális és sorolhatnám! Szülei nem ismernek és attól fél ha kiderül akkor elzavarják a háztól mivel én Roma nő vagyok!Három évvel fiatalabb nálam!Van e értelme megmaradni mellette? Ígérte hogy vesz lakást és hogy össze költözünk .Az ígéret másfél évvel ezelőtt történt!Én csak várok és türelmes vagyok! De már el fogyott a türelmem és az idegeimet tönkre tette!!!nem tudok aludni enni és folyton sírok!Depressziós vagyok szerintem mert kisem mozdulok a lakásból!Nem élek vele nagyon ritkán látom pedig csak három falúval lakik odébb!Nem segít semmiben úgy érzem nem társas kapcsolatra termett!Én mindent megteszek azért hogy működjön a kapcsolatunk pedig már 39-éves vagyok!Ő csak ígérget amit beesem tart nem megbízható !nem számíthatok rá és úgy érzem cserben hagyna!De váltig álltja hogy szeret!Kérdem én ez a szerelem és ez az élet?Legyen szíves adjon tanácsot mert máshoz már nem tudok fordulni!!Előre is köszönöm!!
Csábi Orsolya pszichológus
2012.
07.
21.
Kedves Szalainé! Nagyon úgy tűnik a leírásából, hogy Ön egy titkos/titkolt szeretői státuszban van, amiből kevés esetben lesznek felvállalt kapcsolatok. Főleg, ha a felvállalhatóságot terheli bármilyen szégyent okozó tényező, ez esetben az Ön romasága. Ez már önmagában probléma. Amit e mellé ír, abban nagyon sok párkapcsolati és kommunikációs "játszma" van, amelyek párterápián kicsiszolhatóak lennének, ha mindkét fél akarná és együttműködne ebben a folyamatban. Első körben beszéljen a párjával, hogy Ö szerint külső segítségre volna szükségük, hogy megoldják az Önök között fennálló problémákat. Ha Ő erre nem hajlik, és nem akar ebben együttműködni Önnel, akkor azt hiszem, nincs miről többet beszélniük. Nem az a szeretet, hogy valakit a végletekig érzelmi függőségben és bizonytalanságban tartok, hogy ezen keresztül megtegyen bármit értem, hanem az, ha képes vagyok változtatni és változni a szeretet megőrzése érdekében. Aki erre nem veszi a fáradtságot, ahhoz nem érdemes ragaszkodni. Különben csak a fájdalom és a szenvedés lesz a jussunk. Viszont Önnek el eldöntenie, mit cselekszik. Remélem, sikerül a párját rábeszélnie egy párterápiára. Ha mégsem, akkor kérjen személyes segítséget ahhoz, hogy békében és könnyebben el tudjon szakadni tőle. Ebben is tudnak a kollégák hatékonyan segíteni. Kitartást és minden jót kívánok! Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2012.
06.
23.
Jelige kérdése:

Kedves Ors es Akos,Kedves DH Taborlakok,Koszonom a meghivast a mai Kerekasztal bzeselgetesre, elmenyteli 3 orat tolthettem a Veletek. Ereztem az uj, friss erot minden hozzaszolasban.Sikertortenetem hatterebol (ha a sokeves celiranyos munkat annak nevezhetjuk) igyekeztem elorejelezni a Diakhalozat fontos kuldeteset:Nehany even belul a Ti generaciotok veszi majd at a Szlovakiai Magyar Kozosseg sorsanak formalasat. Javasolom: keszuljetek erre a kuldetesre tudatosan mert nehez idok varnak Ratok Europaban a kulturak irdatlan versenyeben.Mar holnaptol, mert az idobol mindig keves van az egyetlen dolog amibol nem lehet tobbet kapni, sem hozza venni.Bizom Bennetek !Udvozlettel, Attila.
Csábi Orsolya pszichológus
2012.
06.
23.
Kedves Attila! Lehetséges, hogy ezt az üzenetet nem nekem szánta. Csak azért jelezném vissza, hogy megkaphassa az illetékes is! Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2012.
05.
