Bata Teodóra

Halasi Rózsa Zsófia kérdése:

Tisztelt Doktornő! Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz, hogy páromnak ( 25 éves férfi ) erős mellkasi fájdalmai vannak. Évek óta tart ez nála, sajnos nem tudjuk, hova forduljunk vele. A mellkasa baloldalt és a törzse ugyanazon az oldalon nagyon érzékeny és nyomódik a szegycsontjánál is. Érintésre vagy, ha a póló hozzáér, sikítani tudna a fájdalomtól. Ez főleg akkor jelentkezik, ha kialvatlan ( nincs meg a 9-10 óra jó minőségű alvás ), vagy akár, ha egy ici-pici stressz éri, de teljesen random is jelentkezni szokott, minden ok nélkül. A bal oldalán nem tud aludni, nem tudom megölelni arról, mert fáj neki. Mostanában egyre sűrűbben ( egész nap nyomódik, fáj enyhén, naponta 1-2x erősebben). Amikor erősen fáj neki, akkor nem kap levegőt, nem tud mozogni, ha összegörnyed, akkor enyhül a fájdalom. Nem volt semmilyen balesete régen, nem ütötte meg a mellkasát. Hirtelen nyúlt meg (195cm most), de már a megnyúlás előtt is fájlalta a mellkasát, csak akkor még sokkal ritkábban. A hirtelen nyúlásból adódóan enyhe gerincferdülése van. Kb. 8 éves kora óta van a fájdalom jelen, csak, mint írtam, mostanában ( kb. 1 hónapja ) egyre sűrűbben és, ami még rosszabb, egyre súlyosabb problémaként lép fel. Ön szerint mi lehet ez és egyáltalán hova forduljunk ezzel a problémával? A családjában senkinek nincs ilyen jellegű panasza. Köszönöm szépen válaszát!

gyermek beszéde kérdése:

Tisztelt doktornő Kisfiam 2 éves és még nem indult be nála a beszéd mindent megért (én is megértek mindent amit szeretne)megérteti magát mutogatva őőőzve ozva de beszélni egyáltalán nem akar egyetlen szava az apa azt is csak ritkán használja és szerintem nem tudatosan. És e mellé társul egy nagyfokú makacsság és némi agresszió próbáltam hogy nem értem meg amit szeretne de akkor dühbe gurul és hisztizik sirvafakad. Kérdésem az lenne hogy ez normális vagy forduljak szakemberhez illetve mit tehetek hogy ösztönözzem a védőnő szerint normális de a környezetembe a vele egykorú vagy fiatal gyerekek már legalább egy két szót mondanak vagy folyékonyan beszélnek.Nagyon aggódom mert mi egyfolytában magyarázunk neki mert elég dumás család vagyunk.Félek hogy baj lehet.A nevelési tanácsadó azt mondta majd 3 éves kor után aggódjak de hát azért ez nem gondolom jónak,??? Válaszát előre is köszönöm Tisztelettel Erika

dream kérdése:

Tisztelt Teodóra! 2.osztályos fiammal nevelési tanácsadóban jártunk 2 hónapja. Akkor egy olyan( előzetes) papírt kaptunk, hogy tanulási nehézsége van: szövegértés(hallott, írott)területén. Azt a papírt aláírtuk, hogy egyetértünk vele, ez alapján állították ki a szakértői véleményt, amin már az szerepel, hogy BTM-es. Bementünk megkérdezni, hogy miért írták oda a magatartási és beilleszkedési problémát is?Azt a választ kaptuk,hogy ez egy sablon,hogy BTM, nem azt jelenti, hogy neki ilyen gondja is lenne, de csak így kaphat az iskolában fejlesztést, ha csak tanulási nehézsége van, akkor nem. ez tényleg így van, vagy fellebbezzünk? Köszönöm a válaszát előre is! üdvözlettel,G.A

A kérdése:

