Az aszpirin rendszeres szedése olyan emberek esetében, akiknek a kórtörténetében nem szerepel kardiovaszkuláris betegség, sokkal nagyobb valószínűséggel okoz károkat, mintsem származna belőle előny. Ha az illető sosem esett át komoly kardiovaszkuláris betegségen, pl. nem volt szívinfarktusa vagy stroke-ja, akkor fennáll a gyógyszer előidézte belső vérzés kockázata – állítja egy angol tanulmány, amelyet a „Belgyógyászat Archívuma” c. szakfolyóirat online számában publikáltak az Egyesült Királyságban.
A tanulmány senior szerzője, Dr. Kausik Ray a Londoni St. George Egyetem kardiovaszkuláris betegségek prevenciós (megelőzési) professzora. Munkatársaival 9 klinikai vizsgálat adatait tekintették át és elemezték ki, mely vizsgálatokba több mint 100.000 fő, egészséges embert vontak be, akiknek a fele átlagosan 6 éven keresztül folyamatosan szedett aszpirint, míg a másik felük placebot kapott.
Annak ellenére, hogy a kutatók megállapították, a napi vagy a másnaponkénti aszpirin szedés az összes kardiovaszkuláris betegség eset előfordulási kockázatát 10 %-kal csökkentette, a legnagyobb csökkenés a nem fatális (nem halálos) kimenetelű szívinfarktusok körében volt és nem érintette a szívinfarktusok miatti elhalálozások számát, illetve a fatális vagy nem fatális stroke esetek számát.
Azt is megállapították, hogy ezt az igen mérsékelt előnyt csaknem teljes mértékben ellensúlyozta a potenciálisan halálos vagy legyengítő belső vérzés kockázatának a 30 %-os növekedése. Ha más oldalról közelítették meg az előnyök vs. károk összevetését, az eredmények azt igazolták, hogy míg minden 120 ember esetében egy kardiovaszkuláris esemény bekövetkezését védte ki az aszpirin szedése, addig minden 73 főből egynél jelentős belső vérzés alakult ki ugyanazon vizsgált időszak során.
Ray professzorék vizsgálata az eddigi legnagyobb, amelyet az aszpirin szedés olyan emberekre gyakorolt hatásaival kapcsolatosan végeztek, akiknek a kórtörténetében nem szerepel kardiovaszkuláris esemény.
Tudományosan igazolt, hogy az aszpirin csökkenti a vérerekben a vérrögök kialakulásának a kockázatát és ezáltal véd a stroke és a szívbetegségek ellen. Nagyon sok olyan ember, aki már átesett kardiovaszkuláris betegségen, szedi az aszpirint azzal a céllal, hogy megelőzze a szívinfarktus vagy a stroke megismétlődésének a kockázatát. Ezt a kezelést szekunder prevenciónak hívják.
Ugyanakkor sok olyan ember, akinek a kórtörténetében nem szerepel szívinfarktus vagy stroke, de akikről az orvosok úgy vélik, hogy magas náluk ezen események bekövetkezésének a kockázata, szintén szedi az aszpirint. Ezt nevezik primer prevenciónak.
Vizsgálatukban Ray professzor és munkatársai azt tűzték ki célul, hogy kiderítsék, az aszpirin mennyire hatékony a primer prevenció szempontjából és mennyire gyakori a mellékhatások jelentkezése. Következtetésük az alábbi volt, figyelembe véve azt a határt, amikor az előnyöket a kockázatok már felülmúlják: „...az aszpirin rutinszerű szedése primer prevenciós céllal nem igazolt és az ilyen kezelési döntéseket teljes mértékben a beteg státuszának egyedi értékelése alapján kell az orvosoknak meghozniuk.”
A kutatói team azt is megvizsgálta, vajon az aszpirin csökkentette-e a rákbetegségek okozta elhalálozások kockázatát, de szemben egyes friss jelentésekkel, erre semmilyen bizonyítékot nem találtak. Fontosnak tartják ugyanakkor, hogy kutatók ezzel kapcsolatosan további vizsgálatokat folytassanak, mivel az ő elemzésük csak hat évet fedett le. Az utóbbi években ugyanis fokozódott az aszpirin rákmegelőzésben betöltött szerepe iránt az érdeklődés.
A publikáció vezető szerzője, Dr. Rao Seshasai – szintén az Egyetem vezető kutatóorvosa – óva inti az embereket, akiknek a kórtörténetében megalapozottan szerepel a szív- és érrendszer valamilyen kóros állapota, hogy ne hagyják abba az aszpirin szedését. Az ugyanis nem kérdéses, hogy ezen csoport számára előnyökkel jár az aszpirin szedése:
„Nyomatékosan javasoljuk azon betegeknek, akiknél ezek a kórképek már előfordultak, hogy ne hagyják abba az aszpirin szedését, hacsak az orvosuk igazolt okoknál fogva ezt nem tanácsolja.” – nyilatkozta Dr. Seshasai, kiegészítve a következőkkel: „Azoknál, akiknek az anamnézisében ilyen kórképek nem szerepelnek, az aszpirin előnyei jóval mérsékeltebbek, mint ahogy azt korábban gondoltuk és a kezelés tulajdonképpen potenciálisan súlyos károsodáshoz is vezethet, belső vérzés révén.”
Dr. Seshasai még megjegyezte: „Nagyon értékes lenne az olyan hatályban lévő hivatalos ajánlások felülvizsgálata, mint amilyen az USA Preventív Szolgálatok Munkacsoportjának az iránymutatásai és a Közös Brit Társaságok Iránymutatása, mégpedig az alacsony kockázatú lakosság körében történő aszpirin használat, valamint az aszpirin terápia ajánlásának a szelektív, 'esetről-esetre' történő megfontolása vonatkozásában.”
