Ha bonyolult döntéseket kell meghoznunk, akkor ösztönösen kerülni akarjuk a bajokat, ez pedig az „agyi jutalmazás” elmaradását eredményezheti, sőt, még hozzá is járulhat a depresszió kialakulásához – állítja a PLoS „Számítógépes Biológia” c. szakfolyóiratában megjelent kutatási beszámoló. A PloS „Számítógépes Biológia” a „Számítógépes Biológia Nemzetközi Társasága”-nak a nyílt hozzáférésű hivatalos szaklapja.
A kutatás eredményei rámutatnak arra, hogy az agyunk tudat alatt egy leegyszerűsítő stratégiát alkalmaz annak érdekében, hogy a választási opciókat kiszűrje, amikor komplex döntéssel kell szembenéznie. A kutatók azonban kiemelik annak fontosságát, hogy ez a stratégia rossz választásokhoz vezethet és feltehetőleg hozzájárul a depresszió kialakulásához. A depresszió olyan kórállapot, amelyet a meggyengült döntéshozatali képesség jellemez.
A Londoni Globális Egyetem (angol rövidítése: UCL) kutatói azt vizsgálták, hogy az emberek hogyan hoznak néhány döntéssorozatot, amelynél minden egyes lépés a megelőzőtől függ. Gyakran fordul elő, hogy a lehetséges választások összes száma túlságosan is nagy ahhoz, hogy mindegyiket egyedi módon fontolják meg az emberek. A probléma leegyszerűsítésének az egyik módja az, hogy elkerüljünk minden olyan tervet, ahol már az első lépés súlyosan komoly negatívumokkal társulna – függetlenül attól, hogy mi lesz a végkimenetel. Ez a „kiritkító” döntéshozatali hajlam – amelyről első ízben számolnak be tudósok – rossz döntéseket eredményezhet.
Dr. Quentin Huys, az UCL Gatsby Számítógépes Idegtudományi Egységének a kutatója és a publikáció vezető szerzője a következőket magyarázza: „Képzelje el, hogy egy üdülést tervez – valószínűleg nem fogja számba venni a világ összes célállomását. Az opciók számának a csökkentéséhez önnek ösztönösen kerülnie kell, hogy bármely olyan országra gondoljon, amely repülővel 5 óránál hosszabb távolságra van, mivel ön nem élvezi a repülést. Ez a stratégia leegyszerűsíti a tervezési folyamatot és garantálja, hogy önnek nem kell majd elviselnie a hosszú repülés kényelmetlenségeit. Azonban ez azt is jelenti, hogy ön elmulaszthat egy csodálatos utazást egy egzotikus célállomásra.”
A vizsgálatba a kutatók 46 fő önkéntest vontak be – akiknél nem állt fenn ismert pszichiátriai rendellenesség - és megkérték őket, hogy döntéssorozatokat tervezzenek, amelyekben egy labirintus körül mozogtak – minden egyes lépésnél pénzt nyertek vagy veszítettek.
Az önkéntes résztvevők tudat alatt elkerülték azokat az ösvényeket, amelyek hatalmas veszteséggel kezdődtek, még akkor is, ha azok a döntések végül az összes pénz megnyerését eredményezték volna. Érdekes módon, az önkéntesek „kiritkító” döntéshozatalának a száma kapcsolódott az általuk jelentett depressziós tünetek mértékéhez, bár egyikük sem volt aktuálisan klinikailag depressziós állapotban.
A publikáció társszerzője, Dr. Neir Eshel, a Harvard Orvostudományi Egyetem másoddiplomás kutatója az alábbiakat mondja: „A lehetséges opciók számának a kiritkítására irányuló reflex valójában egy dupla élű kard. Annak ellenére, hogy szükség van a komplikált döntések leegyszerűsítésére, az mégis gyenge/rossz választásokhoz vezethet.”
A kutatók a depressziós tünetekkel való meglepő összefüggést az agyi hírvivő molekulával, a szerotoninnal kapcsolják össze. A szerotoninról köztudott, hogy mind a „bajt kerülő magatartásban”, mind a depresszió kórképben szerepet játszik. A szerotonin ezen döntéshozatali kiritkításban játszott szerepe azonban további kutatások keretein belül megerősítést igényel.
Az UCL egyik munkatársa, Dr. Tali Sharot (nem vett részt a kutatásban), a következőket mondja: „Ez egy lenyűgöző kutatás volt, amely ezt a kiritkító döntéshozatali hajlamot összekapcsolja a depressziós tünetekkel. Ennek a vadonatúj eredménynek fontos hatásai lehetnek a jövőben a depresszió kórképének jobb megértésében és kezelésében.”
#1
Rako - 2013.09.08 13:54
Jó lenne, ha a cikk írója kicsit tudna angolul, vagy ismerné a londoni egyetem struktúráját.
Ugyanis a UCL - University college of London nevének a cikkbeli fordítása, (Londoni Globális egyetem!!!) egy óriási ökörség. A helyes fordítás: Egyetem-Kollégium, London.
Ugyanis a régi tradiciónális angol egyetemek több önálló kollégiumból állnak. Önállóan választják ki a diákjaikat, tanáraikat, csak a vizsgák/vizsgáltatások közösek.
A több-fakultásos kollegiumok mellett ott vannak a klinikák, ahol csak az orvosi oktatás (és beteg-kezelés) folyik és pár u.n. "külsős" kollegium. (Pl Regent Street Polytechnic) ahhol kevesebb fakultás van.
Egy ilyen alapvető baki után mennyire lehet hiteles maga a cikk? Mi mindent értett félre a szerző?