Melyik az a hely, ahol soha nem szabad egy kisbabát megpuszilni, illetve mást sem? A fül az – állítja a Hofstra Egyetem (Hempstead város, New York) Beszéd-Nyelv-Hallás Tudományok professzora, Dr. Levi A. Reiter.
A közvetlenül a fülnyílásra adott ártatlan kis puszi olyan erős szívóhatást fejt ki, amely megrántja az érzékeny dobhártyát és ennek eredményeképpen kialakulhat a nemrégiben felismert új audiológiai kórkép, az ún. „cochlearis fül-csók károsodás” (a belső fülben lévő cochlea-ban, vagyis csigában található hallás idegvégkészülék, az ún. Corti-féle szerv károsodása). Az ilyen puszi nemcsak tartós hallásvesztéshez, de egyéb, zavaró fül tünetek kialakulásához is vezethet, beleértve a fülcsengést, a hangokra való fülérzékenységet, a hangtorzulást és a nyomásérzést a fülben.
Reiter professzor azóta tanulmányozza ezt a jelenséget, amióta 5 évvel ezelőtt egy nő látogatta meg az Egyetem klinikáján és elmesélte neki azt a különös történetet, hogy az egyik fülére azonnal megsüketült, miután az ötéves kisgyermeke megpuszilta ott.
„Akkor úgy véltem, hogy a hölgy esete egyedi.” – mondja a professzor. Némi kutatást követően azonban felfedezett egy másik fül-csók károsodás esetet, amelyet még az 1950-es években jelentettek. Azt követően azonban, hogy 2008-ban az amerikai Newsday c. napilap online változatán „A siketség csókja” címmel megjelent egy cikk, a professzor egyre több esetről kezdett tudomást szerezni a világ minden részéből.
A professzor eddig több, mint 30 fül-csók „áldozatot” azonosított és most készül a témában folytatott kutatásainak az eredményeit megjelentetni az „Audiológia Nemzetközi Szakfolyóirata”-ban és a „Gyermek Orr-Fül-Gégészet Nemzetközi Szakfolyóirata”-ban.
Reiter professzor szerint a „fül-csók” betegek a hallásvesztés egy karakterisztikus mintáját mutatják, amelyben a halláscsökkenés az olyan zöngétlen mássalhangzók frekvencia tartományában jelentkezik, mint pl. a „cs” vagy az „s” mássalhangzók.
„Véleményem szerint a kisgyermekek körében nagyon sok a felderítetlen, féloldali hallásvesztés és biztos vagyok benne, hogy ezek egy jó része a fül megpuszilásából ered.” – magyarázza a professzor.
A kisbabák és az apró gyermekek különösen sérülékenyek a megpuszilás/megcsókolás révén keletkező halláskárosodás tekintetében, egyszerűen azért, mert az ő füljárataik még kisebbek. Egy ilyen fájdalmat okozó puszi után a kisbaba sírni kezd, viszont „a kicsik sírásának rengeteg oka lehet”. Sajnálatos módon az ilyen hallásvesztést éveken keresztül nem azonosítják, egészen addig, amíg a gyermek az általános iskolába való beíratáshoz szükséges orvosi szűrővizsgálaton részt nem vesz.
Féloldali halláscsökkenéshez vezethet a „fültövön vágás”, az impulzív zaj (pl. egy robbanó petárda hangja) vagy egy túl mélyre nyomott fültisztító pálcika.
„A fül-csók egy újabb, korábban felfedezetlen kiváltó ok. Ezt a jelenséget én az audiológia szakterületén egy 'felbukkanó témának' nevezném.” – mondja az „Amerikai Beszéd-Nyelv-Hallás Társaság” (ASHA) audiológia társigazgatója.
Reiter professzor úgy véli, hogy a dobhártyára gyakorolt intenzív szívóhatás megrántja a középfülben elhelyezkedő három apró hallócsontot: a kalapács (malleus), az üllő (incus) és a kengyel (stapes) csontokat. Ezek közül a harmadik, a kengyelcsont megfeszíti a kengyelcsont talpát az ovális ablakhoz erősítő gyűrűszalagot, ezzel a belső fül, a cochlea (csiga) folyadékában turbulenciát idéz elő.
A hallásról röviden: a hanghullámok a belső hallójáratba jutva megrezegtetik a dobhártyát. A dobhártya által közvetített rezgés a hallócsontok – kalapács, üllő és kengyel – láncolata segítségével jut be a belső fülbe. A belső fülben található a csiga, amely egy speciális felépítésű, üreges szerv. Felső ürege (scala vestibule) az ovális ablaknál éri el a csiga végződését. Az alsó ürege (scala tympani) a kerek ablaknál végződik. Ezt a két üreget az ún. perilimfa folyadék tölti ki. A középső, hártyás üreget (scala media) az ún. endolimfa folyadék tölti ki és ez az üreg tartalmazza a Corti-féle szervet, a hallás funkcionális szervét. Ez tulajdonképpen az alsó üreget a középsőtől elválasztó bazális membránon elhelyezkedő sejtréteg, amely olyan hangreceptorokat tartalmaz, amely a rezgést az agy számára értelmezhető idegimpulzusokká alakítja át.
Reiter professzor számos „horror” történetet tud mesélni a „cochlearis fül-csók károsodás” kórképről, amely egészen egyszerű, mindennapos aktivitás eredménye is lehet: például a fodrász a vendégének készített szép frizurát az ujjai csettintésével dicséri meg, amelyet pont a vendég füle mellett végzi; esetleg egy rokon a levegőbe cuppantja a csókot és az így „megpuszilt” személy éppen akkor fordítja el a fejét; vagy egy édesanya a kislányát otthonról egy szerető puszival bocsátja el az iskolába.
Egyelőre azonban a kórkép prevalenciája (előfordulási gyakoriság) nem ismert.
„Az emberek ugyan elmennek az orvoshoz, de az egyszerűen semmibe veszi a dolgot. Az egyik oka annak, amiért ezek az emberek elsősorban nekem írnak, az az, hogy nem tudnak a problémájukkal hova fordulni. Az orvosok ugyanis kinevetik őket és ők megalázva érzik magukat.” – magyarázza a professzor.
Joe Fields, egy 82 éves Long Island-i jazz producer néhány évvel ezelőtt egy puszit kapott a felnőtt lányunokájától, amely végül hallási problémák kialakulásához vezetett nála.
„Olyan volt, mintha valaki fülön dobott volna egy labdával, mintha egy szűrön keresztül kezdtem volna hallani a hangokat. A megpuszilt fülem számára a beszédhangok teljesen tompává váltak.” – mondja az idős úr.
Mr. Fields most Reiter professzor páciense, hallókészüléket visel, de időnként még mindig nyomást érez a fülében, valamint „mélyen gyökerező viszketést”, ami esetenként szörnyű érzést okoz a számára.
Reiter professzor úgy véli, hogy a dobhártyán keresztül adott szteroid injekció – amelyet a hirtelen idiopathiás (ismeretlen kórokú) siketség kórkép esetén alkalmaznak – segíthet, de csak akkor, ha a fül-csókot követő néhány napon belül adják. Jelenleg azonban a kórképnek még nincs terápiája és a tünetek sem szűnnek meg maguktól. Ennek eredményeképpen Reiter professzor – és az olyan betegek, mint az idős Joe Fields is – a prevenció szükségességét hirdetik.
„A felnőtt unokám óvónő és figyelmeztettem, hogy soha ne puszilja meg egyetlen kisgyermek fülét sem.” – jegyzi meg Mr. Fields.
