A zöld tea fogyasztása megelőző hatással van a dohányzás okozta tüdőrák képződésére – hangzott el egy taiwani kutatás eredménye az Amerikai Rákkutatási Társaság szervezésében 2010. január 11-14 között Kaliforniában megtartott „A tüdőrák molekuláris forrásai: az egyéni megelőzés és terápia kilátásai” c. konferencián.
Taiwanon a tüdőrák felelős az összes rákbetegség közül a legnagyobb mértékben a halálozásért. A tea, különösen a zöld tea, igen nagy figyelmet kapott, mivel a tea polifenol vegyületei igen erős antioxidánsok és a teakészítmények polifenol vegyületei védik az emberi szervezetet a sejtekben végbemenő káros reakcióktól, így a tumorgenezis ellen is. A korábbi, zöld teával kapcsolatos taiwani kutatásokat akadályozták az alkalmazott járványtani modellek rejtett torzulásai okozta hibák.
A Taiwani Egyetem munkatársai 170 fő, tüdőrákos beteget és 340 fő, egészséges embert – kontrollcsoportként – vontak be frissen lefolytatott kutatásukba. A kutatók munkájuk megkezdése előtt az összes résztvevővel kérdőíveket töltettek ki, melyekkel az alábbiakat mérték fel: a demográfiai jellemzőket, a dohányzási szokásokat, a zöld tea fogyasztási szokásokat, a diétás céllal történő gyümölcs- és zöldségfogyasztást, a főzési szokásokat, valamint a résztvevők családjában már előfordult tüdőrákos betegségeket.
Ezen túlmenően még genotípus meghatározást is végeztek az alábbi, inzulinszerű növekedési faktorok polimorfizmusára (többalakúság) vonatkozóan: IGF1, IGF2 és IGFBP2 (IGF-kötő fehérje), mely faktorok mindegyike jelen van rákbetegség kockázata esetén. Az IGF májban történő fiziológiás termelődésén túl jelentős mennyiségben kerül előállításra a daganatos sejtekben, s a keringésben fiziológiásan (élettanilag) elérhető mennyiséget az IGF-kötő fehérjék (IGFBP) szabályozzák. Korábban már nyilvánvalóvá vált, hogy az IGF és a hozzá kötődő jelátviteli rendszer proliferatív, sejt-differenciálódást elősegítő és antiapoptotikus hatást (a károsodott sejt túlélését és tumor kialakulását segíti) vált ki.
A kutatók megállapították, hogy mind a dohányzók, mind a nem dohányzók között azoknál, akik egyáltalán nem fogyasztottak zöld teát, a tüdőrák kockázata 5,16-szer nagyobb volt, mint azoknál, akik legalább naponta egy csésze zöld teát megittak. Külön vizsgálva a dohányzókat, a tüdőrák kockázat azoknál, akik egyáltalán nem fogyasztottak zöld teát, 12,71-szer volt magasabb, mint azoknál, akik legalább naponta egy csésze zöld teát megittak.
A kutatás vezetője és munkatársai arra gyanakodtak, hogy ebben a kockázati különbségben a genetikai tényezők is szerepet játszanak. Azoknál a zöld teát fogyasztóknál, akiknek genotípusa IGF1 (CA)19/(CA)19 és (CA)19/X volt és e miatt nem hajlamosak a rákos megbetegedésekre, a tüdőrák kockázata 66 %-kal kisebb volt az Igf X/X genotípust hordozó zöld tea fogyasztókkal összehasonlítva.
A hajlamosító IGF1, IGF2 inzulinszerű növekedési faktort és IGFBP3 IGF-kötő fehérjét hordozó erős dohányos genotípusoknál szintén magasabb volt a tüdőrák kockázata, összehasonlítva azokkal a nem dohányzókkal, akik nem-hajlamosító IGF1, IGF2 faktort és IGFBP3 fehérjét hordozó genotípusok.
„Kutatásunk eredménye bizonyítja, hogy tüdőrák esetén, a dohányzás gerjesztette karcinogenezis módosítható zöld tea fogyasztásával és a növekedési faktor környezettel.” – összegezte a kutatás vezetője.
