Európa lakossága elhanyagolja a tüdőbetegség hatását – szemelvények a legfrissebb Európai Tüdő Fehér Könyvből


Az Európai Tüdő Alapítvány és az Európai Respirációs Szövetség a nemrég megjelent 200 oldalas „Európai Tüdő Fehér Könyv”-ből összeállított egy közel 60 oldalas szemelvényt „Tüdő Egészség Európában – Tények és Számok” címmel. Ez az elemzés az első, amely azt mutatja meg, hogy a respirációs betegség hogyan érinti az európai egészségügyi rendszert. A tüdőbetegségek ugyanis nemcsak egyre több egyéni szenvedést okoznak, de fontos gazdasági kihatásuk is van.


A tüdőbetegségeket három fő csoportba kategorizálják:

  • Tüdő cirkulációs (keringési) betegségek: A kórképekben a tüdő vérerei érintettek vérrög, a vérerek gyulladása vagy a vérerek hegesedése miatt. A tüdő oxigénfelvevő és széndioxid leadó képessége szintén érintett. A tüdő keringési betegségei időnként szívproblémákat is okoznak.
  • A légutak betegségei: A betegségekben a légutak, amelyek a tüdőbe szállítanak, illetve a tüdőből vezetik el az oxigént és a különböző gázokat, érintettek. A legtöbb esetben a légutak beszűkülnek vagy elzáródnak, idetartozik többek között a krónikus bronchitis, az emfizéma és az asztma. A légzés nehezítetté válik, egyesek úgy érzik, mintha szalmán keresztül lélegeznének.
  • Tüdőszövet betegségek: A tüdőszövet struktúra érintett. A szöveti gyulladás vagy hegesedés restriktív tüdőbetegséget okoz, a két tüdőfél nem képes teljes mértékben tágulni, megnehezül az oxigén belégzése és a széndioxid kilégzése. Ilyen betegség pl. a sarcoidosis és a pulmonáris fibrózis.

Egyes tüdőbetegségek ennek a két vagy három típusnak a kombinációját jelentik. Európában a leggyakoribb tüdőbetegségek közé az alábbiak tartoznak:

