12 kérdés,
válaszra vár 7
Schüll Zsuzsannaszociálpedagógus, addiktológiai konzultáns, szupervízorSpecializáció: Alkohol és egyéb függőségek
|
|||||||||||||||||||||
|
2015.
05. 23. |
kérdés kérdése:
Szép napot olyan kérdésem lenne,hogy szeretnék egy kis önbizalom növelést.A párom mondja,hogy szeretné,hogy nagyobb cicim legyen esetleg ha küldenék egy majdnem egész alakos képet magamról ki elemezné nekem?Várom válaszát.Köszönöm |
2016.
05. 11. |
Kedves kérdező! Az önbizalom növeléséhez nem szükséges nagyobb cici, úgy meg pláne nem, hogy a párja mondja. Elemzést nem vállalok, azt a plasztikai sebésznek szíveskedjék megmutatni. JÓ utat! Üdv: Zsuzsi
|
|
2014.
12. 29. |
Antaethyl kérdése:
T. doktornő! A férjem több éve alkoholista (ami fokozatosan alakult ki). Három hete pszichiáternél járt, aki - többek között- Antaethyl 500 mg-ot írt fel neki. Szedi is rendesen, ezt én felügyelem, de ma már harmadszorra fordul elő, hogy iszik rá, talán egy dl pálinkát. Megmértem digitális alkoholszondával, 0.9 g/l volt az alkoholszintje. Nincs semmi tünete az ittasságon kívül, szokása szerint rögtön lefeküdt aludni. Kérdésem az lenne, hogy rá nincs hatással ez a gyógyszer, ilyen létezik? Mindenütt azt olvasom az interneten, hogy nagyon rosszul vannak tőle, tehát nem tudnak rá inni. Önnek biztosan van sok tapasztalata ezen gyógyszerrel kapcsolatban. Előre is köszönöm válaszát : Juhászné |
|
2015.
01. 05. |
Tisztelt Asszonyom!
A kérdésére válaszolva, előfordulhat, hogy a reakció nem olyan hatásfokú, mint ahogyan "elvárható", illetve amiről Ön is tájékozódott. Az Antaethyl nem klasszikus értelemben vett gyógyszer, hanem alkohollal érintkezve fejti ki hatását. Ebből következik, hogy mindkettőnek jelen kell lenni a szervezetben, hogy a reakció létrejöjjön. Amennyiben valamelyik komponens nincs megfelelő mennyiségben a szervezetben, a reakció mértéke kisebb lehet, " csak" bágyadt, álmos lesz. Sajnos összességében a kezelés ezen formája nem kielégítő, hiszen a férje e pillanatban nincs meggyőződve arról, hogy gyógyulni akarna. Pszichoterápiával kiegészítve, illetve a felépülés alatti folyamatos konzultációval a gyógyulás igénye talán jobban megfogalmazódna. A gyógyulás alfája, hogy ő maga kérje, illetve akarjon gyógyulni. Sajnos semmilyen ellenőrzés nem fog segíteni, ha ő maga nem akar változtatni. Sajnos a tabletták bevételének ellenőrzése sem garancia arra, hogy ténylegesen le is nyelje azokat. Ahogyan írja, fokozatosan, nem gyorsan alakult ki az alkoholbetegség. Sajnos, a gyógyulás is folyamat, nincs olyan gyógyszer, mely önmagában gyógyítaná.
A továbbiakhoz sok-sok türelmet és kitartást kívánok!
Üdvözlettel:
Schüll Zsuzsanna
|
|
2011.