28.
emerson kérdése:

Ez egy belső üzenet, ezért nem jelenik meg a weboldalon, csak Ön és a partner láthatja. Jó napot kívánok! Egy 16 éves fiú vagyok.Körülbelül 4 hónapja halálfélelemmel küszködök.Sokszor jut az eszembe egy nap, de el is szoktam felejteni néha azonban erősebben gondolok rá.Az elmúlt 3,5 hónapban két egészségügyi vizsgálatom is volt.Elsőnek hererák gyanújával fordultam orvoshoz, de szerencsére kiderült nincs semmi bajom.Majd körülbelül 3 hétre rá mellkasi fájdalmaim voltak, de ezen a héten kiderült a kardiológián, hogy nincs semmi bajom.Mindkét esetnél sok negatív dolog megfordult sajnos a fejemben.Arra is gondolok, hogy akár ez is lehet e félelem okozója.De az én halálfélelmem előtt az édesapám elvesztése is ott van a fejemben. Nem tudom, hogy miért gondolok, arra, hogy elveszítem édesapámat, de mégis ezt éreztem.Ezek mellett mint mondtam a saját életem elvesztésének gondolata szállta meg az agyamat. Sok minden megfordult már a fejemben.A félelem a haláltól, a fiatal kori halál vagy amikor a mellkasom fájt akkor például a szívinfarktus és különböző más betegségek.De nagyon félek attól, hogy bevonzom a halálomat és esetleg az édesapámét is. Próbálom ezeket a rossz negatív gondolatokat kitörölni a fejemből, de eddig nem igazán ment.Olyanokat próbálok magamban magamnak mondani, hogy Sokáig élek egészségesen, nem lesz semmi bajom boldog vagyok stb . , de mégsem érzem az áttörést. Pontosan nem tudom, hogy ez most depresszió mert sokat gondolok rá egy nap de ki is tud menni a fejemből és napközbe is szoktam jól érezni magamat, illetve nincsen alvászavarom vagy más egyéb ilyen tünetem. Mostanában egy két napja nagyon sokszor gondolok rá. Ha sokat gondolok a halálra bevonzom?Remélem nem.Csak hallottam a vonzás törvényéről ami sok embernek bevált és ettől is tartok. Lehet, hogy pánikroham? Néha amikor mondogatom magamban, hogy sokéig élek vagy sokáig élni fogok akkor elhangzik az ellentettje is. Szeretnék ebből az egészből kilábalni és boldog életet élni.Mert ezekkel a negatív gondolatokkal csak ártok magamnak. Jól átgondolva az egészet szerintem elmondtam mindent ami lényeges ebben az egész dologban. Még egyszer köszönöm a segítséget.
Csábi Orsolya pszichológus
2013.
08.
05.
Kedves Emerson! Most ellenőriztem a rendszerben a kérdéseket, és úgy tűnik, hogy az Önnek küldött válaszomat nem észlelte a rendszer, és így nem is mentette el, és valószínűleg nem is kapta így meg! Szörnyen sajnálom a dolgot! Hogy van azóta? Mi történt végül Önnel? Elment szakemberhez? Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2012.
05.
28.
Segítség kérés kérdése:

Jó napot kívánok! Egy 16 éves fiú vagyok.Körülbelül 4 hónapja halálfélelemmel küszködök.Sokszor jut az eszembe egy nap, de el is szoktam felejteni néha azonban erősebben gondolok rá.Az elmúlt 3,5 hónapban két egészségügyi vizsgálatom is volt.Elsőnek hererák gyanújával fordultam orvoshoz, de szerencsére kiderült nincs semmi bajom.Majd körülbelül 3 hétre rá mellkasi fájdalmaim voltak, de ezen a héten kiderült a kardiológián, hogy nincs semmi bajom.Mindkét esetnél sok negatív dolog megfordult sajnos a fejemben.Arra is gondolok, hogy akár ez is lehet e félelem okozója.De az én halálfélelmem előtt az édesapám elvesztése is ott van a fejemben. Nem tudom, hogy miért gondolok, arra, hogy elveszítem édesapámat, de mégis ezt éreztem.Ezek mellett mint mondtam a saját életem elvesztésének gondolata szállta meg az agyamat. Sok minden megfordult már a fejemben.A félelem a haláltól, a fiatal kori halál vagy amikor a mellkasom fájt akkor például a szívinfarktus és különböző más betegségek.De nagyon félek attól, hogy bevonzom a halálomat és esetleg