Az arc és az agy egymással összhangban fejlődik, mindegyik hatással van a másikra, a fejlődés egészen az embrió korban kezdődik és a kamaszkorban is folytatódik.
Az amerikai Missouri Egyetem kutatói megtalálták az autizmusban szenvedő gyermekek és a tipikusan fejlődő gyermekek egymástól eltérő, megkülönböztető arcjellemzőit. Ez az ismeret egyben segítheti a kutatókat az autizmus eredetének a jobb megértésében is.
„Arra nézve nincs egyértelmű válasz, hogy az autizmust vajon genetikai vagy környezeti hatások okozzák-e. Ha azonosítani tudjuk azt, hogy ezek az arcot jellemző elváltozások mikor jelentkeznek, talán már azt is meg tudjuk mondani, az autizmus mikor kezd el kifejlődni a gyermeknél. Ha ezt a pontot időben tudjuk, az elvezethet minket a genetikai ok azonosításához, vagyis ahhoz az időkerethez, amikor az embrió fogékony lehet egy környezeti faktorra vagy mindkettőre együtt.” – magyarázza Dr. Kristina Aldridge, az Egyetem anatómia adjunktusa.
Dr. Aldridge és kollégái a következő megkülönböztető jegyeket fedezték fel az autizmusban szenvedő gyermekek és a tipikusan fejlődő gyermekek arcjellemzői között:
-
Az autista gyermekek arcának a felső része szélesebb, beleértve a szemeket is,
-
Az autista gyermekek arcának a középső területe rövidebb, beleértve az orrot és az orcákat is,
-
Az autista gyermekek szája és philtruma (a felső ajak közepétől az orr aljáig húzódó vájat) tágabb vagy szélesebb.
Az adjunktusnő szerint ezek olyan finom különbségek, amelyek képessé teszik a kutatókat arra, hogy az autizmus spektrum zavarban szenvedő embereket tovább tanulmányozzák.
Dr. Aldridge és munkatársai 64 fő, autista és 41 fő, tipikusan fejlődő, 8-12 év közötti kisfiút elemeztek, mégpedig egy olyan kamerarendszer segítségével, amely a gyermekek fejéről három dimenziós (3D) képet készített. Ezt követően Dr. Aldridge 17 olyan pontot térképezett fel az arcon, mint amilyen pl. a szemzugok és a philtrum. Amikor az adjunktusnő ezen pontok segítségével az arc általános geometriáját kalkulálta és hasonlította össze az autista és a tipikusan fejlődő gyermekeket, azt állapíthatta meg, hogy az arcformában statisztikailag jelentős mértékű különbségek vannak.
„Annak megértése, hogy az autizmusban szenvedő embereknek statisztikailag különböző arcjellemzőik vannak, képessé teszi a kutatókat arra, hogy az autizmus háttérben meghúzódó okaira fókuszáljanak. Továbbá, a vizsgálatunk két olyan autista gyermekcsoportot azonosított, akiknél további megkülönböztető arcjegyek is mutatkoznak és amelyek az autizmus olyan specifikus jellemzőiben szenvedő gyermekek esetén láthatók, mint amilyenek a viselkedési problémák, a nyelvtanulás szintje és az ismétlő viselkedés. Az autista gyermekeken belül ezen alcsoportok beazonosítása lehetővé teszi ezeknek a gyermekeknek a jobb vizsgálatát és talán választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy az autizmus miért mutat olyan változatos formákat.” – foglalta össze Dr. Aldridge.