  • Asztma: Igen gyakori, élethosszon át tartó krónikus betegség, amelyet a légutak gyulladása és beszűkülése jellemez. A beszűkülés az asztma enyhébb formájában nem jelentkezik, de ahogy a betegség súlyosbodik, a légutak beszűkülése is egyre gyakoribbá válik. Annak ellenére, hogy a betegség bármilyen életkorban jelentkezhet, mégis a gyermekkor leggyakoribb krónikus kórképe.
  • COPD: A krónikus obstruktív pulmonáris betegség elnevezés olyan kórképre utal, amelyet korábban krónikus bronchitis-ként (hörgőgyulladás, a légutak gyulladása és beszűkülése) és emfizémaként (légdaganat vagy tüdőtágulás) írtak le. A COPD fokozatos légáramlás korlátozottságot idéz elő, melynek következménye a légzési nehézség. Jellemzője a légszomj, a köhögés és a köpet. Annak ellenére, hogy a tünetek karban tarthatók, a két tüdőfél gyengülésének a folyamata teljes mértékben nem fordítható vissza. Az esetek 90 %-ában a COPD-ot a dohányzás idézi elő.
  • Pneumonia (tüdőgyulladás): Gyakori kórkép. Európában nagyon sok embert érint, bár a kevésbé fejlett országokban, valamint a fiatal gyermekek és az idősebb személyek körében gyakrabban fordul elő. A tüdőgyulladást okozhatja baktérium, vírus, gomba vagy más mikroorganizmus. Következményeként a tüdő léghólyagocskái megtelnek a gyulladt szövet által termelt folyadékkal. Az idősebb, legyengült szervezetű emberek körében még kezelés mellett is okozhat halált.
  • Tuberkulózis (TBC): Európában a '80-as évekre sikerült megszüntetni a TBC előfordulását, azonban 1990 és 1998 között 12 európai országban ismét jelentkezett és az előfordulási arány is megduplázódott. A betegséget a Mycobacterium tuberculosis nevű baktérium fertőzése okozza. A baktérium a szervezet bármely részét megtámadhatja, de az esetek 85 %-ában a tüdőt fertőzi. A fertőzés okozta gyulladás lassan progrediálódik, míg a kisebb TBC fertőzés spontán módon is meggyógyulhat. A gyógyulás ellenére a betegség kiújulhat és az élet későbbi szakaszában még progrediálhat is. A baktérium apró cseppekben a fertőzött emberről a levegőn keresztül (köhögés, beszéd, ének, nevetés vagy tüsszentés útján) terjed a másik emberre. Csak azok a TBC-s betegek fertőzőek, akiknek a köpetében megtalálható a baktérium. Mindössze a fertőzött betegek 10 %-ánál alakul ki aktív betegség, többségüknél a fertőzésnek való kitettséget követő 2 éven belül. Az aktív TBC kockázati tényezői között megtalálható a szegénység, az alultápláltság, az elégtelen minőségű lakótér, a nem megfelelő egészségügyi ellátórendszer, az alkohol- és a drogabúzus, valamint az idős kor.
  • Cisztás fibrózis: A kaukázusi rassz (fehér bőrű emberek) körében a cisztás fibrózis (CF) az egyik leghalálosabb örökletes (genetikai) betegség. Gyermekeknél és fiatal felnőtteknél elsősorban a légző- és az emésztőrendszert érinti. A cisztás fibrózis vastag, ragadós nyálka termelődését okozza, amely a tüdő légutait zárja el, így tartós fertőzéshez és a hegesedés miatti állandó tüdőkárosodáshoz vezet. A CF betegek mintegy 94 %-a légzési elégtelenség miatt hal meg.
  • Alvási apnoe: Az alvási apnoe a légzés átmeneti kimaradását jelenti. Obstruktív (elzáró) alvási apnoe szindróma (OSAS) esetén alvás közben a garatban lévő légutak elzáródása miatt gyakori a légzéskimaradás. Az OSAS kórképet ún. poliszomnográfiás vizsgálattal szokták diagnosztizálni az alvási centrumokban. Az OSAS gyakori tünete a horkolás és a napközbeni kimerültség. Európában az elhalálozások indirekt faktorának számít, mivel hipertenziót és stroke-ot idézhet elő, továbbá kóros aluszékonyságot, amely akár közlekedési balesethez is vezethet. Előidézheti a kövérség, a garat természetes formája és mérete, a nazális obstrukció (orrdugulás), de az alkoholfogyasztás és az altatószerek használata is hozzájárulhat az OSAS kórkép kifejlődéséhez.
  • Kötőszöveti tüdőbetegségek: Az interstitialis (kötőszöveti) tüdőbetegség (ILD) csoportba több mint 300 betegség entitás tartozik. E betegségek nagy része ritka, így az emberek nem fordítanak rá figyelmet. A betegség leginkább a tüdő léghólyagjai belhámjának a gyulladásából és a léghólyagok közötti szövetfal (interstitium) fibrózisából (rostos elfajulás) ered. Legfőbb tünete a fizikai aktivitás közben fellépő légszomj a betegség korai stádiumában, majd előrehaladott állapotban már pihenéskor is. Az ILD csoport leggyakoribb betegsége a sarcoidosis, az ismeretlen eredetű pulmonáris fibrózis és a gyógyszermérgezés okozta betegségek. Ezen betegségek esetében magas az egyéni költség teher, mivel a betegnek gyakran fel kell adnia a munkáját, egyeseknek hosszan tartó otthoni oxigénterápiára lesz szükségük, illetve előfordul, hogy tüdő transzplantációt igényel a beteg.
  • Tüdőrák: A tüdőrák Európában is az egyik legnagyobb „gyilkos”-nak számít. A tüdőrák a légcső, a hörgők és a léghólyagok rosszindulatú daganatos megbetegedését jelenti, de leggyakrabban a hörgőket érinti. Világszerte az összes rákos elhalálozások 20 %-ért a tüdőrák a felelős. Az Egyesült Királyságban korábban a nők körében még az emlőrák volt a leghalálosabb ráktípus, mára átvette a helyét a tüdőrák. Az erős dohányosok mintegy 30 %-ánál fejlődik ki a tüdőrák, de a passzív dohányzás is fokozza a veszélyt. Az egyéb karcinogén (rákkeltő) anyagok a dohányzással együtt vagy anélkül is képesek fokozni a tüdőrák kifejlődésének a kockázatát. Idetartozik többek között az azbeszt, a sugárzásnak és a különböző toxikus kemikáliáknak való kitettség.