az édesapámét is. Próbálom ezeket a rossz negatív gondolatokat kitörölni a fejemből, de eddig nem igazán ment.Olyanokat próbálok magamban magamnak mondani, hogy Sokáig élek egészségesen, nem lesz semmi bajom boldog vagyok stb . , de mégsem érzem az áttörést. Pontosan nem tudom, hogy ez most depresszió mert sokat gondolok rá egy nap de ki is tud menni a fejemből és napközbe is szoktam jól érezni magamat, illetve nincsen alvászavarom vagy más egyéb ilyen tünetem. Mostanában egy két napja nagyon sokszor gondolok rá. Ha sokat gondolok a halálra bevonzom?Remélem nem.Csak hallottam a vonzás törvényéről ami sok embernek bevált és ettől is tartok. Lehet, hogy pánikroham? Néha amikor mondogatom magamban, hogy sokéig élek vagy sokáig élni fogok akkor elhangzik az ellentettje is. Szeretnék ebből az egészből kilábalni és boldog életet élni.Mert ezekkel a negatív gondolatokkal csak ártok magamnak. Jól átgondolva az egészet szerintem elmondtam mindent ami lényeges ebben az egész dologban. Még egyszer köszönöm a segítséget.
Csábi Orsolya pszichológus
2012.
05.
28.
Kedves 16 éves! Kérlek, mihamarabb keress fel egy hipnózissal foglalkozó kollégát! A beszámolód alapján a pánik betegség kialakulásának a küszöbén állsz, ami mögött úgy sejlik, hogy vannak olyan okok, amik egy részről a serdülőkori fejlődési krízised hozadékai, de a gyökerek kinyúlnak olyan kisgyerekkori történésekbe, amiket jó volna mihamarabb rendezni mélytudati szinten is. Amiatt me aggódj, hogy pár rossz gondolatnak olyan teremtő hatalma lenne, hogy megtörténik az, amire gondolsz, viszont hosszabb távon elő tudsz idézni magadnak komoly betegséget is, ami vezethet akár korai halálhoz is. De ehhez is nagyon sokszor kell nagyon sok rosszra gondolni. Az igazi bajok forrásai azonban tudattalan szinten vannak, és főleg a tested reakcióiban próbálnak utat találni. Egy hipnoterápiával ezt a folyamatot meg lehet állítani, és egy egészséges útra terelni. A másik fontos gondolat, hogy kezeld úgy a halált, mintha azt mondaná Neked a belső bölcsességed, hogy Változás kopogtat az ajtódon. Olyankor jön a halálfélelem, amikor egy változásnak nehezen engedsz utat, mert az énességed, az éntudatod azt hiszi, hogy az felérne magával a halállal. Lehetséges, hogy ez a változás rád egyedül vonatkozik csak, de lehetséges, hogy édesapádat is érinti, vagy a vele való kapcsolatodat. Úgy tudsz segíteni ezen a félelmeden, hogy bátran szembenézel ezekkel a változásokkal, az igazsággal. Mert amitől félsz igazán, az már megtörtént, csak még Te nem tudsz szembenézni ezzel az igazsággal. Egy terápián mindezt biztonságban megteheted. Mihamarabb kezded el a pszichológiai munkát, annál könnyebben úszod meg a felesleges orvosi köröket. Remélem, ezzel tudtam segíteni! Sok kitartást, erőt és bátorságot az utadhoz!
2011.
11.
16.
egyedül vagyok kérdése:

Kedves Doktornő! Esetleg tudna ajánlani itt szakembert? Köszönöm:Krisztina
Csábi Orsolya pszichológus
2011.
11.
16.
Ehh, két választ nem fogad el a rendszer. Szóval, Karcagon dolgozott a nevelési tanácsadóban V. Szabó Tamás kollégám. Ha még ott megtalálják, Ő közelebb van, és ha rám hivatkozik, és felvázolja a problémát, talán tudnak időpontot találni. Remélem, megtalálják! Ill a szolnoki nevelési tanácsadóban nem próbálkoztak véletlenül? Ott általában jók és képzettek a kollégák, de most nem tudom, kik dolgoznak a csapatban. Más ötletem igazából nincsen. Régen az iskolapszichológusok voltak releváns lehetőségek, de jelenleg arról sincsen információm, melyik iskolában, milyen állapotok uralkodnak a szakembereket illetően. Ne haragudjon, hogy csak ennyit tudok mondani! Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2011.
