Bimbó Melinda Pszichológus
11 kérdés, válaszra vár 3

Bimbó Melinda

Pszichológus

Specializáció: Klinikai pszichológia, Pszichodráma

Mobil: 06-30-308-9002
Web: www.bimbomelinda.hu

Bemutatkozás:
Pszichológusi oklevelemet az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán, klinikai szakpszichológusi szakképesítésemet a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán szereztem. Pszichoterápiás módszerek közül pszichodrámában képződtem a Magyar Pszichodráma Egyesület képzési rendje szerint.

Elsősorban hangulatzavarokkal élők, szorongásos betegségekkel küzdők pszichodiagnosztikai vizsgálatában és alappszichoterápiás ellátásában, ill. krízist átélő személyek segítésében van tapasztalatom.
A kliensekkel való munkám fontos horgonypontjait képezi a segíteni akarás, a teoretikus kíváncsiság és a saját szakmám tisztelete és szeretete.

A mentális rendellenességek diagnosztikája és kezelése mellett szívügyem a pszichológiai ismeretterjesztés, mivel azt gondolom, a pszichés zavarok távol tartásának legolcsóbb és leghatékonyabb módja a megelőzés.
Honlapomon cikkek hetente frissülő kínálatával tudok hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar lakosság tájékozódhasson a lelki egészségét, jóllétét érintő kérdésekben.

Ha van kedve, és ideje engedi, kérem, látogasson el ide:
www.bimbomelinda.hu

mobil: 06-30-308-9002
email: melinda.bimbo@gmail.com

2016.
11.
26.
gyászreakció,szorongás kérdése:

Tisztelt Melinda! 25 éves kapcsolat után, 6 éve elváltunk - (amiben több éve nincs szex) -,de egy lakásban élünk két gyermekünkkel, az exem összejött a 25 évvel ezelőtti menyasszonyával. Most 1 hónap után szakítottak, az exem nekem sírja a bánatát és felvetődött benne, hogy újrakezdhetnénk. Ebbe teljesen beleéltem magam, erre rá két napra felhívja a volt barátnője, hogy munka után éjjel találkozzanak és segít neki kihevernie a vele való szakítást, mondván, hogy ő már túltette magát az exemen. Az exem persze szaladt és természetesen újból lefeküdtek. Ezek után kezdhetem előről a gyászfolyamatot átélni, nagyon rosszul vagyok, nem tudok aludni és nem tudom hogy fogok túljutni ezen a krízisen.Nem tudom megérteni, hogy viselkedhet velem az az ember így akivel az elmúlt két napban normálisen elbeszélgettünk, őszinte voltam hozzá és felmerül bennem, hogy egy ilyen emberrel érdemes-e egyáltalán kommunikálnom.Sajnos nem tudom megúszni a beszélgetést, mert két gyermekünk van.
Bimbó Melinda Pszichológus
2016.
11.
28.
Kedves Kérdező! A levelét olvasva nagyon szembetűnő, hogy igen össze vannak folyva a határok az Önök kapcsolataiban, szerepeiben. Többek között kérdés számomra, hogy miért élnek közös háztartásban, ha már hat éve elváltak. Azt sem értem, hogy miért Önnek sírja el bánatát a volt-férje, és Ön mit vár egy olyan embertől, aki még nyakig el van merülve egy másik kapcsolat fájdalmában. Mivel van két gyermekük, az ő nevelésük, iskoláztatásuk kapcsán valóban beszélnie kell a volt párjával. Ugyanakkor ehhez képest Ön mintha az egyik szélsőségből a másikba esne: hol a volt párja szerelmi életét hallgatja, hogy azt érzi, hogy "kommunikálni" sem szeretne vele. Azt tudom javasolni, hogy próbáljon meg mértéket tartani, és tisztázni a viszonyait: ki magának az "exe"? Egy férfi, akitől még akar valamit? A volt-partnere, akitől lélekben sosem tudott elszakadni? Már csak a gyerekei apja? Egy anyagi problémák miatti társbérlő? Üdvözlettel, Bimbó Melinda
2016.
09.
08.
Önértékelési problémák kérdése:

Kedves Bimbó Melinda! Egy 15 éves lány vagyok és már több mint két éve vannak önértékelési problémáim. Azt hittem hogy idő múlva enyhűlni fog, de egyre erősebb lett és már nem tudom mit csináljak. Próbálom elfogadni magam , de akárhányszor a tükörbe nézek vagy a testemre gondolok a sírás kerülget, néha enyhe hányingerem is van. Van, hogy álomba sírom magam mert egyszerűen nem tudom abbahagyni. Nem tudom mit csináljak.
Bimbó Melinda Pszichológus
2016.
11.
28.
Kedves Kérdező! Elnézést a késői válaszért, a leveléről nem értesültem. Ha még nem ment el személyesen szakemberhez, akkor mindenképpen tegye meg. A háziorvos tudja útba igazítani (s ha kell beutalót írni) a lakóhelye szerinti pszichiátriai szakrendelésre. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
2016.
03.
30.
kapuzárási pánik kérdése:

Tisztelt Bimbó Melinda! A következő problémában szeretném a segítségét kérni: Feleségem terhességét lelkileg nehezen viselte, szülés után kialakult nála a depresszió. Akkor 1,5 évig gyógyszeres kezelésen esett át, de nem jött teljesen rendbe. 20 éve (17 éves korunk óta) vagyunk együtt, elsők vagyunk egymásnak mindenben, van egy 3 éves kislányunk. Anyagi gondunk nincs. Kb. 6 hónapja érezte, hogy ez nem neki való élet, én nem az a férfi vagyok , aki lázba hozza (már csak társnak tekint, szexualitás nincs közöttünk, az intimitás részéről elmúlt) és 4 hete teljes mértékben eluralkodott rajta a kapuzárási pánik (közösen átbeszéltük mindent, utána néztünk a dolognak, biztos ez van nála): szeretőt akar, pasizni, egyéjszakás kalandot, mindent ami fiatal korában kimaradt és úgy érzi, erre most még van lehetősége. Már van valakije, pontosabban a férfi még nem biztos a dologban. Nekem nagyon nehéz elviselni ezt a helyzetet, mert nagyon szeretem. Mit tehetek? Mi lesz vele a későbbiekben? Ha kiéli magát, lenyugszik? Előre láthatólag meddig tart nála ez a dolog? Vissza fog térni a korábbi személyisége?Vissza talál Hozzám?..stb. Bármely jellegű tanácsot, információt szívesen fogadok. Előre köszönöm a segítségét! Gábor
Bimbó Melinda Pszichológus
2016.
04.
07.
Kedves Gábor! Sajnos nem sokat tud tenni. Arról érdemes beszélgetni, hogy vajon a feleségének mi hiányzik a kapcsolatukból, hogy miért tekinti Önt "csak" társnak. Ha mindketten elkötelezettek abban, hogy megmentsék a házasságukat, érdemes családterapeutához fordulni. Ehhez az is kell azonban, hogy csak ketten legyenek a kapcsolatban, a felesége felszámolja a kapcsolat-kezdeményét. A munkám során azt tapasztaltam, hogy nagyon különösek a serdülőkori szerelmekből alakult hosszú távú kapcsolatok. Mintha a kamaszok valamiért egymásban tudnának megkapaszkodni, azt a biztonságot, támogatást megkapni, amit más kamaszok a családjuktól kapnak meg. Ennek gyakran viszont az az ára, hogy a másik nemmel való ismerkedés, játék, keresgélés és ezzel együtt a saját férfi/ női mivoltáról való tapasztalatszerzés egy része kimarad. Később aztán búvópatakszerűen átszőheti és rombolhatja a kapcsolatot a "de hát én még nem is éltem" élménye. Nem tudni, hogy az Önök kapcsolata hogyan folytatódik. Lehet, hogy a feleségében van egy mély elköteleződés a maguk hármasa iránt, de az is lehet, hogy "kinőtte" a kapcsolatukat. Szerintem mindkettejüknek érdemes - akár egyéni pszichoterápiás kereteken belül - végiggondolni azt, hogy az életük különböző korszakaiban kijei, milyei voltak egymásnak. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
2016.
03.
20.
MG kérdése:

Tisztelt Melinda! A következőben kérném a segítségét! Páromnál 3 hónapja Myasthenia Gravis-t állapitottak meg,és az állapota meglehetősen hullámzó, egyelőre kevés pozitív időszakkal. A betegség a nyelő, rágó izmokat, beszédet érinti elsősorban. Negatív tapasztalatai miatt már fél enni, ha tud nyelni,akkor sem tud enni, vagy csak nagyon keveset.Ennek köszönhetően rengeteget fogyott. Fél, retteg a betegségtől,a tünetektől,és nem képes elfogadni, nem tudja feldolgozi, hogy beteg lett. Szerintem az orvosa ellátja megfelelő tanácsokkal, gyógyszerrel, és tudja, kell még idő,hogy kialakuljon a jobb tünetmentes állapot.Türelmetlen,és ha picit is rosszabbul érzi magát, azonnal magába zuhan. Nincs egyéb téma,mint a betegség, a félelem,a "mikor leszek jobban". Ön mit gondol, meddig normális az aggódás,és mit tehetünk, mit tehetek én azért, hogy lelkileg stabilabb legyen?Már azt sem tudom, mikor MG tünet,és mikor pszichés. Köszönöm a segítségét!!
Bimbó Melinda Pszichológus
2016.
03.
21.
Kedves Kérdező! Sajnos nem tudok segíteni ebben a kérdésben. Valószínűleg egy olyan neurológus, aki kezelt már több ilyen betegséggel küzdő személyt többet tud arról mondani, hogy mikor jogos az aggódás, mikor nem, illetve, hogy a családtagok hogyan segíthetnek. Egy másik forrás, ahonnan még hiteles információkat lehet szerezni ez ügyben, a többi beteg. Itt találnak myasthenia gravis-os önsegítő csoportot, érdemes volna velük felvenni a kapcsolatot: http://mgob.gportal.hu/gindex.php?pg=1642139. Úgy láttam, van itt több olyan bejegyzés, ahol a betegek osztják meg saját tapasztalataikat. Ön is tud tájékozódni, illetve biztathatja a feleségét arra, hogy legyen aktív: vegye fel velük a kapcsolatot, írja meg ott kérdéseit, félelmeit, így kiderül, hogy mit tesznek ilyenkor azok, akik ezen az úton egy kicsit előrébb járnak. Ez nagyon megnyugtató tud lenni. Még az jutott eszembe, hogy a lakóhelyük környékén érdemes volna utána járni annak, hogy a felesége hol, kinél tudná elsajátítani a relaxációt. Ez a módszer segíthet az izmaival, fulladással kapcsolatos félelmei csökkentésében. Továbbá pszichiáter bevonása, a szorongás gyógyszerrel való csökkentése lehet még segítség ebben a helyzetben. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
2015.
09.
16.
gyermek beszéde kérdése:

Tisztelt Doktornő Kisfiam 2 éves és még nem indult be nála a beszéd mindent megért (én is megértek mindent amit szeretne)megérteti magát mutogatva őőőzve ozva de beszélni egyáltalán nem akar egyetlen szava az apa azt is csak ritkán használja és szerintem nem tudatosan. És e mellé társul egy nagyfokú makacsság és némi agresszió próbáltam hogy nem értem meg amit szeretne de akkor dühbe gurul és hisztizik sirvafakad. Kérdésem az lenne hogy ez normális vagy forduljak szakemberhez illetve mit tehetek hogy ösztönözzem a védőnő szerint normális de a környezetembe a vele egykorú vagy fiatal gyerekek már legalább egy két szót mondanak vagy folyékonyan beszélnek.Nagyon aggódom mert mi egyfolytában magyarázunk neki mert elég dumás család vagyunk.Félek hogy baj lehet.A nevelési tanácsadó azt mondta majd 3 éves kor után aggódjak de hát azért ez nem gondolom jónak,??? Válaszát előre is köszönöm Tisztelettel Erika
Bimbó Melinda Pszichológus
2015.
09.
16.
Kedves Erika! Jó volna ezt kivizsgálni. Mivel a fia pici még, a Budapesti Korai Fejlesztő Központot javaslom, ide a fia gyermekorvosától beutaló szükséges. A részletekről itt tud olvasni: http://www.koraifejleszto.hu/index.php?ln=hu&p=more&id=1&m=8#4 Üdvözlettel, Bimbó Melinda
2014.
07.
19.
szomatikus stress. kérdése:

