Az SSRI antidepresszáns, miközben csökkenti a beteg depresszióját, megváltoztatja annak személyiségét is

Három amerikai egyetem kutatói összefogva tekintették át az általuk elvégzett pszichológiai kutatás adatait, melynek során először sikerült igazolni, placebó kontroll-csoportot is bevonva, hogy az antidepresszáns gyógyszerek – különösen a szelektív szerotonin-újrafelvételt gátló, azaz az SSRI csoportba tartozó gyógyszerek – képesek a betegek személyiségét alapvetően megváltoztatni. A személyiség-változás akkor is jelentkezik, ha a gyógyszer a beteg hangulatát hosszú távon kedvező irányba módosítja.

A kutatás eredményeinél azt az általános feltételezést is figyelembe vették, miszerint az SSRI gyógyszerekkel történő kezelések során észlelt személyiség-változások csak a depresszív tünetek csökkenésének kísérő jelenségei. A kutatás során a paroxetin hatóanyagú (Magyarországon Seroxat néven forgalmazzák) gyógyszer okozta személyiség-változás előnyei a placebo kontroll-csoporttal szemben sokkal drasztikusabbak voltak, mint a depresszió tüneteinek csökkentésében mutatkozó előnyei, szintén a placebo kontroll-csoporthoz viszonyítva.

„Az arra irányuló kutatás, hogy az SSRI csoportba tartozó antidepresszánsok hogyan hatnak a személyiség-jellemzőkre, mint pl. a neuroticizmusra és az extrovertizmusra, elvezethet oda, hogy az SSRI gyógyszerek mechanizmusait sokkal árnyaltabb módon legyünk képesek értelmezni.” – jelentette ki a kutatásban résztvevő egyik pszichológia professzor. „Talán az SSRI gyógyszereket tekinthetjük személyiség-normalizáló szereknek is, amelyek potenciális haszonnal bírnak nagyon sok olyan rendellenesség kezelésében, amelyek nagyfokú neuroticizmussal és kisebb fokú extrovertizmussal járnak együtt.”

A kutatásba bevont személyek közül, akiknek szervezete reagált a paroxetin kezelésre, a depresszió kiújulása azoknál volt a legkevésbé megfigyelhető, akiknek a személyisége a legtöbbet változott a kezelés ideje alatt. Úgy tűnik, hogy a neuroticizmusban történt változás – vagy egy olyan tünetben, amely a beteg által jelzett neuroticizmushoz kapcsolódott – a betegség kiújulásának veszélyét csökkentette.

A három amerikai egyetem kutatói korábbi együttműködésük során arról számoltak be, hogy a kognitív terápia sokkal hatékonyabban akadályozta meg a depresszió kiújulását, mint az antidepresszáns gyógyszerekkel való kezelés. Friss kutatásuk lefolytatása során a részt vett betegeknél, akik kognitív terápiában részesültek, nagyobb mértékű személyiség-változás volt megfigyelhető, mint azoknál, akik a placebót kaptak, de ezek a hatások nem szolgáltak magyarázattal arra nézve, hogy a kognitív terápiában részesült csoportnál miért volt alacsonyabb a depresszió kiújulásának aránya. Sőt, ahogy a kutatók arról már korábban beszámoltak, azok a változások, melyeket ők a betegség alacsonyabb kiújulási arányának okaként jelöltek meg, inkább új képességek megtanulásához kapcsolódtak, mint magának a személyiségnek a megváltozásához. A kutatók különösképpen a betegek arra való képességét és hajlamát jelölték meg a hosszú távú jótékony hatások előidézőjeként, hogy a kognitív terápia módszereit képesek voltak mindennapi életvitelük során alkalmazni, amikor a terápiás kezelések véget értek.

A kutatók a vizsgálatokba véletlenszerűen választottak be 240 fő, major depressziós zavarokban, vagy major mentális zavarokban (angol rövidítése: MMD) szenvedő beteget, akiknek egy csoportja 8 héten keresztül placebót, 16 héten keresztül paroxetin hatóanyagú gyógyszert kapott, illetve kognitív terápiában részesült. Mind a kutatás megkezdése előtt, mind alatta, mind pedig a kutatás végeztével tesztelték a résztvevők személyiségét és depressziós tüneteit is. A paroxetin hatóanyagú gyógyszerrel, vagy a kognitív terápiával történt kezelések befejezése után a betegeket egy évig követték nyomon, hogy a depresszió esetleges kiújulását is mérni tudják.

Ahogyan az a hasonló vizsgálatok során lenni szokott, a paroxetin hatóanyagú antidepresszánst szedett betegek mérsékelten nagyobb depressziós tünet-javulásról számoltak be, mint a placebót kapott kontroll-csoport tagjai. Ezzel ellentétben, a paroxetin hatóanyagú gyógyszert szedett betegeknél a neuroticizmusban és az extrovertizmusban tapasztalt változások sokkal nagyobbak voltak, mind a placebót kapott csoporthoz, mind a kognitív terápiában részesült csoporthoz viszonyítva. Azok a betegek, akik paroxetin hatóanyagú antidepresszánst szedtek, 6.8-szer nagyobb változásról számoltak be neuroticizmusuk, és 3.5-szer nagyobb változásokról számoltak be extrovertizmusuk vonatkozásában, mint a placebo kontroll-csoport tagjai.

A kutatók szerint eredményeik alapján az antidepresszáns-mechanizmus új modelljéről tudnak számot adni. Vizsgálati adataik ugyanis azt bizonyítják, hogy a modern antidepresszánsok részben a depresszió fő személyiség-kockázati faktorait korrigálják.

Azonban a depressziónak nemcsak a nagyfokú neuroticizmus a kulcsfontosságú rizikófaktora, más kutatások is arról számoltak be, hogy a nagyfokú neuroticizmusért felelős gének és a depresszióért felelős gének között alapvető átfedéseket fedeztek fel. Ezen kívül mind a neuroticizmusban, mind az extrovertizmusban az agy szerotonin-rendszere is szerepet játszik, s éppen ezeket célozzák meg a népszerű, SSRI csoportba tartozó antidepresszáns gyógyszerek.

A neuroticizmus alatt a tudósok azt értik, hogy a betegnek hajlama van arra, hogy állandóan negatív érzelmeket éljen meg és emocionális instabilitást, míg az extrovertizmus alatt azt, hogy a beteg nemcsak szociálisan extrovertált, azaz könnyen kapcsolatot teremtő, érzelmeit könnyen kifejező és társaságkedvelő viselkedést mutat, de betegesen, vagyis kórosan hajlamos arra, hogy állandóan csak pozitív érzelmeket éljen meg.

A három egyetem, a Pennsylvania Egyetem, az Észak-nyugati Egyetem és a Vanderbilt Egyetem munkatársainak frissen lefolytatott kutatómunkáját nemcsak az amerikai Nemzeti Mentális Egészség Intézet, de a GlaxoSmithKline gyógyszergyár is támogatta.


Címkék: depresszió, antidepresszáns, SSRI, személyiség
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2024 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!