11.
16.
egyedül vagyok kérdése:

Kedves Doktornő! Köszönöm szépen gyors válaszát, Mi Szolnokon lakunk, már nem rendel itt? Krisztina
Csábi Orsolya pszichológus
2011.
11.
16.
Augusztus óta nem. Csak Budapesten tudnánk találkozni.
2011.
11.
15.
egyedül vagyok kérdése:

Kedves Doktornő! Fiam 16 éves, mindenkit utál, szerinte mindenki utálja, én nem vagyok a családja, stb, ezekkel a "tipikus" serdülő gondokkal jött elő, de a baj az, hogy rettenetesen komolyan veszi, és aggódok,hogy elkeveredik, mert 5.napja nem ment iskolába, ill.elindult, úgy rendezte, mintha ott is lenne, és mikor kiderült, meglepődésemre nem kiabált, hanem tudomásul vette halálos nyugalommal a szidásaimat, közönytelen lett minden iránt. Hova forduljak? Pszichológushoz? Már kértem segítséget, de a dr.elküldött,hogy a gyerek nem együttműködő,így nem is ad időpontot. Tudni kell, vannak még előzmények, pártfogói felügyelet. De én már beleőrülök, segítségre van szükségünk míg nem késő, kérem segítsen, hova forduljak? Krisztina
Csábi Orsolya pszichológus
2011.
11.
15.
Beszélnék a fiúval. Négyszemközt. El tudnak jönni együtt a bp-i rendelésemre? Üdvözlettel: Csábi Orsolya 06-20-397-2875
2011.
09.
12.
nem tudom kérdése:

Kedves Orsolya! Az apám alkoholista már ebbe születtem bele, így nem sok éjszakát aludtam a saját ágyamba! Az egész így történt! Álandóan menekültünk apám agressziója elöl, anyám mindig azt nézte hogy éppen kihez tudunk menni, kit nem zavarunk, kihez tudunk menni akár az éjszaka is, ha úgy alakul! A nénikém volt erre a megfelelő személy, neki volt 2 fia, nálunk talán 3-4 évvel idősebbek! Sokszor náluk aludtunk! Már nem is tudom hogy kezdődött, de egy nap az idősebbik fiú nekiállt tapogatni, és úgymond megerőszakolt! Én kis fejjel hiába próbáltam megvédeni magam, egyedül kevés voltam hozzá! A sors gyakran úgy hozta hogy ismét náluk aludtunk, így elkerülhetetlen volt hogy ismét megtörténjen! Ez több éven Keresztül így folytatódott! Ha nem mentünk fel hozzájuk akkor ő jött le hozzánk, és ismét megtörtént! Egy kis idő után már nem is tiltakoztam, úgy gondoltam, hogy ha hagyom magam, akkor előbb szabadulok! Ami így is történt, csak hogy élveztem is a dolgot, ami akkor nem is tűnt olyan nagy bajnak! 12-13 éves koromba hagyta abba, amikor úgymond nagy lány lettem! A problémák igazából akkor kezdődtek igazán, amikor tényleg felfogtam hogy mi is történt, és ez nem helyénvaló! Rossz volt rádöbbenni hogy igen én ez vagyok, akit csak úgy bármikor.... Amikor kikerültem általános iskolából teljesen más ember lettem, az előtt nagyszáju nagy dumás lányból, egy félszeg, önbizalom nélküli, emberke voltam, aki kisebbnek érezte magát mind a többi ember! Kerestem az olyan emberek társaságát akiket valamilyen szempontból nehezen fogad el a társadalom! Elkezdtem lógni a suliból, ittam, suli mellet, vagy helyette, füveztem, vagdostam a kezem... és még sorolhatnám! Ezek a dolgok közül az ivás és a vagdosás megmaradt! Érzéketlen lettem! Nem tudok normális kapcsolatot kialakítani, érzelmek nélkül megyek a kapcsolataimba, ami általában nem működnek! Szexuális életem nem igazán van, az előző kapcsolatom 1 évig tartott, ez idő alatt 4 szer voltuk együtt, és akkor sem volt sikeres! Majd sok veszekedés után szakítottunk! A jelenlegi kapcsolatom 3 hónapos, vele már többször voltam együtt, de nem érzek semmit, nem élvezem az együttléteket! Neki elmondtam hogy mi történt kiskoromba, de csak látszólag fogadja el, én úgy érzem! Azt mondja hogy megérti hogy az együttlét az nekem nem jó, de neki hiányzik a szex, és próbál is közeledni felém, amit én nem akarok, de megteszem, hisz neki erre van szüksége! Vajon jól teszem? Már magam sem tudom! zsuzsi
Csábi Orsolya pszichológus
2011.
