Élete folyamán nagyon sok ember megy bele boldogtalan romantikus helyzetekbe, mivel megpróbálják ráerőltetni vagy hozzáilleszteni a kapcsolatukat egy „készen kapott” mintához, amelyet a fejükben hordoznak – gyakran a tudatalatti szinten elraktározva. Ezek a romantikus minták – vagy másképp nevezve kapcsolati modellek – olyan beíródott forgatókönyvek, amelyek meghatározzák azt a módot, ahogyan az emberek és a partnereik várhatóan egymással interakcióba lépnek és megpróbálják a saját magatartási szabályaikat a másikra rákényszeríteni.
Néhány kapcsolat azért fut zátonyra, mert a két fél rendkívül eltérő modellt hordoz a fejében arra vonatkozóan, hogy az ideális kapcsolatnak hogyan kell működnie. A pár egyik tagja olyannyira megszállottja lehet annak, hogy a saját szeretet modelljeit erőltesse rá a másik félre, hogy az emiatt kialakult konfliktusok, feszültségek és ego-verseny magát a romantikus vonzódást és az egészséges kölcsönösséget is kiirtják a kapcsolatból.
Egy egyén, aki érzelmileg és szociálisan is éretlen, annyira kötődhet egy különleges romantikus forgatókönyvhöz – vagy modellhez -, hogy képes félreértelmezni, minimalizálni vagy figyelmen kívül hagyni a partner igényeit és érdekeit. Az ilyen személy az egyik potenciális párkapcsolatát a másik után zúzza tönkre, mivel nem tanult meg bánni a saját „nyomorával”, féltékenységével és énközpontúságával. Az ún. „sorozat házasulók” például nagyon tipikusan hajlamosak a múlt hibáinak az ismétlésére.
Dr. Karl Albrecht, a téma szakértője és ennek a publikációnak a szerzője, eredetileg fizikus és katonai hírszerző tiszt volt, valamint az üzleti életben ügyvezető igazgató. Jelenleg konzultánsként, előadóként dolgozik és eddig több mint 20 könyvet írt a szakmai és a szervezeti teljesítményről, valamint az üzleti stratégiáról. Dr. Albrecht tanulmányozza a kognitív stílusokat, valamint a fejlett és előremutató gondolkodási képességet. Foglalkozik könyveiben a szociális és a praktikus intelligenciával és a józan ész művészetével. Könyveit használják az üzleti életben és az oktatás világában egyaránt, illetve világszerte számos magánember olvassa azokat.
Dr. Albrecht az olyan emberekkel való foglalkozása közben, akik éppen a párkapcsolati distressz (negatív stressz) állapotában vannak, időről-időre azt látja, hogy ezeknek a romantikus mintáknak a hét fő verziója ismétlődik. „Annak megértése révén, hogy ezek közül az elsődleges minták közül melyiket – ha egyáltalán valamelyiket – akarja egy párkapcsolatban élő fél a másik félre ráerőltetni, már segíteni tudunk neki abban, hogy jóval érettebb és kreatívabb alternatívákat keressen.” – magyarázza Dr. Albrecht. Az általa fontosnak tartott hét fő romantikus modell az alábbi:
1.) A gravitációs modell
Ez a „konstrukció” láthatóan a hirtelen és váratlan önkontroll-vesztést foglalja magában, valamint az érzelmi „verem”-be történő leszállást: „A lány őrülten beleszeretett a férfiba.” Dr. Albrecht éppen egy étteremben ült, amikor azt hallotta, hogy egy fiatal nő magyarázza a barátnőinek, hogy miért nem képes az egyre inkább mérgező szerelmi kapcsolatának véget vetni: „Azon nem tudsz segíteni, hogy kibe esel bele.” – jelentette ki a nő. Úgy tűnik, hogy a romantikában való sikeresség attól függ, hogy valaki a megfelelő („Mr. Right vagy Mrs. Right”) vagy a nem megfelelő személybe lesz-e szerelmes.
2.) A végzet modell
„Lelki társak vagyunk. Egymásnak vagyunk teremtve.” Úgy tűnik, ez a konstrukció arra van fenntartva, hogy létezik valamiféle kozmikus „párosító” szolgálat és már mindegyikünk számára ki van jelölve a tökéletes társ. Mindössze annyit kell tennünk, hogy a megfelelő estén a megfelelő bárba, szupermarketbe vagy fitnesz központba megyünk – és a kozmikus „párosító” összehoz valakivel minket. Alkalmanként azonban némi kételkedés is becsúszhat: „Honnan fogom tudni, hogy valóban ő a megfelelő személy?” Egy csúnya válás felrázhatja valakinek az ebbe a sajátságos modellbe vetett hitét.
