Az édesanya depressziója a gyermekkori asztma tüneteinek egyik rizikótényezője

Az anya depressziója rontja gyermeke asztmás tüneteit – tette közzé legfrissebb kutatásának eredményeit az amerikai Johns Hopkins Gyermekközpont.

A kutatás 262 fő, afro-amerikai anyával készült interjút elemzett (a kitöltött kérdőívek igen megbízható vizsgálóeszköznek számítanak a depresszió tüneteinek felderítésében), akiknek gyermekei asztmásak. Az amerikai népesség ezen etnikai populációjában aránytalanul gyakoribb ez a gyulladásos légúti rendellenesség, mint a fehér bőrűek között. A Hopkins kórház kutatói szerint az alatt a 6 hónap alatt, amíg a vizsgálat tartott, az derült ki, hogy minél depressziósabb volt az anya, annál gyakrabban voltak gyermekének asztmás tünetei. Ennek ellenkezője is beigazolódott, azaz minél kevesebb volt az anya depressziós tünete, annál kevesebb volt gyermekénél is az asztmás tünet.

Az viszont egyáltalán nem fordult elő a 6 hónapos követéses vizsgálat során, hogy a gyermek asztmás tüneteinek gyakorisága hatással lett volna az anya depressziójára. A kutatóorvosok szerint az anya depressziója egy teljesen önálló kockázati faktor, amely előrevetítheti az asztmás gyermek tüneteit.

A Hopkins kórház kutatói azt ugyan nem vizsgálták, miért és hogyan érinti a gyermek asztmás állapotát az anya depressziója, de mivel a depresszió kóros fáradtsággal, memóriaromlással és koncentrálási nehézségekkel jár együtt, nem nehéz kitalálni, hogy ezek együttesen mind rontják a szülő azon képességét, hogy megfelelően kezelje gyermeke krónikus asztmás állapotát, amely bizony naponta próbára teheti a szülőt és igen gyakran olyan összetett feladat, amely egyszerre kívánja meg a gyógyszerelésre és a diétás étkeztetésre való állandó odafigyelést, illetve gyakran kell a gyermekorvost is felkeresni.

Mivel általában az anya az egyetlen olyan személy a gyermek mellett, akinek a gyermekorvos helyes kezeléssel kapcsolatos utasításait maradéktalanul teljesítenie kell és követnie is kell gyermeke állapotát, ha ő depressziós, akkor nem képes ezek végrehajtására és ezt a beteg gyermek megszenvedi. A kutatók szerint megállapításaiknak arra kell figyelmeztetni a gyermekorvosokat, akik az asztmás gyermekeket kezelik, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek annak az egészségügyi állapotára is, aki közvetlenül az asztmás gyermek gondozását ellátja, és ha szükséges, szóljanak nekik időben, hogy keressék fel orvosukat, vagy egy pszichiátert.

A Hopkins gyermekkórház kutatói arról is faggatták a szülőket, hogy vajon dohányoznak-e, és ha igen, mennyit, mivel a dohányzási szokás gyakorta figyelmeztető jele az érzelmi problémák jelenlétének. A kórház asztmás gyermekeket kezelő orvosai tréningen vettek részt, ahol megtanították őket, hogyan vegyék észre az anya viselkedése mögött rejlő apró figyelmeztető jeleket, és ha ilyeneket tapasztaltak, akkor hogyan kell az anya rejtett depresszióját felderíteni és ha szükséges, orvoshoz irányítani őt.

Az asztmás gyermekeket felügyelő depressziós anya megfelelő pszichiátriai kezelése mind az anya, mind a beteg gyermek számára csak előnyt jelenthet. Mivel Amerikában a vezető krónikus gyermekbetegség az asztma – 6.5 millió, 18 év alatti gyermeket érint! -, fontos, hogy a gondozó szülő terheinek elviselésében ily módon is segítsenek.

Bár a Hopkins kórház kutatói csak anyákat vontak be a friss vizsgálatba, de úgy vélik, bárki, aki elsődleges gondozója a krónikus asztmás gyermekeknek, ugyanúgy érintett lehet ebben a problémában. Természetesen az, hogy a kutatásban csak afro-amerikai anyák vettek részt, egyáltalán nem azt jelenti, hogy a megállapítások nem érvényesek bármely más amerikai etnikumra.



Címkék: Depresszió, asztma, asztmás gyermekek
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2020 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!