Tiszteletem. Nekem olyan problémám lenne hogy van egy 2éves lánykám aki nem akar az udvarból kimenni se babakocsival se gyalog. Gyalog a 2év alatt talán 3x ha eljött velem . Babakocsival most 1hete nem akar jönni. Csak felnőtt biciklivel jön ki. Próbáltam már mindent ,kicsalogatni,megmagyarázni neki de semmi. Nem volt rossz élménye. Viszont ha már máshol vagyunk ott már sétál elvan. Nemtudom mit tegyek de már elvagyok keseredve. Most is lesz itt falunap és azon idegeskedem hogy hogyan fogom elvinni? Nincs szivem itthon hagyni mikor minden gyerek kint fog játszani. Nagyon akaratos ,ha megprobálom betenni a babakocsiba nem sikerül mert kifeszíti magát. Sétálni meg esetleg kijön az utcára és ennyi! Fog ez a helyzet változni? Miért csinálhassa ezt? Nagyon elvagyok már keseredve

Ani kérdése:

Tisztelt Dr Nő Tudom látatlanban nem lehet választ adni a kérdésemre de csak egy kis tanácsra lenne szükségem hogy kell e vinnem a lányom valamerre vagy hogy ön szerint gond van e a lányommal. Szóval van egy 2éves lányom ,attól Félek hogy autista. A félelmem onnan adódik hogy öcsém súlyos autista. Leírom a viselkedését Először is ami aggasztó és autisztikus tünet. Nem beszél csak annyit mond hogy anya,enni,inni,mama Örömében repked,körbe körbe szokott szalatgálni Nem mutogat nagyon dolgokra csak egy két dologra a mesekönyvben vagy hogy hol az orra szeme szája füle. Nem nagyon hajt végre utasításokat de most talán elkezdte mert ha kérem hogy hozza ide ezt vagy azt akkor már idehozza Néha sorbarakosgatja a játékait de rendesen is játszik velük ahogy kell. Szemkontaktus van. Viszont néha hiába szólok nem figyel oda de ez nem mindig van így. Szóval ezek aggasztanak. Amit viszont csinál és okos. Szereti az állatokat. Rajzol,kirakja a kirakóst,építőkockázik,szeret ölelgetni puszilgatni,szereti a gyerekeket és ha többen vagyunk. Szeret csúszdázni,nincsenek kényszeres dolgai. Szereti hajtogatni a mesekönyveket,szereti a zenélős játékokat. Érti a viccet,szereti a meséket. Érzelmeket kimutat. Pl kipróbáltam mit tesz ha sírni lát odajött megsímogatott és már görbített is . Sokszor azt érzem semmi baja csak picit különc vagy más mint a többi Valamikor viszont eszembe jut mi van ha autista. Voltunk neurológián ott azt mondták nem hinnék hogy autista de van hajlama rá. Szeptemberbe küldtek minket anyagcsere vizsgálatra. Önnek mi a véleménye? Ön szerint van okom aggódni hogy esetleg autista? Köszönöm a választ előre is.

idegrendszeri éretlenség kérdése:

Kedves Teodóra! 3,5 éves kisfiam miatt írok. Balázs megkésett beszédfejlődésű kisfiú, 3 éves korában kezdett el beszélni. 2,5 évesen több helyre is elvittük ( fővárosi beszédvizsgáló, beszédjavító, feljesztőház, korai fejlesztő központ, BHRG alapítvány). Kaptunk egy SNI státuszt a beszédvizsgálóból a megkésett beszédfejlődésre és egyéni logopédiára jártunk a Korai Fejlesztőbe. Mindeközben pedig a BHRG alapítványhoz TSMT toránra. Balázs szépen elkezdett beszélni, sokat ügyesedett. Azt mondhatom, hogy majdnem olyan mint a kortársai. Kicsit még nehezebben beszél, keresi a szavakat, de már mondatokat alkot stb. Viszont van pár dolog, ami zavar, nyugatalanít. Magát még sokszor Bazsiként nevezi meg, bár újabban használja az én szót is. Sokszor megkérdezi egymás után ugyan azt. Pl. autóban vagyunk megkérdezi, hogy hová megyünk, majd két perc után újra megkérdezi, utána is többször is. Amikor megkérdem tőle, hogy na hová is megyünk, tudja a választ, de nem értem, miért kérdezi meg többször is. Óvodába járunk, de csak délelőttökre, amikor megkérdezem, hogy mi történt az óvodában nem igazán tudja elmondani. Azt mondták az elején a vizságlatoknál, hogy valószínűleg idegrendszeri éretlensége van. Ezek a tünetek ennek tudhatók be? Az egyéni TSMT tortát már nem kell csinálnunk, helyette heti 2 alkalommal csoportos TSMT tornára járunk. Az egyéni logopédiára is azt mondták, hogy ez már nem szükséges, itt is csoportos beszédindító órákra járunk. Heti egyszer pedig egy kis okosító fejlesztésre. Szeretném, ha a fiam behozná a lemaradását, nem tudom kellene még őt valahová vinnünk? Járjunk e még valahová? Térjünk e vissza még az itthoni TSMT tornára? Mikor fog az idegrendszer úgy működni, ahogy más gyerekeknek? Válaszát előre is köszönöm!