3.) A „Camelot” modell
A Camelot Arthur király legendájában egy királyi vár és várudvar volt. A modell ismert még „a szerelem mindent legyőz” néven is. Ennek a konstrukciónak a szervező elve láthatóan az, hogy: „Ha mi valóban szeretjük egymást, akkor minden nagyszerű lesz.” A hercegkisasszonyok, a ragyogó fegyverzetbe öltözött lovagok, a várak és a vízen úszó sárkányok képe villan fel egy beszélgetés hátterében. A némileg cinikus német filozófus, író és költő, Wolfgang Goethe tűnődött el azon, hogy: „A szerelem egy ideális dolog. A házasság reális. A reálisnak az ideálissal való összekeverése sosem marad büntetlenül.”
4.) A fúziós modell
Ismert még „két ember eggyé válik” modell néven is. Ez a konstrukció láthatóan azt diktálja, hogy a két szerelmesnek jelképesen is „sziámi ikrekké” kell válniuk – érzelmileg, szociálisan, logisztikailag, pénzügyileg, spirituálisan stb. Feltehetően egyik félnek sincs joga – vagy kedve – bármilyen jelentős élettevékenységben részt venni, ha abba a másikat nem vonja bele. Éppúgy, mint a vállalati fúziók esetében, gyakran megtörténik, hogy az egyik résztvevő lesz a „szerző fél”, míg a másik a „megszerzett fél”. És a szétválás gyakran nehéz és stresszes tapasztalat lehet.
5.) Az ingatlan modell
Ennek a konstrukciónak a központi eleme szemmel láthatóan a „Kapcsolat – egy „tőkekapcsolat”. A kapcsolat absztrakt (elvont) ideája a társtulajdonban birtokolt eszköz pszichológiai identitását ölti magára. „Csak azt kapod vissza, amit beleteszel.” „Darabokra hullik a kapcsolatunk.” „Dolgozni kell a kapcsolaton.” A metamorfózisok azt sugallják, hogy a kapcsolat olyan, mint egy ház fenntartása vagy átalakítása – mindig jön még valami, amit meg kell csinálni.
6.) A lábtörlő modell
Ez a „romantikus” konstrukció számtalan novellistát, filmrendezőt, dalszövegírót és country-western gyászdalt inspirált már eddig. A főhős szemmel láthatóan meg van verve egy kínzó személynek való passzív-függő alárendeltséggel, aki nyilvánvalóan perverz örömét leli a főhős szenvedésében, boldogtalanságában. Az alacsony önértékelés „koldus” pszichológiai állapota kényszeríti az áldozatot arra, hogy méltóságát egy alkalmi romantikus kötődés ígéretének az oltárán feláldozza. Billie Holliday jazz énekesnő dalában, az „Az én emberem” c. dalban fejeződik ki panaszosan az, ami a lamentálás (kesergés) tárgya: „Két vagy három nőnek is udvarol, akiket ugyanúgy kedvel, mint engem – de ő mégis az én emberem. Nem őszinte és ver is engem. De mégis, amikor a karjaiba vesz....” Egy másik világhírű énekes, Frank Sinatra tette híressé a következő dalt: „Senki sem vagy, amíg valaki nem szeret – találj hát magadnak valakit, aki szeret.”
7.) A túsz modell
A lábtörlő modell egyfajta fordított verziója, a túsz modell az érzelmi jogosultság túlzott érzetét követeli magának. Ennek a konstrukciónak az előszobája szemmel láthatóan a birtoklási vágy, a féltékenység és a kontroll-keresés egy agresszív formája. „Akarok valakit, aki teljes mértékben őszinte lesz velem.” – átkódolódik a „Nem akarom, hogy ő (a férfi vagy a nő) mással, mint velem szexuálisan kielégüljön.” hozzáállássá. Egy régi dal szövegében ez hallható: „Nézd a piramisokat a Nílus mentén...de mindeközben drágám emlékezz arra, hogy hozzám tartozol.” Extrém esetben ez a konstrukció egy abúzív (durva) párkapcsolat mintájává válhat.
Dr. Albrechtnek az a véleménye, hogy a fenti hét modell közül egyik sem feltétlenül patológiás (kóros) – inkább arról van szó, hogy egy zavaros párkapcsolatban gyakorta ölt patológiás formát. Valójában mindegyik modell magában hordozza annak a lehetőségét, hogy kreatívan gondolkozzunk azokról a választási helyzetekről, amelyek egy romantikus párkapcsolat kialakítása során felmerülnek.
Talán nem kell egy konkrét mintát választanunk és a többit visszautasítanunk. Az önbecsülésünk, az intimitásra (meghittség) való képességünk, a mások irányába kinyilvánított érett törődésünk és figyelmünk, valamint az „együtt-vállalkozásra” irányuló szándékunk kétségkívül a legfontosabb kulcstényezőknek számítanak egy sikeres romantikus kapcsolat felépítésében.
