Az intravezikális kondroitin-szulfát visszaállítja a sav-károsodott húgyhólyag vízhatlanságát

Vajon az ún. GAG réteg, a húgyhólyag luminális felszínén található gukozaminoglikán réteg szerepet játszik-e a hólyag vízhatlanságában és vajon e réteg interstitiális cystitis (kötőszöveti húgyhólyaggyulladás) miatt bekövetkező elvesztése jelentős-e? – mindezekre a kérdésekre adott orvostudományi válaszok napjainkban is még ellentmondásosak.

Különböző elektrofiziológiai vizsgálatok, amelyekhez Ussing-kamrát használtak, azt bizonyították eddig, hogy ez a sűrű GAG réteg egyáltalán nem járul hozzá a húgyhólyag folyadékot át nem eresztő képességéhez. Ugyanakkor ezek a kutatások mesterséges húgyúti rendszerrel folytak, amelybe a hólyag nyálkahártyáján keresztül elektromos feszültséget vezettek. A hólyag nyálkahártyája viszont képes neutralizálni (semlegesíteni) az elektromos töltés hatását azáltal, hogy kizárja a hólyag felszínéről az ionokat (töltéssel rendelkező molekulák). Az ionok kizárása viszont egy kötött vízréteggel egyenértékű. Élő állatokon folytatott kísérletek ettől eltérő következtetésekre jutottak.
 
„Jelen vizsgálatunkban kimutattuk, hogy a ernyősejt-réteg hígított savval történő eltávolítása a húgyhólyag szivárgását eredményezte, mégpedig a káliumot utánzó „86Rb+” izotóp segítségével, amely többszörösen emelkedett értékben van jelen olyan patkányok véráramában, amelyek húgyhólyagját hígított savval kezelték. A kondroitin-szulfáttal (a porc egyik összetevője, amely a glukózaminoglikánoknál is nagyobb mértékben képes a vizet megkötni) történő intravezikális (húgyhólyagon belüli) kezelés azonnal visszaállította a radioaktív indikátor mennyiségét a vérben, és az indikátor mennyiségét is kontrollálni lehet vele. Ezáltal egyértelműen tudtuk demonstrálni, hogy a GAG réteg visszaállíthatja a hólyag vízállóságát, még akkor is, ha annak ernyősejt-rétege hiányzik. A fluoreszcencia mikroszkópia, fluoreszkáló, mesterségesen radioaktívvá tett kondroitin-szulfát használatával azt mutatta, hogy a molekula kizárólagosan a sérült területhez kötődik.” – írta az egyik kutató az amerikai www.urotoday.com című weblapon megjelent cikkében egy friss kanadai kutatás összefoglalásaként, amelyet a Torontó-i Egyetem kutatómunkatársai folytattak le.
 
A weblap jelenleg az egyetlen olyan, urológiai betegségekkel és kutatásokkal foglalkozó szakmai weblap, amely a globális vezető kutatási eredményekről - melyeket klinikai gyakorlatban is alkalmaznak - szóló közléseket eredeti formában jelenteti meg.
 
Ezek az eredmények különösen relevánsak az interstitiális cystitis (IC), a kötőszöveti húgyhólyaggyulladás esetében. Az „interstitialis cystitis” fogalom egy szindrómát fed, ami az elmúlt 10 évben egyre nagyobb érdeklődést keltett. Diagnosztikája, okainak feltárása és a gyarapodó terápiás lehetőségek is egyre inkább a kutatás előterébe kerülnek. A parancsoló vizelési ingerekkel, kínzó gyakorisággal és/vagy fájdalommal, ugyanakkor negatív vizelet baktérium-tenyésztéssel jellemezhető tünetegyüttest gyakran hibásan diagnosztizálják, és krónikus recidiváló cystitisként, urethritisként, urethralis szindrómaként, vagy krónikus prostatitisként, prostatismusként kerül kezelésre. Az IC kezeletlen esetekben a húgyhólyagfal sérüléséhez, vizeletszivárgáshoz vezet.
 