09.
13.
Kedves Zsuzsi! A történet alapján úgy vélem, legjobb lenne komolyabb pszichológiai munkával rendbetenni mind a szexuális életét, mind az önmagához való viszonyát és az önértékelését, hogy kiegyensúlyozott és boldog életvitele és párkapcsolata lehessen. Jobb lenne mielőbb belefogni a munkába, mert a múlt már éppen elég szenvedést okozott így is. De mindettől apokoltól is meg lehet szabadulni, ha van elég kitartása és bátorsága hozzá. Ha belevágna pszichoterápiás munkába, akkor legegyszerűbb, ha felhív és találunk valahogy egy megfelelő szakembert Önnek. Üdvözlettel: Csábi Orsolya (+36203972875)
2011.
05.
24.
zotyó kérdése:

Tisztelettel kérdezném: A feleségem kataton skizofréniában szenved. A kezelőorvosa szerint szüksége volna pszichológus segítségére. Már több helyen próbálkoztunk de sajnos sikertelenül. A kérdésem az volna hogy elvállalná -e a kezelését? Vagy ha nem tudna esetleg ajánlani a kollégái közül valakit akinek ez a szakterülete ? 6R2RI
Csábi Orsolya pszichológus
2011.
05.
25.
Kedves Zotyó! Látnom kellene a feleségét és a kórelőzményeit, hogy segíteni tudjak a kérdésében. Ennek alapján fogom tudni eldönteni, hogy el tudom-e Őt vállalni, vagy melyik kollégámat ajánljam segítségül. Most június 9-ig szabadságon leszek, de ha felhív egyeztethetünk időpontot már előre. +36203972875 Köszönettel: Csábi Orsolya Köszönettel:
2011.
05.
14.
16 évesen vonzódom az 51 éves tanáromhoz kérdése:

Üdv! 16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt. A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul. Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit.  Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését. 10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett. 14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel.  Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál. Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét. Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom? Előre is köszönöm a választ!
Csábi Orsolya pszichológus
2011.
05.
14.
Kedves 16 éves! Úgy vélem, ezzel valóban mihamarabb el kellene mennie egy pszichológushoz! Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2011.
03.
04.
Anikó kérdése:

Tisztelt Dr.Nő!Köszönöm a válaszát!Meg is fogadtam!Az orvosomtól kértem a vizsgálatokra beutalót.Szeretném még azt megkérdezni,hogy esetleg ön tudna e velem foglalkozni,ha erre a terápiára kerülne a sor?Üdvözlettel:Réti Anikó
Csábi Orsolya pszichológus
2011.
03.
04.
Kedves Anikó! Amennyiben találunk majd olyan időpontot, ami Önnek is megfelel, szeretettel várom! Remélem mihamarabb kiderül, mi baj! Addig is minden jót! Csábi Orsolya
2011.
03.
01.