05. 15. |
16 évesen vonzódom az 51 éves tanáromhoz kérdése:
Üdv! 16 éves gimnazista leányzó vagyok. Nemsokára szeretném letenni a középfokú angol nyelvvizsgát, s ennek érdekében elkezdtem magántanárhoz járni. Az illető férfi és 51 éves. Mindig is vonzódtam az idősebb férfiakhoz, s gyakori fantáziáim közé tartozott a magántanár-diák viszony. Izgatott a gondolat, hogy kettesben maradok vele, még ha ő nem is volt különösebben az esetem. Ennek ellenére az első pár óra alkalmával még a kezeim is remegtek, de aztán világossá vált számomra, hogy ő nem olyan pedagógus, aki kikezdene egy diákjával, s csak gyerekként tekint rám. A legkiválóbb tanár, akit ismerek, – több ilyen tanárra lenne szükség az oktatásban - emellett igazán rendes, normálisan viszonyul a diákokhoz és van humorérzéke, tehát szeretek az óráira járni. Teljességgel rajongom érte, felnézem rá, s már egy hónap elteltével nagyon megkedveltem őt. A főbb bonyodalmak egy szép márciusi – a menzeszemet megelőző - napon kezdődtek. Ilyenkor mindig jelentősen megnő a szex iránti vágyam, holott egyébként sem nevezhető alacsonynak a libidóm. (Viszont párkapcsolatom még sosem volt, bulizni se járok valami sűrűn, alkalmi szexuális kapcsolatokat sem létesítek, elsősorban azért, mert ledönteném általa a magammal szemben felállított erkölcsi korlátokat, másodsorban nem szeretnék odáig süllyedni, hogy ócska ribancként emlegessenek abban a városban, melyben élek. Így a helyzetemből adódóan nem tudom kiélni a szexuális vágyaimat, s kénytelen vagyok azokat magamba fojtani. Ez frusztráló számomra.) Az aznapi órán pedig más szemmel kezdtem nézni a tanárra. Kifejezetten vonzónak találtam őt. Ezt csak fokozta, hogy ő – nem távolságtartó ember lévén – míg magyarázta az egyik feladatot, egészen közel húzódott hozzám. Nagyon jól esett a közelsége, felizgatott. Halkabban, lágyabban beszélt hozzám, azon a kellemes, férfias hangján. Arca egészen közel került az arcomhoz. Féltem, hogy tekintetem elárulja, mi is játszódik le bennem, ennek ellenére mélyen a nagy kék szemeibe néztem. Ez fokozta bennem az iránta ébredő vágyat. Természetesen a vonzalmam nem talált viszonzásra, én pedig csak vágyakozva fürkésztem tovább arcának és testének minden rezdülését. Szemeim megakadtak ajkain - melyeket oly’ szívesen éreznék ajkaimon - majd élvezettel siklottak lejjebb, végigpásztázván a testét, s elidőzvén a combjainál és ágyékánál, melyre kék színű farmernadrágja izgatóan feszült rá. Igazán beindította a fantáziámat. Kedvem lett volna azon nyomban az ölébe fészkelni magamat, érezni, ahogy teste a testemnek simul. Ezt a napot követően ez így ment minden órán, s szabadidőmben is egyre többet gondolok rá. Otthon utána keresgélek az interneten, képeket nézegetek róla, folyton ő jár a fejemben. Ha meglátom más diáklányokkal beszélgetni, különös féltékenység lesz úrrá rajtam. Ha több napig nem látom őt, érzem a hiányát és igyekszem minél többször, „véletlenül” összefutni vele az iskolánk folyosóján. Ilyenkor már a puszta látványa is teljesen felajz engem. Gyorsabban dobog a szívem, szinte földbe gyökerezik a lábam és remegek. Közben alaposan végigmérem őt, minden porcikája egyre vonzóbbá válik a szemeimben. Többször azon kapom magam, hogy arról fantáziálok, hogy hatalmasakat, szenvedélyeseket kefélek vele. Nagyon beindít, s bevallom őszintén, kicsit izgat a kora is. Pontosan egy idős apukámmal, ezért olykor elgondolkodom rajta, hogy ez normális érzés e részemről. Egyébként nem képzelem, hogy „halálosan szerelmes” vagyok belé, meg semmi ilyesmit. Nem stílusom belelovalni magamat bugyuta plátói szerelmekbe. Én igazi, viszonzott szenvedélyekre vágyom. Sztárokért sem rajongtam soha, csak olyan emberek iránt ébredt bennem vágy, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerültem, akikkel meg volt a testi kontaktus. Arról már nem tehetek, ha ezek az emberek évtizedekkel idősebbek nálam és házasok. Egyszerűen hozzájuk vonzódom. A kortársaimat észre se veszem, nem tudom őket férfinek tekinteni. Egyébként is csak néhányan próbálkoznak be nálam közülük, többnyire az idősebb korosztály nyilvánítja ki felém tetszését. 10-13 éves koromban egy harmincas évei elején járó férfi tetszett. 14 évesen egy negyvenes tanárom. Ő testesítette meg, s testesíti meg még jelenleg is szememben a férfiideált. ( Bár, mióta az 51 éves tanárom tanít, egyre kevesebbszer gondolok rá. ) Nagyon jól tartja/tartotta magát, mindenki 10 évvel fiatalabbnak nézi/nézte a valódi koránál. Soha senkit nem találtam még annyira szexinek, mint akkor őt. Dús világosbarna hajával, kék szemeivel, férfias vonásaival, izgató hangjával, jó testfelépítésével, ápolt, stílusos megjelenésével, jó kiállásával és intelligens, udvarias, kedves, humoros, könnyed, kacér stílusával teljesen lehengerelt. Persze 45 éve alatt volt ideje kitanulni, hogy bánjon a nőkkel, hölgyekkel. Már azt „gáznak” éreztem, hogy 14 évesen egy negyvenes férfira gerjedek, de azzal nyugtattam magamat, hogy ő fiatalabbnak néz ki a koránál. A legjobb barátnőimmel is megosztottam az érzéseimet, akik saját bevallásuk szerint undorodnak az idősebb férfiaktól és láttam, hogy kicsit furán is néztek rám, de mégis megértőek voltak velem és mindig kiönthettem nekik a lelkemet. Elfogadták, hogy nekem ő a zsánerem és azt azért ők is elismerték, hogy tényleg fiatalabbnak tűnik a koránál. A „tüneteim” nála és a harmincas férfinél is hasonlóak voltak, mint most az 51 éves tanáromnál. Viszont úgy érzem, ez már tényleg több a soknál. Hiszen az angoltanárom közel 40 évvel idősebb nálam! A barátnőim szerint ez már beteges. Lehet, hogy igazuk van. Ez elgondolkoztatott, s arra a következtetésre jutottam, hogy írok erre az oldalra és kikérem más kívülállók őszinte véleményét. Normális ez a vonzalom részemről? Érdemes lenne esetleg pszichológushoz fordulnom? Előre is köszönöm a választ! |
|
2011.