aggódó kérdése:

Kedves Teodóra! Örülök, hogy rátaláltam erre az oldalra, mert szeretnék választ találni a problémámra. Előre is elnézést kérek, mert hosszú leszek. Egészségügyi dolgozó vagyok, van egy 3 hónapos kisfiam. Vele kapcsolatban vannak félelmeim. Tervezett terhességből született, spontán, 40. héten, de nagyon nehéz szülés volt. A terhességem utolsó két hónapját végig aggódtam, mert kiderült nálam egy fertőzés, amit a babám is elkapott már ekkor, rendszeresen nagyon szapora volt a szívhangja az nst vizsgálatokon. Mindig 160-170, de akár 200 fölé is ment. Annyira aggódtam, hogy baja lehet, hogy egy éjjel pánikrohamom volt, és az ügyeleten kötöttünk ki. Ennek ellenére szépen végig vittem a terhességet, de mint ahogy írtam a szülés után a babámnál is kitenyészett a streptococcus kórokozó, amit kikezeltek a kórházban. A fertőzés miatt sokáig sárga volt, talán a 6. hét után múlt el, a gyermekorvos kért is vizelettenyésztést emiatt, de negatív lett. A problémám a következő: születése óta, ahogy hazaértünk, tehát az 5. naptól borzasztóan izgága baba. Az első két éjjelünk szörnyű volt, végig sírta, mint kiderült hasfájós, bukós. Az első hetekben is sokat sírt, ez mára már mérséklődött, azt mondhatom, csak akkor sír, ha baja van. A gyermekorvos is megjegyezte, hogy nagyon izgága, de ahogy teltek a hónapok, ez is kevésbé feltűnő már, annak aki ritkán látja. Mivel én is eü.-ben dolgozom, mindent kritikus szemmel nézek. A kisfiam a mai napig nagyon pörgős, nyugtalan, olyan mint akit felhúztak, de ilyenkor nem sír, csak nagyon jár keze-lába, kalimpál, Moro-zik még mindig. Ezt is megjegyezték, hogy elég erősek az újszülöttkori reflexei. Főleg a Moro. Igazából ha lerakom a hátára, bárhol elkezd nagyon kalimpálni, ha játék van felette akkor is, de ha semmi sincs, akkor is. Eleinte emiatt a pelenkázás, öltözés, fürdés is borzalom volt, kalimpált, borult összevissza, és látszott, hogy nagyon ideges, izgatott. Aztán mióta felfedezte a kezét, meg úgy látom kezdi kicsit uralni a mozdulatait, azóta javult a helyzet. Nagyon sokat rágja a kezét (talán fogzik is majd, mert nyáladzik), meg sokszor elnézegeti a kezét, és ezzel leköti magát. Kezdettől nagyon figyelmes baba volt, már pár hetesen is, követ a szemével, messziről is, hangokra nagyon érzékenyen reagál, gyakran megijed 1-1 erősebb vagy váratlan hangtól, akár sírva is fakad. Szopizik kizárólag, de mire evés idő jön, nagyon türelmetlen, és előfordul, hogy úgy be tudja hergelni magát, hogy akár üvölt a cicin, hogy miért nem ömlik a szájába minden erőlködés nélkül a tejcsi. Azért nem ez a jellemző, de többször volt rá példa. Temperamentumos az biztos. Az első hetekben rengeteget volt kézben, mert sehol sem akart megmaradni, viszont ez is javult már valamelyest, le tudom tenni hol a játszószőnyegre, hol a kiságyba a forgó zenélő alá, vagy a nagy ágyra, vagy hordozóba, és elnézelődik, figyeli a játékokat. De nagyon be tud pörögni, és nagyon nagyon jár a keze, lába, Moro-zik sokat. Engem ez eléggé zavar, szerintem már lassan le kéne épülnie ennek a reflexnek. Most lesz a napokban 3 hónapos. Egy másik fura szokása, ez viszonylag újabb, hogy szopizás közben forgatja a fejét összevissza, pedig a szájában van a cici, úgy kell odafognom, hogy egyen rendesen, és ne rángassa el magát. Sokszor szopizás közben is kalimpál, feszeleg, rugdos. Nem tud nyugodni. Van elég tejem, eddig szépen fejlődött, testsúly és testmagassága is 50es percentilen van. Értelmes, okos baba