Anikó kérdése:

Tisztelt Dr.Nő!Ne haragudjon,hogy zavarom,de nekem van 1 elég nagy problémám amit sajnos eddig 1 orvos sem tudott megfejteni!10 hónappal ezelött kezdődött.:baloldalon a bordám és a csípő csontom közö egészen előre a hasamhoz nagy befeszülő fájdalom szokott rámjönni ezt néha hányinger is kíséri.Mikor ezt érzem annyira szokott fájni,hogy levegőt is alig kapok.Nem mindíg fáj ugyan úgy van mikor annyira rosszul vagyok,hogy olyan érzésem van mint mikor leesik a vérnyomásom!Most kb.2 hete roham szerűen jön rám ez!Már vizsgáltak sok területen.Voltam korházban is ott megtükrözték a gyomrom és a belem!Kiderült,hogy refluxom van erre szedek gyógyszer,a belembe polypust találtak azt el is távolították,elküldték szövettanra az eredmény szerint miden rendben van és nem nő vissza többet,de évente ellenőrzésre kell vele mennem!Vizsgálták már a gerincemet is,kiderült,hogy nyitott a gerincem!Erre gyógytorna és gy.masszázs kezelést kaptam!Vizsgált már 4 különböző nőgyógyász,mindíg volt petefészek cystám,de ezzel nem csináltak semmit,azt mondták ennek ott kell lennie,nincs vele probléma!Voltam töbször hasi ultra hangon 1-szer találtak a jobb vesémbe 3mm kehelykövet,azt mondta az urulógus azzal sincs probléma.Másik ultrahangon pedig a lépem kissé nagyobb volt 47mm átmérőjű.Labor vizsgálaton is már többször voltam,a házi orvos azt mondta,minden rendben van.De minden vizsgálatra azt mondták,hogy ettől nem fájhat!Nem várok senkitől semmilyen csodát,csak szeretném,ha valaki meg tudná nevezni azt ami fáj.Mert nem tudom elfogadni azt,hogy a házi orvosom azt mondja ő nem tudja mi a bajom.Én nem vagyok orvos,de tudom,hogy ezeket a rosszulléteket valami okozza.24éves vagyok 160cm és 45 kg,sajnos hízni sem tudok.Esetleg gondol e valami féle betegségre vagy megoldásra?Válaszát előre is köszönöm!Üdvözlettel:Réti Anikó
Csábi Orsolya pszichológus
2011.
03.
01.
Kedves Anikó! Ha az orvosok nem találtak semmi magyarázó okot, amikor kivizsgálták, akkor előfordulhat, hogy pszichés eredetű fájdalomról van szó, aminek lehet több oka is. De előtte egy neurológiai vizsgálatot azért még javasolnék, hátha van a háttérben valami olyan szervi ok, ami az idegrendszer középponti területeit érintve idéz elő fantomfájdalmat. Lehet, érdemes volna CT-t nézetni arról a területről, illetve a fájdalomközpontok releváns részeiről. Több orvosi eredetű ötletem nincsen. Esetleg, amíg kap a neurológiára időpontot, kérhetne egy rákszűrést is, mert ha idegrendszeri daganat eredetű, akkor jobb mielőbb megfogni. Ha ezek a leletei is negatívak, akkor érdemes volna hipnoterápiás eszközökhöz értő pszichoterapeutához fordulnia, és a végére járni a dolognak. Remélem, sikerült valamennyit segítenem! Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2010.
03.
16.
Fodor Stefánia Nóra kérdése:

Tisztelt Doktornő! Én egy 18 éves generalizált szorongásban szenvedő lány vagyok,akit nem sok eséllyel lehet meggyógyítani.Mindenféle gyógyszerekkel terápiával próbálkoztak már nálam,de semmi haszna nem volt.Napi egy Paroxátot és egy Rivotrilt szedek reggel, este pedig két Rivotrilt,de semmi hatása nincs.Az első kérdésem az lenne,hogy mivel nincs pénzem sem semmilyen jövedelmem magánorvosra és Cegléd felé egy kis faluban lakom így más lehetőségem nincs ,akkor örökre beteg maradok vagy van aki még segíthet? A következő kérdésem inkább lelki és párkapcsolati dolog lenne!Nem tudom,hogy ön segíthet-e ebben nekem valami tanáccsal? Van egy barátom már egy éve és nagyon szeret engem az elmondása szerint.Itt lakik nálunk a szüleimnél,mert lakásotthonban élt idáig ,de mivel nem