Reggelire megiszunk 1-2 csésze teát a pirítós mellé, kora délután is iszunk egyet és eszünk hozzá süteményt, este pedig lazítunk vele egy nehéz nap után. A teázás szertartása generációk óta az emberi szokás részévé vált világszerte, az ínyencek élvezettel isszák a világ legkülönbözőbb tájairól származó tea különlegességeket, és ez egyben gazdasági jelentőséget is szerzett a teának.
Mostanában gyakran teszik fel a kérdést, a teaivás szokása jár-e valódi előnyökkel az egészségünket tekintve? Más szavakkal fogalmazva, az, hogy a tea a humán táplálkozás állandó részét képezi, vajon egybeesik-e azzal a tulajdonságával, hogy javítja az életminőséget?
Dr. Chwan-Li Leslie Shen, a Texas-i Műszaki Egyetem Egészségtudományok Központja „Laura W. Bush Nők Egészsége Intézet”-ének kutatója és egyben docense, meg van győződve arról, hogy a fenti kérdésre a válasz: igen, különösen, ha a tea „zöld tea” változatára gondolunk.
Történelmileg tekintve a zöld teát elsősorban Keleten fogyasztották, de mára nemzetközileg is „megszilárdította bázisát”. Olyan összetevőkkel van ugyanis tele, amelyeket polifenoloknak nevezünk, és amelyek potenciális antioxidáns aktivitásukról ismertek. Epidemiológiai klinikai megfigyelések tucatjai igazolták, hogy azok az emberek, akik a legnagyobb mennyiségben a zöld teában lévő polifenolokat (angol rövidítése: GTP) fogyasztják, kevésbé hajlamosak jó néhány krónikus degeneratív betegség kifejlődésére, mint pl. a kardiovaszkuláris betegségek és a csontritkulás (latinul: osteoporosis).
Ezeket a megfigyeléseket állatkísérletek követték, melyek közül néhányat Dr. Shen végzett, és amelyeknek az eredményei azt sugallták, hogy a korreláció mögött lévő mechanizmus valószínűleg az, hogy ezek az összetevők a szervezet krónikus gyulladásos szintjeit csökkentik.
Az eredetileg Taiwanról származó Dr. Shen több, mint 2 évtizedet töltött eddig annak tanulmányozásával, hogy a keleti életstílus normái (mint a zöld tea fogyasztása is) hogyan és miért lehetnek hasznosak a nyugati civilizációban élő emberek számára. A docens asszony például egy kísérleti állatmodellt is kifejlesztett (a petefészek eltávolításon átesett, nőstény, középkorú patkányok) ennek vizsgálatához. Ennek a modellnek a segítségével Dr. Shen és kutatóteamje hatékonyan vizsgálhatja a zöld tea fogyasztás azon hatását, amelyet a csontok mikro-architectúrájának lebomlása ellen fejt ki.
Embereknél ez a csontritkulás betegség megjelenéséhez vezet, amely igen gyakori a menopauza után lévő idősebb nők körében. Dr. Shen azt reméli, hogy mindent, amire rájön az állatkísérletek során, azt később a posztmenopauza életszakaszában lévő nők esetében is sikerrel alkalmazhatja majd.
Dr. Shen legújabb kutatása során a posztmenopauza időszakában lévő nőkre fókuszál és a zöld tea azon potenciálját kutatja, hogyan képes a Tai chi sporttal szinergiában működni a csontok erejének erősítésében. A Tai chi a mérsékelten intenzív aerobic egy tradicionális kínai változata, amelynek alapja elsősorban a lélek-test összhangjának a filozófiája. Kutatásának eredményeit a nem sokkal ezelőtt az USA fővárosában, Washington megrendezett amerikai „Kísérleti Biológia” c. éves találkozón prezentálta.
A „Kísérleti Biológia” találkozókon csaknem 13.000 tudós és kiállító szokott megjelenni, köztük kutató patológusok, biokémikusok, a molekuláris biológia, valamint az anatómia területén dolgozó kutatók, táplálkozástudományi szakemberek, immunológusok és gyógyszerészek.
Dr. Shen egy dupla vak, placebo kontrollált, intervenciós vizsgálatot folytatott le, amelybe 171 fő, a menopauzán túl lévő nőt vont be (átlag életkoruk 57 év volt), akiknek csontjaik gyengék voltak, de még nem teljesen fejlődött ki náluk az osteoporosis.
A vizsgálati alanyokat 4 csoportba osztotta:
-
Placebo: placeboként keményítő tablettát kaptak, és nem vettek részt Tai chi-n.
-
GTP: zöld tea polifenolokat (GTP) kaptak (500 mg/nap), és szintén nem vettek részt Tai chi-n.
-
Placebo+TC: keményítő tabletta és mellette Tai chi-n vettek részt, hetente háromszor.
-
GTP+TC: a zöld tea polifenol tabletták mellett részt vettek Tai chi-n is.
A vizsgálat 6 hónapig tartott, mely idő alatt rendszeresen ellenőrizték a résztvevők vér- és vizeletmintáit, valamint az izmaik erejét is.
Az eredmények azt mutatják, hogy a 3, illetve 6 havi GTP fogyasztás (naponta 4-6 csésze, forrázott/áztatott zöld teának megfelelő mennyiségű polifenol tabletta) és a Tai chi-n való részvétel viszonylag egymástól függetlenül is javították a csontegészség markereit. Hasonló hatást állapítottak meg az izomerő vizsgálatánál, de csak a 6. hónap végén.
Azoknál a résztvevőknél, akik Tai chi órákon vettek részt, szintén az életminőség jelentős mértékben előnyös változásáról számolhattak be a kutatók, legalábbis abban az értelemben, hogy a nők érzelmi és mentális egészsége javult. Talán a leginkább említésre méltó mégis az az alapvető hatás volt, amelyet mind a GTP, mind a Tai chi az oxidatív stressz biológiai markereire gyakorolt. Mivel a szervezet gyulladásos folyamatainak legfőbb előrejelzője az oxidatív stressz, ezek az eredmények azt sugallják, hogy a zöld tea és a Tai chi segíthetik nemcsak az osteoporosis, de az egyéb gyulladásos betegségek háttérben meghúzódó etiológia csökkentését is.
Dr. Shen és munkatársai azt a végkövetkeztetést vonták le, hogy: „a mérsékelt zöld tea fogyasztásnak ezen pre-osteoporoticus populáció csont újjáalakításában kedvező hatása van”, és azt remélik, hogy hamarosan be tudnak fejezni egy 6 hónapnál sokkal hosszabb időtávot felölelő vizsgálatot, ahol majd a csontsűrűség technikailag sokkal intelligensebb mutatóit is fel tudják használni.
Nos, elmondhatjuk tehát, hogy C.S. Lewisnak igaza volt: „Teaidő van!”