benyomását kelti, érdeklődő, sokat gőgicsél, főleg nekem, meg akiket közelebbről ismer. És ez a másik eset, hogy ha hirtelen idegen helyre megyünk, vagy hozzánk jönnek többen vendégségbe, akkor szinte "lefagy" a kisfiam, csak néz némán maga elé, és olyan hamar elfárad, hogy ha leteszem azonnal elalszik. Az első hetekben, hónapokban nagyon rossz alvó volt. Éjjel még jókat aludt, 2x keltem hozzá szoptatni, de nappal akármit csináltam, nem tudott aludni. Álmos volt nagyon, el is altattam, általában elringattam, de borzasztó hamar felébredt, és persze nyűgös volt, mert nem bírta kialudni magát. Ez olyan szinten ment, hogy a pár hetes/hónapos babám nappal kb. 1,5 órákat aludt csak! Aztán jött egy nap, amikor már annyira fáradt volt, hogy egész nap csak aludt, enni kelt fel, de nagyon "kómás" volt, és aludt tovább. Pár hete viszont végre rájöttem, hogy ő sötétben tud aludni, nappal is. Így most javult a helyzet, ha álmos, besötétítek, és gond nélkül elalszik, így nappal akár 4-5 órákat is alszik. Az éjjel viszont ettől függetlenül felborult egy ideje, nem csak enni kel fel, hanem ha pl. kiesik a cumi a szájából, arra is felébred, és nyöszörög, sír. Az is gyakori, hogy hajnalban kakál, erre is felébred, erőlködik. Szóval az alvása van amikor nyugodt, de van hogy nagyon nyugtalan, felszínes. A bukások is bántják, erre kap egy szirupot, azóta jobban érzi magát. Néha napján még mindig előfordul, hogy "bekómál", csak nyöszörög, sír, aludna, de nem tud, néz maga elé bambán. Az az érzésem, hogy a sok túlpörgésben lemerül teljesen. Olyan is elő szokott fordulni, hogy néz valamit, játékot pl., odamegyek, beszélek hozzá, mosolyog, de nem néz rám. Mintha direkt csinálná, mert aztán idővel rám néz, és mosolyog. Ez is többször előfordult már. Az említett tüneteken kívül szerintem is jól fejlődik, erős kisbaba, a fejét már korán szépen tartotta, hason fekve kezére támaszkodva sokáig tartja magát, de még nem nyomja ki. Bár ha hasra teszem, én szoktam a kezét megigazítani, mert ha csak leteszem a törzse mellé, akkor csak az egyiket sikerül felhúznia, erőlködik, és sír, mert a másik nem megy. Nekem kicsit feszesnek is tűnik néha az izomtónusa, mert az öltözés néha bírkózás most is, úgy meg tudja feszíteni magát. De ez sem általános. Oldaláról a hátára régóta fordul, sőt hátról is oldalra, de inkább billen, felhúzza a lábát, és átbillenti magát az oldalára. És 2 esetben hason fekvésből is átbillent a hátára. Hason nem alszik, sosem szerette, de napközben gyakran hasra teszem, és úgy látom érdekesnek tartja, elnézelődik. Egyébként összességében nagyon barátságos, mosolygós, jókedvű, huncut baba, csak vannak dolgok, amik aggasztanak. Pl. gyakran be tudja hisztizni magát, türelmetlen, viszonylag nagyon igényli a törődést (amit nem bánok), nem egy tedd ki hagy hűljön típusú gyerek. Mivel már sokat olvasgattam, kutattam a tünetei miatt, az a félelmem, hogy esetleg hiperaktív a babám, és ezt nagyon nem szeretném. Vagy esetleg az erős reflexei lehetnek a ludasok? Reménykedhetek, hogy ezek még le fognak épülni maguktól is? Vagy mindenképp segítségre lesz szükségünk? Ön mit tudna tanácsolni, várjak még, vagy forduljak szakemberhez? És mi lenne a megoldás? Ilyen kicsi korban is lehet már valamilyen kezelést, tornát kezdeni? Nagyon szeretnék elébe menni a dolgoknak, és megoldást találni, mert ez a nagyfokú mozgásigénye, nyugtalansága, engem sem hagy nyugodni. Válaszát előre is nagyon köszönöm!! Tisztelettel: egy aggódó anyuka