Tisztelt doktornö. 42 éves anyuka vagyok panik syndromával 5 éve. eszek xanor o,5 mg gyógyszert és citalopram 2o mg gyógyszert. gerincfájdalmaim vannak 5 éve és fél éve vizelet inkotenciám tulcsurgás. bent feküdtem a kórházban infuziós kezelésen a gerincem miatt. Az orvos azt mondta nekem van / szomatikus stress/ a gyógyszerek jók csak el kell járnom egy pszihológushoz beszélgetni. 3 hónapja jöttem ki a kórházbol és sajnos ezek a tüneteim / hányinger, szédülés, egyensujzavar, bal láb izomgyengeség, székrekedés, gyomorfájás, kéz ügyetlenség, dadogás, lassu beszéd, rémálmok, és nem birok aludni csak napi 3-4 órát. A doktor azt is leirta hogy a fej nem találja az izmot ami a láb izomgyengességét okozza. Hát ezt végkép nem értem. Talán én vagyok psziátriai beteg. Pedig a gerinc röngen kimutatott egy gerinc sérvet. Ezeket azért irtam le hátha a doktornö össze tudná rakni a képet hogy mi is ez. Legyen szives irja le mi az a szomatikus stress. üdv. Anna.
Bimbó Melinda Pszichológus
2015.
09.
16.
Kedves Anna, elnézést, most látom csak a levelét. Úgy látom, elég sok testi problémája van. Ezek közül néhány valóban kapcsolódhat a stresszhez, szorongáshoz. A szorongásos betegségek egy csoportjára jellemző az, hogy a betegek olyan testi tüneteket produkálnak, amelyek az adott szervrendszer megbetegedésével nem magyarázhatók. pl. ilyen lehet az ön által említett szédülés, hányinger, izomgyengeség, egyensúlyzavar, ha a leletei egyébként jók. Ezeknek valószínűleg semmi köze a gerincsérvéhez és az inkontinenciájához, elképzelhető, hogy lelki okok állnak a háttérben. Fontos, hogy szedje a gyógyszereit, illetve, ha érez arra indíttatást, hogy a saját lelki problémáiról beszélgessen pszichológussal, pszichoterapeutával, akkor én a Balassai utcai Pszichiátriai Klinika Pszichoterápiás Osztályára vagy a Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztályra való befekvést javaslom. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
2013.
12.
30.
szorongásoldás kérdése:

Kedves Melinda! Nekem az a nagy problémám, hogy nagyon erős szorongással küzdök, ami már gyermekkorom óta fennáll. 44 éves vagyok most és úgy érzem a problémám súlyosbodott az utóbbi időben. Annyira szorongok most már, hogy már képtelen vagyok szinte emberekkel beszélgetni, mert már fejremegésem van meg az egész testem remeg és én ezt nagyon szégyenlem. Már a szüleim előtt is remegek, szinte rájuk sem merek nézni nehogy észrevegyék. Eddig is volt remegésem, de csak akkor, ha valami ügyet el kellett intéznem, most meg már szinte mindig. Van 3 gyermekem és élettársam. Jelenleg nem dolgozom, de nem is tudom hogy fogok így tudni dolgozni. Nagyon szomorú vagyok, hogy ennyire súlyos lett a problémám. Nem tudom lehetne-e ezen segíteni. 16 éve jártam kineziológia oldásra, akkor kicsit enyhült a problémám, de másfajta kezelést sosem kaptam. Köszönöm, hogy ezeket leírhattam.
Bimbó Melinda Pszichológus
2014.
01.
03.
Kedves Levélíró! Leírása nyomán azt gondolom, hogy az Ön esetében szükség volna gyógyszerre, vagy ha szed, akkor a gyógyszer fajtájának/ mennyiségének módosítására. Kérem, hogy keresse fel az Ön lakóhelyéhez tartozó pszichiátriai szakrendelést! (Ha nem tudja, hová mehet, a Lélekben Otthon portálnak van is pár táblázata a Magyarországon TB finanszírozással elérhető szolgáltatásokról, itt tud tájékozódni: http://www.lelekbenotthon.hu/tesztek/hova2.htm). . A gyógyszer ahhoz segítheti hozzá, hogy a mindennapjait kevesebb szorongással élje, és könnyebben tudjon kapcsolatot teremteni/ fenntartani más emberekkel. Ezen túl azonban szükség volna arra is, hogy pszichoterápiás kezelés keretében pszichológussal, pszichiáterrel közösen gondolkodva kibogozzák, milyen tényezők állnak a szorongása hátterében. Ma a felnőtt lakosság TB-alapon általában pszichiátriai gondozókban és családsegítő központokban tud igénybe venni pszichoterápiás kezelést vagy pszichológiai tanácsadást. A gyógyszer mellett a relaxáció a szorongás csökkentésében nagyon jó hatású és szelíd módszer. Járjon annak utána, hogy a lakókörnyezetében van-e olyan szakember, akitől ezt el tudja sajátítani. . A pszichiátriai szakrendelésen az Önnel beszélő kolléga fogja tudni felbecsülni azt, hogy kell-e más betegségek kizárásához más szakrendelésre irányítani Önt, ill., hogy egyáltalán elég-e itt az ambuláns kezelés, vagy javasol osztályra való befekvést. Ha ez utóbbira van szükség, ma Magyarországon többek között a Tündérhegy és a Balassa utcai Pszichiátriai Klinika Pszichoterápiás Osztálya az, ami pszichoterápiás szemlélettel dolgozik. Fontosnak tartom, hogy írt, mert ez azt jelenti számomra, hogy a kezébe vette az életét, és megtette az első lépés az irányba, hogy kevesebb szorongással élje a napjait, nevelje a gyerekeket. Kívánok Önnek szívós, kitartó munkát a gyógyulás felé vezető úton és jó segítőket hozzá! Üdvözlettel, Bimbó Melinda (Bocsánat, ha faltól falig kinézetű válasz lesz, sajnos nem tudok szerkeszteni ebben a "válaszolós-szövegírós" dobozban.)
2013.
07.
05.
depresszió kérdése:

Kedves Melinda! Tanácsot szeretnék kérni, hogyan tudnám leküzdeni a depressziómat? Megpróbálom röviden leírni a hátterét. Része volt egy férfi az életemnek, de megismerkedett egy lánnyal, "elhagyott". Akkor én depresszióba estem, lefogytam, nyombélfekélyem lett. Majd a lány elhagyta, ismét "összejöttünk". Teljesen meggyógyultam. Újra boldog voltam, céljaim lettek, elkezdtem tanulni reméltem komolyan vesz... De ismét megismétlődött a dolog, kilépett az életemből, ráadásul külföldre költözik, és nálam kezdődik minden előröl... Próbálom elfelejteni, de egyszer fenn, egyszer lenn... Én bevallottam neki, hogy szeretem. Ő azt mondta felejtsem el. Most arra a szintre jutottam, hogy a múltat felhánytorgatva mindent a szemére vetettem, de nem tudom elfelejteni. Nem tudok koncentrálni még a vizsgáimra sem, nem tudok nyitni más férfi felé. Félek megint visszaesek. Köszönöm előre is a tanácsait! Üdvözlettel: Edit (29)
Bimbó Melinda Pszichológus
2013.
07.
10.
Kedves Edit! Bocsánat, hogy csak most válaszolok. Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy vette a fáradságot, és az aktuális állapota „hátterét” próbálta felvázolni a levelében. Azt gondolom, hogy egy nagyon fontos szálat ragadott meg, ennek felfejtése sokat segíthet abban, hogy ne kellejen időről időre depressziós epizódokkal együtt élnie. Kérdésére az alábbiakat tudom mondani: Ami az aktuális élethelyzetét és a depressziót illeti: Nem tudom, Öntől ered-e, hogy depressziós, vagy ezt egy kivizsgálás után állapították meg Önről. Jó volna, ha most látná szakember pl. a helyi pszichiátriai szakrendelésen, hogy kiderüljön az, hogy Ön valóban depressziós-e. Az is lehet, hogy amit Ön megél, az egy - a depresszió tüneti képéhez nagyon hasonló - gyászreakció, mely a szakítás következtében állt elő. Fel kellene mérni, hogy szükséges-e gyógyszeres kezelés. E mellett vagy önállóan pszichoterápiás kezelést mindenképpen javasolok. Egyrészt azért, mert fontos volna, hogy a minél hamarabb visszatérjen a mindennapi élet a rendes kerékvágásba, tudjon figyelni a feladataira, haladjon a vizsgáival, stb. Másrészt pedig azért javaslok pszichoterápiás kezelést, mert ez sok segítségére lehet abban, hogy minél többet megértsen abból, miért kerül ilyen kiszolgáltatott helyzetbe szakításkor. A „háttér” és a jövő: A levelét olvasva nagyon szembetűnő volt, hogy az Ön jólléte nagyon nagymértékben függ attól, hogy a partnerével kapcsolatban van vagy pedig egyedül. Az ABBA egyik száma jutott eszembe: „The Winner Takes It All”. Noha egy szakításban nincsenek győztesek és vesztesek, ill. nem egyértelmű, hogy ki mit vesztett vagy épp kapott a kapcsolat befejezésével. Itt mégis, ahogyan Ön megéli a szakításaikat, úgy tűnik, „a bank mindent visz”. Ennek pedig nem volna szabad így lennie. Érdemes utánajárni annak, hogy Edit önértéke miért függ ennyire egy másik embertől. Mindezek mellett fontos volna az életének más színterein, egyéb felnőtt szerepeiben megerősíteni magát. Kutatások bizonyítják, hogy kevésbé lesz esendő krónikus testi betegségek és pszichés zavarokkal szemben az a nő, akit elhagy a párja (vagy bármilyen más erős stressz ér), ha partner szerepe mellett még számos más jól működő szerepet visz. Pl. megbecsült munkaerő a cégénél, sikerei vannak a tanulmányaiban, kézilabdacsapat tagjaként számítanak rá akkor is, ha magánéleti bajok miatt felkelni sincs kedve reggel, anya, vagy épp kutyatulajdonos, akit az állata hangos farok csóválással üdvözöl, ha van férfi, ha nincs férfi a gazdája mellett. Ezek a szerepek „pufferként” működnek, védenek, kiegyensúlyozottabbá teszik az embert: ha az egyik szerepében valami baj éri, még ott van több másik, ami jól működik, örömöt ad a nehéz élethelyzetben. Nem elfelejteni kell a párját, ill. azt, hogy mi történt ebben a kapcsolatban, hanem épp fordítva: emlékezni rá. Sőt beszélni vagy írni erről. Amennyire csak lehet megérteni, milyen mozgatórugók működtek/ működnek ebben a viszonyban. Mi vezethette a párját egy másik lány karjába? Voltak-e az Önök kapcsolatának olyan gócpontjai, feszültségforrásai, amelyeken nem sikerült jól túljutniuk? Mi lehet ezekben az Ön része, Edit? Valószínűleg nem véletlen, hogy úgy érzi, nem tud nyitni más férfiak felé, nem is most van ennek itt az ideje. El kell a párjával való kapcsolatot gyászolni, és el kell őt engedni ahhoz, hogy Ön nyitott legyen egy jó színvonalú kapcsolatra. (Fejjel beleesni egy akármilyen viszonyba bármikor könnyű, kérdés, hogy megéri-e.) Ebben a gyászmunkában érdemes azzal is foglalkozni, mit tanult meg ebben a kapcsolatában Edit saját magáról, a férfiakhoz való viszonyáról, arról, ahogyan Ön intim kapcsolatokban működik. Ezek jutottak az eszembe a levele kapcsán. Remélem, tudtam vele segíteni. Üdvözlettel, Bimbó Melinda
© 2009 - 2020 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!