Habár e betegség esetén nem ismertek azok az okok, melyek a húgyhólyag ernyősejt-rétege hiányát és a normál hólyag szövetkórtani megjelenési jellemzőinek elvesztését előidézik, és akár többszörös okok is állhatnak e jelenségek mögött, több bizonyíték is alátámasztja azt a hipotézist, hogy az IC tüneteit a hólyag vízhatlan falának elvesztése okozza. Ez vezetett a „GAG rétegpótlási terápia” használatához IC esetén, amelyhez pentozán-poliszulfátot, heparint, hyaluronátot és most pedig kondroitin-szulfátot használnak.
 
A kondroitin-szulfát elérhető intravezikális használatra Kanadában és Európában, mégpedig „Uracyst” kereskedelmi forgalmazási néven, de az USA-ban eddig a gyógyszerfelügyelet nem hagyta jóvá a forgalmazását. A GAG rétegpótlási terápia intravezikális, hólyagon belül történő használatának eredményessége a klinikai tesztelések során eddig még nem bizonyult eléggé meggyőzőnek.
 
Egyik lehetséges oka a klinikai tesztek során tapasztalt gyenge válaszreakciónak az, hogy a vizsgálatokba olyan betegeket is bevontak, akiknek súlyos és makacs betegségük volt, mely betegség esetében a szervezet hosszú távú hólyagszivárgásra adott válaszreakciója fájdalomreceptorokat ellenszabályzott, vagy lerombolta a hólyag képességét a válaszreakció adásra.
 
Egy másik ok lehet az, hogy a kondroitin-szulfát dózis elégtelen mennyiségű volt ahhoz, hogy bevonja a hólyag felszínét, ezáltal nem sikerült a vízhatlanságát visszaállítani. Valószínűleg a húgyhólyagba szállított elégtelen mennyiségű dózis a fő oka annak is, hogy a szájon át szedett pentozán-poliszulfát (Elmiron, az első orális gyógyszer, amelyet IC kezelésére fejlesztettek ki) miért nem hatékony klinikai tesztek esetén.
 
Annak érdekében, hogy a sérült falú hólyag bevonásához szükséges kondroitin-szulfát dózist meg lehessen határozni, a kanadai kutatók titrálták (mennyiségi analitikai mérési módszer) a fluoreszkálóan megjelölt kondroitin-szulfát kötését ahhoz a savhoz, ami a patkányok hólyagjait károsította, és ezután a kapott eredményeket extrapolálták (kivetítették) emberi hólyagra is, mégpedig egyszerű mértant alkalmazva az emberi húgyhólyag nagyobb felszíni területének meghatározására.
 
Az eredmények azt mutatták, hogy a károsodott patkányhólyagokat szaturálni (impregnálni) lehet és ez az impregnáció emberi hólyag esetében akkor következett be, amikor kb. 300 mg-nak megfelelő dózist csepegtettek be a hólyagba. Ez a kutatási eredmény említésre méltó korrelációt mutatott az „Uracyst” kanadai klinikai teszteredményeivel, amelynek során 400 mg kondroitin-szulfát már nagyobb enyhülést hozott a betegek számára, mint a 200 mg-nyi dózis, de a 800 mg-nyi dózis adagolásánál nem jelentkeztek addicionális előnyök.

Összefoglalva, a friss kanadai kutatási eredmények a GAG réteg-pótlási terápiát támogatják szivárgó húgyhólyagok esetében, olyan mértékig, hogy a sav-kár modell az IC alapvető jellemzőit le tudja győzni és a dózis megválasztásához kísérleti alapot teremtsen.

A kutatás egyébként egy nagyobb szabású vizsgálat része volt, mely vizsgálat a prosztatarákban szenvedő betegeknél végrehajtott radikális prosztatektómia, azaz teljes művi prosztata-eltávolítás, vagy radioterápia miatt gyakorta bekövetkező szexuális és húgyúti diszfunkciók globális életminőségre gyakorolt hatását kutatta, 12 hónappal a beavatkozásokat követően.


Címkék: húgyhólyag, gukozaminoglikán, vízhatlanság, húgyhólyaggyulladás
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2021 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!