Az elemzés szerint Európa lakosságának mindössze 5 %-a aggódik a tüdőbetegség miatt, pedig a WHO (Világ Egészségügyi Szervezet) adatai szerint ha az összes tüdőbetegséget kombinálják, akkor azok a világon a vezető mortalitási és morbiditási okoknak számítanak. Négy kontinensre kiterjedő felmérés szerint a lakosság elsősorban a rák-, a szívbetegség és a stroke miatt aggódik. Az odafigyelés hiánya annál is meglepőbb, mivel az adatok azt mutatják, hogy más fontos betegségek az elmúlt három évtizedben mint elhalálozási okok csökkentek, ugyanakkor a COPD miatt bekövetkező halálesetek ugyanezen időszak alatt megkétszereződtek.

Amellett, hogy a tüdőbetegségek hatását az emberek alulbecsülik, a lakossági felmérés eredménye azt is feltárta, hogy hiányos a betegség menedzselésével kapcsolatos megértés is. Azon tény ellenére, hogy az olyan egyszerű tesztek, mint a spirometria, segíthetnek az olyan kórállapotok felderítésében, mint a COPD és az asztma – még mielőtt azok szervezetet legyengítő tünetei jelentkeznének –, a felmérés feltárta, hogy a válaszolók többsége, 57 %-a még soha nem vett részt tüdőteszten.

A kutatás azt is napvilágra tárta, hogy a válaszadók 70 %-a úgy gondolta, hogy a tüdőbetegségben szenvedők nem képesek még az olyan mérsékelt testmozgásra sem, mint az úszás vagy a tornatermi mozgás. A valóság ezzel szemben az, hogy a fizikai aktivitás segíthet a betegség menedzselésében és javíthatja a tüdőbetegség olyan tüneteit, mint a légszomj, még a legsúlyosabb esetekben is.

A spirometria, a légzésfunkciós vizsgálat célja a tüdő állapotának felmérése, a tüdő funkcionális státuszának a megállapítása, a légzészavar eredetének a meghatározása, egyes betegségek (pl. asztma) esetén a diagnózis felállítása, a felállított diagnózis megerősítése, a differenciáldiagnosztika, a betegség nyomon követése, a terápia hatásosságának a meghatározása, a krónikus gyulladás monitorozása, további vizsgálatok megtervezése, valamint a szűrővizsgálatokban való alkalmazása. A légzésfunkciós vizsgálat módszerei lehetnek statikusak (időtől független statikus tüdővolumenek), dinamikusak (a légzések által megmozgatott levegő mennyiségén túl az egyes lélegzetvétel alatti tüdőtérfogat változás sebességét mérik), valamint ún. provokációs vizsgálatok, amikor a tüdőbetegség nyugalmi fázisában mesterségesen váltják ki a kórképre jellemző tüneteket.

A két szervezet (az Alapítvány és a Szövetség) előrevetítése szerint 2012 és 2020 között a tüdőbetegségek okozta halálesetek száma tovább fog növekedni, különösen a COPD, a tuberkulózis (TBC) és a tüdőrák esetében. A prognosztizált számadatok szerint 2020-ra a világon az összes haláleset száma kb. évi 68 millió lesz és ebből várhatóan 12 millió a tüdőbetegségek következménye lesz (17.6 %). Az EU tagállamai közül az Egyesült Királyságban a tüdőbetegség már jelenleg is a vezető „gyilkos kórkép”-nek számít.

A két legfontosabb tüdőbetegség, a COPD és a tüdőrák, ha nem is kizárólagosan, de általában véve a dohányzásnak köszönhető. Természetesen a tüdőbetegségeket nemcsak a dohányzás okozza, számos előidéző oka lehet, többek között a génmódosított élelmiszerek, valamint a környezethez és a szegénységhez köthető faktorok. Továbbá, az emberi respirációs traktus nagyon sok infekciózus (fertőző) ágenssel szemben sérülékeny, ezt mutatja például a SARS járvány is (SARS=Súlyos Akut Respirációs Szindróma). Mivel a környezeti tényezők folyamatos változás alatt vannak, az olyan faktorok tekintetében, amelyek befolyásolják vagy előidézhetik a tüdőbetegséget, további kutatásokra van szükség.

