Az angol gyermekek több férfi önkéntes munkáját igénylik


„Nagyon sok fiú mondja azt, hogy férfi önkéntestől szeretne segítséget kapni.” – ezt mutatta egy kutatás előzetes eredménye, mely kutatást az Egyesült Királyságbeli Közgazdasági és Szociális Kutatási Tanács finanszírozta. Jelenleg az Egyesült Királyságban a gyermekek támogatását célzó önkéntes munkát végzők egynegyede férfi nemű.


„A fiúk ilyen igénye azt jelzi, hogy a többségüknek szüksége lenne egy erős felnőtt férfi jelenlétére az életében.” – állapította meg az Edinburghi Egyetem (Skócia) Család- és Rokonság Kutató Központjának a munkatársa, Dr. Sue Milne, aki több mint 30 éves tapasztalattal rendelkezik a gyermek-felnőtt kapcsolatok, a gyermek/felnőtt belső világ és a gyermekjogok kutatása terén.

Nagyon sok gyermek jelezte az önkéntes segítő szolgálat felé, hogy mind otthon, mind az iskolában problémákkal néz szembe. Egyes gyermekeknek tanulási és magatartási problémáik vannak, míg másokat az egyik szülőjük halála vagy bebörtönzése érinti vagy pedig a szülői anyag/alkohol abúzus. (Az előbbi a felnőttek különféle kábító- vagy pszichoaktív szerekkel való visszaélését jelenti.)

„Az önkéntes segítők úgy alakítanak ki kapcsolatot a gyermekekkel, hogy nem terhelik őket a célorientáltsággal. Rendkívül értékes módon járulnak hozzá a nehéz körülmények között élő gyermekek életéhez. Barátságot és támogatást nyújtanak nekik, valamint lehetőséget arra, hogy a gyermekek újfajta tevékenységeket is kipróbáljanak és az otthonukon kívül is jól érezzék magukat.” – magyarázza Dr. Milne.

Annak érdekében, hogy a kutatók fel tudják mérni, vajon az önkéntes segítő (férfi vagy női) neme fontos-e a gyermekek számára, olyan mélyinterjúkat készítettek 6 és 15 év közötti fiúkkal és lányokkal, melyek során az önkéntes segítőkkel kapcsolatos reményeikről és tapasztalataikról kérdezték őket.

„A hagyományos férfi identitás erős érzetével rendelkező fiúk a férfi önkéntesek iránti egyértelmű preferenciájukat fejezték ki – olyasvalakit részesítenének előnyben, akivel egy kis „fickós időt” eltölthetnének, megoszthatnák a közös érdeklődési körüket és tevékenységeket.” – mutat rá Dr. Milne.

Ami a női önkéntes segítőkkel kapcsolatos véleményüket illeti, egyes fiúk a következőket mondták:

  • „Ha azt kérném, hogy szeretnék egy kis famunkát vagy hasonlót végezni, akkor ők azt mondanák „ó, miért csinálnád azt, menj és csinálj valami mást” vagy egyszerűen csak nem vennének benne olyan mértékben részt, ahogyan azt egy férfi tenné.”
  • „Úgy vélem, ha férfi segítővel lennék együtt, akkor sokkal többet gokartoznánk, jókat ütköznénk és köröznénk....biciklizni járnánk és...ő segítene nekem és ha ő ütközne, akkor én segítenék neki.”
  • „Bizony nagy lenne a különbség aközött, hogy egy férfival vagy egy nővel megyek valahova; egy férfival kosárlabdázni vagy futball mérkőzésekre járnánk.”
  • „Nem szeretnék megsérteni egyetlen női segítőt sem, de ...jobban szeretek férfival menni a programokra.”

A kutatók állítják, hogy a lányok számára is – különösen azok számára, akik magányos édesanyával élnek együtt – előnyökkel járna, ha férfi önkéntes segítő foglalkozna velük. Jelenleg azonban a férfi önkéntesek korlátozott létszáma, valamint azok miatt az aggodalmak miatt, amelyeket egyesek az ilyesfajta kapcsolatok helyénvalóságával összefüggésben fogalmaznak meg, a lányok mellé ritkán adnak férfi önkéntest.

„A lányok számára annak a lehetőségnek a hiánya, hogy férfi önkéntes segítő társaságában legyenek, egyáltalán nem szerencsés. Nincs igazi oka annak, hogy a lányok ne lehessenek férfi önkéntes társaságában. Az biztos, hogy a vizsgálatunk során az az egyetlen kislány, aki férfi önkéntes segítő társaságát élvezhette, sokat nyert ezzel a tapasztalattal, különösen a bizalom terén.” – érvel Dr. Milne.

Dr. Milne azt állítja, hogy minden gyermek számára előnyös lenne, ha nem a családba tartozó, eltérő nemű és generációjú felnőttekkel szorosabb kapcsolatokat ápolna. Figyelembe véve azt, hogy a kisgyermekek elsősorban női segítőkkel kerülnek kapcsolatba az általános iskolában és otthon is, mindkét nemhez tartozó gyermekek számára előnyös lenne, ha többet érintkeznének férfi önkéntesekkel.

„Mennyi lehetőség van manapság arra, különösen a fiatalabb gyermekek esetében, akik magányos édesanyával élnek együtt, hogy férfi jelenlétét tapasztalják meg az életükben?” – teszi fel a kérdést a doktornő.

„Az egyértelmű, hogy a gyermekek számára biztosítani kell ezt a lehetőséget és egy férfi önkéntes segítő egészen bizonyosan be tudja tölteni ezt a nagyon fontos szerepet. Azoknak a gyermekeknek, akik magányos édesanyával élnek együtt, több mint a 75 %-a jelezte igényét férfi önkéntes segítőre. Ha több férfi jelentkezne önkéntesnek, akkor ezt örömmel üdvözölnénk és lehetőséget teremthetnénk a személyes kontaktus megélésére nemcsak a fiúk, de a lányok számára is.”


Címkék: gyermek, fiú, férfi, önkéntes, segítő, segítség, társadalom
A hír kommentálásához jelentkezzen be!
© 2009 - 2021 diagnozis.hu - Minden jog fenntartva!