cintula kérdése:

Kedves Teodóra! Mióta kisfiam bekerült a közösségbe, méginkább nyílvánvalóvá vált számunkra, hogy valamiért más mint a többi. Beszédileg, értelmileg a társaihoz képest láthatóan lemaradottan kezdtük meg az óvodát. Akkoriban öt-hat szót beszélt (3év). A beszoktatásnál kezdődtek a problémáink, és a későbbiekben fokozatosan tűntek fel különböző jelek, amik összehasonlítva a korosztályához keltettek bennünk kétségeket. Átfogó képet szeretnék festeni kisfiamról, ezért az elején kezdem a történetét: nagyon várt gyermek volt, sokat vártunk és küzdöttünk hogy megszülethessen. 42-ik hétre jött a világra sürgősségi császármetszéssel a gyengülő szívhangja miatt. Az orvos elmondása szerint a magzatvíz már szennyezett volt, később infúzióra tették mert beteg lett, mindezekről a zárójelentésben egy szó sem esik.Valószínűsíthető az oxigénhiány is. Nem fogadta el a mellett, nem is tudtam szoptatni, már a csecsemőosztályon felsírta a többieket, és tartott mindaddig, amíg el nem hagytuk a kórházat. Itthon már „nyugodtabb” baba volt, igaz sokat sírt, de nem éjjel-nappal. 10 hónaposan kezdett el járni, de inkább futni, azóta meg sem áll, egymást érték a balesetek. Soha nem tudott egymagában eljátszani, most sem tud, mindig vele kell lenni és együtt játszani. Félelemérzet nélkül mászik fel mindenhova, ugrál, fut, szaladgál. 3,5évesen tanult meg kétkerekűvel biciklizni. Óvoda: második nap hazaküldték, hogy a gyermek kezelhetetlen. Lehetséges, akkor ne aludjon ott, de még jobb lenne, hogyha nem is ebédelne, inkább vigyem el még ebéd előtt. Két hónapig tartott a beszoktatása, mire sírás nélkül el tudtam tőle reggel köszönni. Egy barátja van, ha ő nincs ott, be sem akar menni, kétségbe esik. Az óvónő elmondása szerint nagyon nehezen kapcsolódik be egy-egy feladatba, inkább külön elvonul, körjátékokon, óvodai közös játszásokban nem vesz részt. Közösségi eseményeken (anyáknapja-farsang) kétségbeesetten menekülőre fogja. Feladatokat nem igazán érti meg. Játéknál gyorsan elterelődik a figyelme, egyik játékról a másikra vált. Nem mondókázik a többiekkel, nem rajzol csak erős firkákat. Gyakran vannak dühkitörései, akaratos. Nem fogad szót, olyan mintha nem hallaná amit mondok neki. (füll-orr gégészeten is jártunk-hallásával minden rendben)Figyelmetlen, kis szeleburdi. Mindent megtettem (teszünk) érte, sokat foglalkozom vele, de annyiszor csődnek érzem magam hogy nem haladunk. Próbáltam vele formabeillesztőzni, vagy építőkockázni. Formákat nem illeszti be, minden játékot nagyon gyorsan megun, fejlesztő feladatokat is találtam neki, de két perc után felugrik és elszalad, nem tudok vele mit kezdeni, rettentően nyughatatlan, és pörög reggeltől