Azok a gyógyszerek, amelyekkel a drogfüggőket kezelik, hatásosak lehetnek a patológiás szerencsejáték-függőség kezelésében is – amerikai kutatók állítása szerint.
A kutatók olyan gyógyszereket teszteltek, amelyeket arra szánnak, hogy csökkentsék a belső kényszert és növeljék a gátlásokat a patológiás szerencsejáték-függőségben szenvedő embereknél. A kutatásba nőket és férfiakat egyaránt bevontak – akik ilyen függőségben szenvednek -, és két csoportra osztották őket: az egyik csoportba a belső kényszer által hajtott emberek kerültek (ők akkor játszanak, amikor a vágyuk olyan erőssé válik, hogy már nem tudják kontrollálni), míg a másikba azok, akiknél az impulzív viselkedés normális gátja nem működik (ezek az emberek képtelenek játékvágyukat kontrollálni, még akkor is, ha a belső kényszer minimális, vagy egyáltalán nincs jelen.)
Az első csoport tagjai – a belső kényszer hajtotta emberek csoportja – igen jól reagáltak azokra a gyógyszerekre, amelyek az agy opioid rendszerét blokkolják, mint pl. a naltrexon (a naltrexon egy olyan szer, amelyet kezdetben a kábítószer- vagy morfium-függőség kezelésére fejlesztettek ki, mostanában az alkohol-függőség kezelésében is használják), vagy bizonyos glutamát neurotranszmitter – ingerületátvivő – receptorokat, mint pl. a memantin hatóanyag. (Az agyban az egyik legfontosabb idegingerület-átvivő anyag a glutamát. Ez kötődik egy fehérjéhez, az úgynevezett glutamátreceptorhoz, és így befolyásolja az ingerület terjedését az idegsejtek között.) Azok a játékosok, akiknél a függőség családilag öröklött volt, különösen jól reagáltak az opioid rendszert blokkoló szerre.
A második csoport tagjai – azok, akik képtelenek bármilyen játékimpulzust kontrollálni – olyan gyógyszerekre reagáltak jól, amelyek egy katekol-O-metiltranszferáz (COMT) nevű enzimet céloztak, mely enzim az agykéreg prefrontális cortexének funkciójában játszik nagyobb szerepet.
A kutatók a szerencsejátékosok ezen altípusainak (a két csoport) megértése által képesek voltak a betegség biológiájának magját egyénre szabott terápiával megcélozni. „Ha a patológiás szerencsejáték-függőségre úgy tekintünk, mint egy addikcióra és megpróbáljuk a belső kényszer és a gátlások értelmét megérteni, akkor arra is képesek vagyunk, hogy sokkal hatékonyabb gyógyszeres terápiát alkalmazzunk.” – jelentette ki az egyik kutatóorvos.
