„Az alvás az alapvető emberi tapasztalatok közé tartozik – mindenkinek kell aludnia, még sincs része mindenkinek a pihentető alvásban.” – mondja Dr. Jennifer Ailshire, a Dél-Kaliforniai Egyetem szociológusa.
Több mint 50 millió amerikai lakosnak vannak problémái az elalvással vagy az éjszaka átalvásával. A kutatói team egy korábbi, alvással foglalkozó vizsgálata során elsősorban az egyén olyan pszichológiai és biomedikai kockázati tényezőire fokuszált, mint a depresszió és a betegség, de napjainkban az alváskutatás témaköre egyre inkább kibővül a társas (szociális) kapcsolatok alvásminőségre gyakorolt hatásának a vizsgálatával.
„Az alvás minőségét igen érzékenyen befolyásolja az, hogy mi zajlik a mindennapos életünkben, beleértve a másokkal való interakciókat is. A társas kapcsolatok és az alvás közötti összefüggést vizsgáló egyéb kutatások elsődlegesen a házastársi viszony és a gyermeknevelés alvásra gyakorolt hatásait vizsgálták. Ugyanakkor az alvásunkat az olyan családtagokkal fenntartott kapcsolatunk is befolyásolja, akik nem élnek velünk közös háztartásban.” – magyarázza Dr. Ailshire.
A kutatók a vizsgálatuk során arra a családi és társas kontextusra fokuszáltak, amely összefüggésben volt az alvással.
„Speciálisan azt vettük figyelembe, hogy a nap folyamán az esti-éjszakai alvás és az első reggeli ébredés között kivel folytattunk interakciót. A társas kapcsolatok előnyösek az egészségre és a jóllétre nézve, de ha sokat követelő családi kapcsolatban élünk, az nem biztos, hogy jót tesz nekünk vagy az alvásunknak.” – magyarázza Dr. Ailshire.
Dr. Ailshire és szerzőtársa, Dr. Sarah A. Burgard, a Michigani Egyetem munkatársa az USA-ban lefolytatott nagyszabású „Nemzeti Életközépi Fejlődés Felmérése” c. vizsgálatban részt vevő emberek „önjelentéseit” használták ahhoz, hogy kielemezzék a zavart alvás és az alábbi tényezők közötti összefüggéseket:
· A nem közös háztartásban élő családtagokkal történő kapcsolattartás gyakorisága,
· Ezen „külső” családtagok által nyújtott szociális támogatás, valamint
· A háztartásban együtt élő családtagok között jelentkező feszültségek vagy negatív interakciók.
A szociológus kutatók megállapították, hogy a hetente vagy a naponta jelentkező alvászavarok jóval gyakoribbak azoknál az embereknél, akik gyakran lépnek kapcsolatba a családjukkal, de különösen azoknál, akiknél a kapcsolat problémákkal terhelt.
„Ez a vizsgálat konzisztens azzal a korábbi kutatással, amely arra világított rá, hogy az emberek éjszaka nem alszanak, mert a családtagjaikra gondolnak és aggódnak értük.” – mondja Dr. Ailshire.
„Igen alapos tesztek bizonyítják azt a tényt, hogy a házastárssal és a fiatalabb gyermekkel fennálló kapcsolat alakítja az alvásunkat, elsődlegesen azért, mert ezekkel az egyénekkel élünk együtt és az időnket és a cselekvési mozgásterünket az ő igényeik korlátozzák.” – magyarázza Dr. Corinne Reczek, a Cincinnati-i Egyetem szociológia segédprofesszor asszonya és a családi kapcsolatok szakértője.
„Azonban mindannyian egy szélesebb családi kapcsolatba is be vagyunk ágyazódva, amely kihathat az egészséges viselkedésünkre, beleértve az alvást is. Ez a vizsgálat az egyike azon első kutatásoknak, amelyek azt mutatják meg, hogy az egyéb családtagokkal, akikkel nem élünk együtt –pl. testvérek, idősödő szülők és felnőtt gyermekek -, fenntartott kapcsolat alakítja az alvásunkat. Mivel az alvás az egészség számos aspektusával van összefüggésben, komoly mértékben hat arra, hogy a távolabbi családtagokkal fenntartott kapcsolat hogyan alakítja összességében az egészségi állapotunkat.”
„Lehet, hogy ezeken a kapcsolatokon nem tudunk változtatni, de ha tudjuk, hogy hatással vannak az alvásunkra, megpróbálhatunk proaktívan olyan stratégiákat kifejleszteni, amelyek segítségével minimalizálni tudjuk a családi stressz hatását. Azon kívül, hogy az orvosok alvást elősegítő szereket írnak fel (altató, nyugtató, szorongáscsökkentő stb.) és más terápiás módszereket alkalmaznak, nagyon remélem, hogy a klinikai szakemberek foglalkoznak azokkal az emberekkel, akik problémás alvásról számolnak be és beszélnek velük a társas életük és a napi stresszoraik (stresszt kiváltó tényezők) szélesebb kontextusáról.” – összegezte véleményét Dr. Ailshire.