jár iskolába így ki kellett jönnie onnan. Idegileg nagyon kikészít a féltékenységi rohamaival és folyton azzal fenyeget ha elhagyom megöli magát. Mivel elmúlt 18 éves és nem akar pszichológushoz menni ezzel a problémájával nem nagyon tudom,hogy mit csináljak. Folyamatosan széttöri ,összevágja a tőle kapott dolgaimat (telefon ,ruhák...). Olyan idegrohamokat szokott kapni,hogy már néha félek tőle.A szüleimre nem számíthatok,mert azt mondják,hogy akkor minek szórakoztam vele 1 évig. Barátaim nincsenek,mivel nem szeretik a páromat és így nem akarnak találkozni velem,mert én csak a párommal mehetek el itthonról bárhová. A napjaim nagy részét itthon töltöm fulladozva és a rohamokkal. A másik fele a dolognak,hogy van egy fiú akibe szerelmes vagyok. De ő nem szeret viszont.Néha nagy hazugságok árán tudok vele találkozni,de utána furdal a lelkiismeretem. Ilyenkor néhány dolog megtörténik közöttünk. Mivel én pár napja szakítottam a barátommal (de sem ő ,sem a szüleim nem fogják fel és ő nem is tud tőlünk sehová menni) találkoztam ezzel a fiúval és lefeküdtem vele. Mert én szeretem. Érdekből megkérte a kezemet is,hogy ne kelljen iskolába járnia(roma származású) de nekem nemet kellett mondanom.Az a helyzet ,hogy a volt párom még mindig nállunk lakik és elég nagy féltékenységi rohamokat rendez bármilyen kis semmiség miatt,pedig nem is tudja hogy megcsaltam. Az lenne a kérdése,hogy mit is tehetnék ilyen helyzetben a volt párommal és a szeretett fiúval kapcsolatban is? Nekem semmi ötletem sincs és lehet hogy a betegségemből kifolyólag de nehezen is tudok dönteni. Kérem segítsen,adjon valami tanácsot! Előre is köszönöm:Stefánia
Csábi Orsolya pszichológus
2010.
03.
31.
Kedves Stefánia! Elnézést, hogy csak most tudok válaszolni! Első körben azt hiszem, a szüleivel kellene egyeztetnie a terápiájáról. A Szolnoki Hetényi Gáza kórházban talán volna lehetősége ambuláns terápiás kezelésre, amit talán tudna a TB is valamilyen szinten támogatni. Jelenleg nem ismerem ennek a gyakorlati menetét. Mindenféleképpen hipnoterápiás kezelést javasolnék. Ott dolgoznak olyan kollégák, akik ismerik a technikát. A magánrendelésre járás anyagi oldalát illetően jó volna, ha a családdal közösen gondolnák át, hogy finanszíroznak mondjuk max. másfél-két évig egy pszichoterápiás kezelést, és onnantól nem kell többet gyógyszereket szednie, vagy költik a pénzt mindenféle gyógyszerre egy életen át. Szerintem hosszú távon a pszichoterápiával jobban jár, még ha az látszólag többe is kerül. Egy egészséges ember viszont nem csak a gyógyszereitől mentesül, hanem sokkal hatékonyabban alkalmazkodik az élethelyzetekhez, erős és problémamegoldóvá lesz, képessé válik arra, hogy tanuljon, fejlődjön, ezáltal olyan képességeket és tudást szerezzen, amely egy jobb státuszt is létrehozhat a számára: azaz több pénzt kereshet, jobb állásokat szerezhet meg magának. Vagyis hosszú távon az egészség min. dupla nyereség. A későbbiekben pedig a saját gyerekeire való pszichés átörökítés veszélyétől is mentesül az illető. Azaz, a gyerekek nem válnak szintén beteggé, mint ahogyan a szorongásos problémákat (is) sajnos átörökítjük a gyerekeinkre is. Ezért még hosszabb távon leírhatatlanul megsokszorozott haszonnal jár a pszichés egészségesség. A párkapcsolatát illetően, ne maradjon benne egy olyan kapcsolatban, ahol azt tapasztalja, hogy a párja pusztítólag hat az életére, akár lélektani akár a fentiek alapján konkrét fizikai cselekedeteivel. Ha a szülei szeretik Önt, ők sem kívánhatják Öntől, hogy egy olyan kapcsolatban éljen, amelyben fél, amelyben fizikai erőszak részesévé válik, ahol