05. 28. |
Kedves gimis lány!
Ha megengeded, tegeződve írnék, úgy kicsit talán könnyebb. nagyon plasztikusan leírtad érzéseidet, amivel nem nagyon tudsz mit kezdeni. Valóban, ekkora korkülönbséggel nem szokványos szerelmi kapcsolatot létesíteni, de, ha jól értem, nem is ezt szeretnéd. A vágyakozás a FÉRFI után viszont, teljesen normális dolog! Mint írod, nem volt még szexuális élményed, csak a fantáziádban jelenik meg. Ezért gondolom, hogy egy érett férfi kiváló alkalom a fantáziálásra, különösen, ha a közeledben van, és gyakran találkozhatsz vele. A tanárod valószínűleg pontosan tudja, hogy mit vált ki a környezetéből, de gondolom nem a tanulóival akarna szexuális kapcsolatot létesíteni, pláne, ha ennyire fiatal a tanuló. Úgy gondolom, hogy egyfajta biztonságérzet az, amit szeretnél megkapni egy kapcsolatban, és erre egy idősebb férfi talán alkalmasabb lehet. Azt mondod, nem vagy szerelmes. Akkor ez vágyakozás, ami ebben a korban (sem) hiba, természetes dolog. Amíg ez vágy marad, addig nincs hiba. Azon talán érdemes elgondolkodni, hogy miért az ekkora korkülönbség a szexuálisan vonzó? Biztos, hogy szexuálisan vonzó? A sokszoros találkozás csak elmélyíti a vágyakozást, aminek a beteljesülés lehetne a kioltója. Azt mondod, sosem rajongtál sztárokért. Hát, ez a helyzet pedig nagyon hasonlít ahhoz az állapothoz, csak nem híres emberről szól...Összességében: tényleges szexuális aktus nem feltétlen szerencsés ekkora korkülönbséggel.( azt feltételezem, ezt a tanárod is tudja, és tudja kezelni a helyzetet) Rajongás, vágyakozás, szexuális tartalmú fantáziák ebben a korban teljesen normálisak, és változékonyak. Meglátásom szerint ez az állapot átmeneti, éppen addig fog tartani, ameddig véget nem ér a képzés.( gondolj csak a másik idősebb tanárodra, már rá sem gondolsz annyit) Természetesen, ha ez az állapot állandósul, ( amit erősen kétlek), érdemes felkeresni szakembert. Az én meglátásom szerint ez a helyzet ebben a formában nem kóros.
Megköszönöm bizalmadat, remélem valamit tudtam segíteni! Kívánok a nyárra sok-sok élményt, és persze sikeres vizsgát!:)
Zsuzsi
|
|
2011.
04. 21. |
mérték kontra berögzülés kérdése:
Tisztelt Doktornő! Mi a teendő ha sokszor nem tudok megállni 3-4 sör után? De ez csak bizonyos emberek társaságában van így, akikkel még kamaszkorunkban ittunk rengeteget. Természetesen már nem erről szól az életünk, de valahogy ha összejövünk sokszor 6-8 sör is lemegy. Mintha valami egy bizonyos pont után megváltozna bennünk. Szeretnék csak 2-3 sört inni ezen alkalmakkor, mint minden normális ember. Válaszát előre is köszönöm. Üdvözlettel, Balázs Péter |
|
2011.
05. 03. |
Kedves Péter!
