A hatékony drogellenes politikák fejlesztéséhez fontos alapot képeznek a droghasználat különböző típusú felmérései, valamint segítik a meglévő drogellenes politikák hatékonyságának a mérését is. A történelemben először végezték el tudósok az illegális droghasználat közvetlen összehasonlítását 19 európai városban úgy, hogy a nyers állapotú szennyvízcsatorna mintákat kooperatíve elemezték. Egyben ez volt az első eset, hogy az EU egy harmonizált protokollját alkalmazták a mintavétel, az elemzés és az adatkezelés értékeléséhez és jelentéséhez.
Az EU statisztikai adatai azt mutatják, hogy az európai állampolgárok kb. egyharmada már kipróbált valamilyen illegális drogot, míg a túladagolás minden órában legalább egy európai állampolgár életét követeli.
Ezidáig a felmérőíveken alapuló hagyományos vizsgálatok jelentették a legfontosabb és a leggyakrabban használt mérési módszert. Ilyen vizsgálatokat a társadalom különböző szegmenseiben végeztek, beleértve a partira járókat, a drogfüggőket és az átlagos lakosságot. A kutatók további információkat szerezhettek a rendőrségtől és a vámszervek által lefoglalt drogok jegyzékeiből, kiegészítve a kórházi felvételi és az orvosi kartonokon szereplő adatokkal.
Mivel az illegális droghasználat társadalmilag stigmatizált és gyakran rejtett tevékenység, a hagyományos felmérő módszerek pontatlanok és gyakran feltételezéseken alapulnak. Éppen ezért volt fontos, hogy a meglévő hagyományos felmérő módszereket új technikával egészítsék ki. Átlagosan az európai lakosság 80-90 %-a van rácsatlakozva a szennyvízhálózatra.
A Norvég Vízkutató Intézet (Osló, rövidítése: NIVA) és a milánói Mario Negri Farmakológiai Kutató Intézet munkatársai vezették ezt az újfajta kutatási kezdeményezést, közvetlenül kollaborálva 11 európai kutató intézettel. A 19 nagy európai városból származó nyers állapotú szennyvízcsatorna mintákat 2011. márciusában egy hét alatt gyűjtötték össze a kutatásban részt vevő szakemberek és ezt követően a mintákban lévő kokain, amfetamin, ecstasy, metamfetamin és kannabisz (vadkender) vizeleti biomarkereket elemezték.
A kutatók egyenként megmérték mind a 19 európai város lakossága által használt drogok összes mennyiségét, majd ezt követően az eredményeket az országok lakossága teljes nagyságának megfelelően kiigazították.
A 19 európai város az alábbi volt: Antwerpen és Brüsszel (Belgium), Budweis (Cseh Köztársaság), Barcelona, Castellon, Santiago és Valencia (Spanyolország), Helsinki és Turku (Finnország), Párizs (Franciaország), London (Nagy-Britannia), Zágráb (Horvátország), Milánó (Olaszország), Amszterdam, Eindhoven és Utrecht (Hollandia), Osló (Norvégia), Stockholm és Ulmea (Svédország).
Az adatok Európa-szerte eltérő időbeli és térbeli mintákat mutattak a droghasználatban. A kokainfogyasztás mértéke magasabb volt Európa nyugati és centrális (középső) részén, míg Európa északi és keleti részein alacsonyabb. A holland városokban magas egy főre eső ecstasy terhelést mértek, továbbá Antwerpenben és Londonban is. Általánosságban elmondható, hogy a hétvégéken a hétköznapokkal szemben a kokain és az ecstasy terhelés szignifikánsan magasabb volt. Az egy főre jutó metamfetamin terhelés legmagasabb volt Helsinkiben, Turkuban, Oslóban és Budweis városában, míg az egy főre eső kannabisz terhelés Amszterdamban volt a legmagasabb, ugyanakkor Umea városában és Stockholmban a mintákban a mennyiség a detektálási limit alatt volt.
Az elemzések alapján a 19 város közül Antwerpenben volt megfigyelhető a legmagasabb kokainfogyasztás; a 19 város átlagos kokainfogyasztása 987-1998 mg/nap/1000 lakos volt. A holland városok átlagos ecstasy terhelése 67-615 mg/nap/1000 lakos volt. Helsinki és Turku magas metamfetamin terhelése 300-376 mg/nap/1000 lakos volt. Az amfetamin fogyasztás Belgiumban és Hollandiában volt a legmagasabb, átlagosan 33-3040 mg/nap/1000 lakos, de ebből is kiemelkedett extrém magas mértékével a holland Eindhoven város. Az átlagos kannabisz terhelés – Amszterdam, Umea és Stockholm kivételével - 14-124 mg/nap/1000 lakos volt Európában.
Dr. Kevin Thomas, a NIVA kutató menedzsere koordinálta a kollaboratív kutatási projektet. Dr. Thomas úgy véli, hogy a napjainkban létező módszereket kiválóan egészíti ki a szennyvízcsatorna minták elemzése.
„A felmérőíveken alapuló vizsgálatok eredményeinek a megbízhatóságában mindig ott lesz valamilyen fokú bizonytalanság. Ez az új módszer nagyon pontos és valósághű eredményeket adott a használt drogmennyiség tekintetében. A szennyvízminta elemzése segítségével meg tudjuk határozni, hogy egy városban milyen nagy a drogpiac. Abban is segít, hogy a fogyasztás rövid idő alatt történő változását nagyon gyorsan felmérjük, pl. egy rendőrségi razziát vagy egy vámszervi drogáru lefoglalást követően. A módszerünk bárhol alkalmazható. A megfelelő finanszírozás révén először rendelkeztünk azzal a potenciállal, hogy az egész világot jellemző illegális droghasználat „kemény tényezőit” jobban megértsük.” – magyarázza Dr. Thomas.
Az Elsevier Kiadó – melynek az „Összkörnyezeti Tudomány” c. szaklapjában jelent meg a kutatásról szóló beszámoló – Környezettudomány és Ökológia részlegének az ügyvezetője, Gert-Jan Geraeds fentiekkel kapcsolatosan az alábbiakat mondja: „A hatékony drogpolitikák kifejlesztésénél nem szabad alábecsülni a hivatalos tudományos alapok fontosságát. Mély benyomást tett rám az a valóban nemzetközi, kollaboratív (együttműködő) szellem, amely elvezetett ahhoz, hogy ez az ígéretes új módszer kiegészítse ezeket a tradicionális tudományos alapokat. Ebben a kutatásban minden együtt volt: a tudomány és a politika, lokálisan alapon, globális jelentőséggel.”