érzelmileg rossz élményeket tapasztal meg, ahol a kapcsolat nem a szeretetre és egymás támogatására épül, hanem valami egészen másról - félelem, tombolás, harag, féltékenykedés, érzelmi zsarolások, fizikai erőszak stb. - szól. Azt viszont nem tartom túl korrektnek, hogy egyszerre két fiúval tart kapcsolatot. Fontos volna, hogy őszinte legyen mindkét féllel, és hogy felvállalja azt, ha nem akar egy kapcsolatot, és felvállalja azt, hogy ha egy másik kapcsolat fontosabb. A házasságot még nem kapkodnám el a helyükben: adjanak időt maguknak, hogy alaposan megismerhessék egymást. Randizgassanak, járjanak el szórakozni, aztán majd próbálják ki, milyen együtt élni, és tapasztalják meg, képesek-e önállóan egyenként gondoskodni önmagukról, és majd utóbb akár együtt is élni, és közös felelősséggel alapítani egy családot és egy közös életet. De mindennek megvannak a józan időben megtett lépései. Nem szabad elsietni semmit. S amíg Ön nem teljesen gyógyult, úgy vélem, a félelmei miatt gyorsabban dönt olyan helyzetek mellett, amelyekben látszólag több biztonság van, mint egy korábban megtapasztalt helyzetben. ÉS amíg a félelmei vezérlik a lépéseit, addig nem fog tudni jó döntéseket hozni, így mindenféleképpen szüksége volna előbb egy terápiára, és hogy megszabaduljon azoktól a félelmektől és szorongásoktól amelyek miatt rossz döntéseket hozhat. Egészségesen sem könnyű jól dönteni és bátornak lenni, de az Ön helyzetében ezt még a betegsége nehezíti is. Stefánia, a volt párját nem tudja megmenteni, és nem is az Ön dolga ez. Próbálják meg békében lerendezni az egymástól való elválást. Az új kapcsolatban pedig ne siessen el semmit, és elsődlegesen a saját egészsége legyen a fontos. Ha Ön egészséges, sokkal könnyebben fog tudni helyes döntéseket hozni. Remélem, tudtam segíteni! Minden jót kívánok! Csábi Orsolya
2010.
03.
01.
izaura kérdése:

tisztelt pszihologus minden leletem jo pszihologus felirta a citapramot 2 hete szedem de ma nagyon rosszul érzem magam nagyon szédülök lehet hogy a citapram okoza elöre is kősszőnőm gergelyné.
Csábi Orsolya pszichológus
2010.
03.
01.
Kedves Gergelyné! Vissza kellene akkor mennie a pszichológusához, aki a gyógyszert írta, és előbb neki elmondani, hogy a tünetei nem javultak. Aztán kérnie kellene pszichoterápiás kezelést is a gyógyszeres mellé. Én csak hipnoterápiával foglalkozom. Ebben ugyan vannak olyan technikák, amelyek esetlegesen tudják orvosolni a problémáját, de nem vagyok klinikai szakpszichológus, sem orvos, így a gyógyszerezésében sajnos nem tudok Önnek segíteni. Remélem, tudtam hasznára lennie a fentiekkel! Üdvözlettel: Csábi Orsolya
2010.
03.
01.
izaura kérdése:

tisztelt pszihologus szeretném a segitségét kérni nem tudom hogy hova forduljak oktober ota szenvedek erös szédülésel fülldugulásal és füllzugásal notropilt betaszerket frontint ezektöl a gyogyszerektöl egy héten egyszer jött rám a rosszulét hányingerem volt szédültem és hasmenésem volt de amiota a pszhologus felirta a citapra
Csábi Orsolya pszichológus
2010.
03.
01.
Kedves Izaura! Nem igazán értem az utolsó mondatrészt. Pszichológus nem tud felírni gyógyszert, csak pszichiáter orvos. Mit mondtak Önnek, mitől vannak a panaszai? Pszichoszomatikus eredetűek, vagy kivizsgálták orvosilag is? Fontos lenne, hogy nézessen vérnyomást, vizsgáltassa ki, hogy van-e érszűkülete, menjen el fül-,orr gégészhez, és nem ártana a szédülésre neurológiai vizsgálat sem. Ha minden lelete negatív, akkor érdemes pszichoterápiás kezelést kérnie. Üdvözlettel: Csábi Orsolya
© 2009 - 2020 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!