A leírtakból arra következtetek, hogy ez a csapat "időutazik", amikor összejön. Valószínűleg ez is az összejövetelek funkciója. Egy próbát azért megérne megnézni azt, hogy a csapat összejönne-e úgy, hogy egyáltalán nem isznak semmit. Úgy hiszem, nem. A későbbiekben az jelenthet kihívást, hogy ehhez a sörözéshez nem társuljon valami más is. Itt arra gondolok, hogy a találkozások sűrűsége változhat, gyakrabban találkoznak, stb. Esetleg egyéb mindennapokban előforduló helyzetek megoldása is ehhez a magatartáshoz társulhat, és egyfajta felmentést jelenthet. Ezt azért merem mondani, mert a mostani menetrend is egyfajta tanult, kondicionált viselkedés. Ehhez aztán nem is olyan nehéz társítani még egyéb "kifogásokat" is. Tehát: Önben megfogalmazódott a kérdés, ami nekem azt jelzi, hogy vagy ki szeretne a csapatból szállni, de nem tudja hogyan, vagy valami olyan visszajelzést kap a környezetétől, ami elmarasztaló. Ezt (is)érdemes mérlegelni, lehet, hogy valahol ott lesz a megoldás. A kérdésére ,hogy mi a teendő szerintem már tudja a választ:) Mennyit ér Önnek a társaság? ( 6-8 sört?) Azt remélem, valamit tudtam segíteni, és sikerül átgondolnia, hogyan tovább. Köszönöm a bizalmát, és kívánok minden jót. Természetesen bizonytalanság esetén készséggel állok továbbra is rendelkezésére. Üdvözlettel: Schüll Zsuzsi
|
|
2010.
09. 21. |
lifeofagony kérdése:
Üdvözletem! Szeretném leírni az alkohollal kapcsolatos problémámat, hátha a válasza révén közelebb jutok a megoldásához. Harmincnégy éves, rendezett körülmények között élő nő vagyok. Szeretem a munkámat, szabadidőmben művészetekkel foglalkozom, időnként baráti társasággal közösen fogyasztunk alkoholt beszélgetés, koncert közben. Azonban egyes alkalmakkor italozás közben nem tudom betartani a határt és elveszítem a kontrollt, ekkor szinte kényszeresen iszom tovább, szinte megváltozik a személyiségem, keresem az egyébként számomra elfogadthatatlannak tartott szituációkat. Legtöbbször ez akkor következik be, amikor valami sokkhatás ér, vagy rám törnek régi fájdalmak. Ilyenkor sokszor órákig bolyongok egyedül, olyan, mintha leereszkednék valamiféle pokolba, keresem a bajt és egyben a végső igazságot az életről. Ezekről az időnként előforduló ivásokról nem akarok lemondani, viszont félek, hogy egy ilyen 'pokolraszállás' végzetes következményekkel jár majd, ezért szeretnék tudni időben megállni, időben befejezni az ivást, hogy ez ne következhessen be. Figyelmét és segítségét előre is köszönöm, Tisztelettel: Krisztina |
|
2010.
09. 21. |
Kedves Hölgyem!
Köszönöm kérdését, igyekszem korrekt választ adni. Amint írja, érzékeli, hogy baj van, ugyanakkor azt is eldöntötte, hogy nem akar lemondani a "pokoljárásról". Sajnos, a következményekkel akkor is számolnia kell. Az Ön esetében az alkoholfogyasztás kontrollvesztéssel jár, és nem megnyugtató az sem, hogy már rendszerességről beszélhetünk. Nők esetében az alkoholfogyasztás sokkal nagyobb rizikóval bír, mint férfiak esetében. Ez annyit jelent, hogy kevesebb mennyiségtől és lényegesen kevesebb idő alatt visszafordíthatatlan következményei lesznek. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, akkor a személyisége nem csak a fogyasztás alkalmával fog megváltozni, hanem józan állapotban is. Sajnos ez az alkoholbetegséggel jár, egyszerűen nem lehet kikerülni.
Tehát: amennyiben az aggodalmán túl tenni is szeretne valamit azért, hogy a rendezett körülményei megmaradjanak, az esetben érdemes átgondolni, mit lehet tenni. De ha szeretné, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon, abban az esetben sajnos nem tudok semmi biztatót mondani. Sajnos a szenvedélybetegség önmagától nem "gyógyul". Mindenképpen szükséges hozzá markáns elhatározás. Sajnos, leveléből nem érzem, hogy ez már meglenne. Az Ön fiatal, munkaképes, barátai vannak. Még. Ha már jelentkezett egy igény az időben megállásra, akkor nincs semmi veszve, de ez meló. Csak Ön az, aki a döntést meg tudja hozni. ( felelősség)
Amennyiben konkrét kérdése lenne, készséggel állok rendelkezésre, természetesen abban az esetben is, ha határozott és konkrét elhatározásra jutott.
Azt remélem, a fentiekben leírtak nem veszik el a kedvét a továbblépéstől.
Köszönöm megtisztelő bizalmát! Minden jót kívánok: Schüll Zsuzsi
|