estig. Rajzolni is egy perc, annyira amíg összefirkálja erősen rányomva marokra a lapot, ami szinte kiszakad. Mostanában már szebben fogja a ceruzát, pici hullámokat is rajzol, de a firka a jellemzőbb. Az óvónő szerint kár még fejleszteni, nem követi az utasításokat mert nem figyel, hiába is szeretném pl. beszédfejlesztése járatni. Figyelme nagyon gyorsan elterelődik. Nem teljesül a kívánsága azonnal dührohammal reagál, megnyugtatni sem tudom, vagy elmagyarázni sem, mert nem figyel rám, a szemembe sem néz ilyenkor. Várakozni nem tud, nagyon türelmetlen, mindent azonnal, és most típus. Egy posta, vagy egy bevásárlás óriási kihívás sokszor. Bevásárlóközpontban is szaladgál a sorok között, lefekszik, hempereg, hason csúszik, itt 20perc volt a maximum amit kibírt, természetesen innen is sírással jöttünk ki. Hangulatingadozásai vannak, egyszer boldogan konstatálom hogy elmentem vele bevásárolni, máskor pedig megfogadom hogy nem jön velem többet. Kiszámíthatatlan mikor mire hogyan reagál. Sokszor kérdezgeti ugyanazt egymás után (pl apa mikoj dzsün haza? elmondom neki a választ, és ismét megkérdezi sokszor és hosszasan), nem tudja elmondani mi volt az óvodában, hol voltuk aznap délelőtt. Olyan, mintha a memóriájával lenne valami probléma, vagy csak nem akar válaszolni. Egy példa: állatkertben voltunk, apa, anya, ő . A járdára felfestett tappancsnyomok érdekelték, futkározott, egy-két állat érdekelte, de az is annyira, hogy egy pillantást vetett rájuk. 1,5 óra alatt megjártuk az állatkertet. Itthon a nagymama megkérdezte hogy hol voltunk, és nem tudott rá válaszolni, még ő kérdezett vissza: „-hol?” , és ilyen eset sokszor előfordul. Beszéde sokszor nem érthető másoknak, hadar, kisebb szép és érthető mondatokat már mond, de nem helyesen és nem érthetően. Öltöztetni kell, nem tudja csak a nadrágját és a zoknit levenni, felvenni csak a tépőzáras cipőt. Próbálkoztunk ezzel is, hogy megtanítani önállónak, mert már középső csoportos, és ott már elvárások vannak, de dühösen ordít hogy „nem tudom”, próbálkozik, de feladja. Fenekét nem törli ki, de ezt sem akarja megpróbálni. Segíteni szeretnék neki, vagy bármit megmutatni azonnal dühösen reagál. Tehetetlennek érzem magam és kétségbeesettnek. A nagymami pedagógus, szerinte majd behozza a lemaradást, de eltelt egy év az óvodában, és kezdünk kételkedni, hogy valami más lehet a probléma. Mi lehet a baj, vagy ilyen egy „átlagos” 4 éves? Hogyan tovább? Merre? Mit és hogyan foglalkozzak vele itthon? Nagyon szeretem, ez a kis ördögfióka az életem, de nagyon nagyon félek tőle, hogyha, iskolás lesz belőle Ő lesz a fekete bárány, és hátrány fogja érni amíg fel nem nő. Válaszát előre is köszönöm!