A tüdőbetegségek aktuális költségvonzatát és gazdasági kihatásait az EU 27 tagállamára vonatkozóan az Alapítvány és a Szövetség 60 oldalas szemelvénye nem állapította meg, tekintettel arra, hogy konkrét tényszámok csak a 2000. referencia évre álltak rendelkezésre. (Még az Eurostat – az EU statisztikai hivatala – is csak 2008. évi adatokkal rendelkezik.)

A Londoni Nyári Olimpiai Játékok (2012. július 27-augusztus 12) előkészületei között szerepelt az, hogy a Nemzetközi Respirációs Társaságok Fóruma (FIRS) a felmérés adatait felhasználva sürgette az embereket, hogy vegyenek részt tüdőszűrésen és aktivizálják magukat a tüdejük egészségi állapota javítása céljából. Figyelembe véve azt, hogy a már tüdőbetegségben szenvedő betegek közül mindössze 41 % igényelte a fizikai aktivitás fontosságának az átbeszélését az orvosokkal, a FIRS ösztönzi a jelenlegi pácienseket arra, hogy beszéljenek az egészségügyi szakemberekkel a mozgás betegségükre gyakorolt előnyeiről.

A „Világ Spirometria Nap” (WSD) 2012. évi kampánya egybeesik a londoni olimpiával és arra biztatja az embereket, hogy koruktól és fizikai állapotuktól függetlenül törődjenek a tüdejük egészségével és végezzenek testmozgást. A kampány ideje alatt a világ minden táján az egészségügyi szakemberek ingyenes tüdőfunkció tesztelést végeznek a lakosság számára, azaz spirometriát. A rendezvényeken tüdőorvosok is részt vesznek, akik további tanácsokkal szolgálnak az érdeklődők számára.

A FIRS és az Európai Respirációs Társaság elnöke, Klaus Rabe az alábbiakat mondja: „A krónikus tüdőbetegség nagyon fontos egészségügyi kérdés – amint arra a FIRS felmérés is rámutatott -, ennek ellenére továbbra is alulbecsülik a terheit. Nemcsak a tüdőbetegség súlyosságát hanyagolják el széles körben az emberek, de a prevencióról is megfeledkeznek.”

Az olimpiai játékok kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a versenyzők körében is egyre növekszik az asztmás betegek száma. A 2004. évi athéni játékokon már 448 versenyző szenvedett krónikus tüdőbetegségben, míg a brit versenyzők 21 %-a asztmától szenvedett (a teljes brit lakosság körében ez az arány mindössze 8 % volt). A „Brit Orvostudományi Szakfolyóirat”-ban (BMJ) megjelent jelentés szerint nagyon sok asztmás sportoló nem a legjobb terápiát alkalmazza, ez pedig hosszú távon alááshatja az egészségüket.

A Világ Spirometria Napot néhány jól ismert sportoló is támogatja, megkísérelve a tüdőbetegséggel kapcsolatosan a lakosság felvilágosítását és annak megismertetését, hogy a testmozgás révén milyen eredményeket érhetnek el.

A norvég olimpiai evezősök közül Olaf Tufte, akik maga is súlyos allergiás asztmától szenved – és aki eddig két arany és egy ezüst érmet nyert – az alábbiakat mondja: „Nagyon határozott vagyok abban, hogy ne engedjem meg, az asztma korlátozza vagy visszavesse az ambícióimat. Helyette inkább olyan kihívásnak tekintem a betegséget, amelyet le kell győznöm azért, hogy a sportban a csúcsra juthassak. A tüdő kórképekben szenvedő emberek is élhetnek egészséges, aktív életet – ha lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a betegségüket idejekorán diagnosztizálják és megfelelően kezeljék.”


Címkék: tüdő, egészésg, kezelés, TBC, tüdőgyulladás, légzés
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2022 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!