A tudósok és az orvosok immár több mint két évtizede bombáznak minket azzal, hogy fogyasszunk kevesebb sót. A statisztikák azt mutatják, hogy azok, akik túl sok sót visznek be szervezetükbe a táplálékkal, jóval nagyobb valószínűséggel fognak kardiovaszkuláris problémáktól szenvedni, de mint minden táplálkozási és diétás információ esetében, most is arról van szó, hogy a mértékletesség és az egyensúly kulcsfontosságú szereppel bír.
Mindenki tudja, hogy a melegebb égövi országokban – mint pl. Mexikóban és Spanyolországban -, ahol az emberek kiizzadják a bevitt többlet sót, a túl kevés só fogyasztása is problémát jelenthet.
Az „Amerikai Orvosi Társaság Szakfolyóirata”-ban (JAMA) megjelent egy publikáció, amely beszámol egy olyan vizsgálatról, melynek eredményei azt igazolják, hogy a vizelet túl magas vagy a túl alacsony nátriumszintje a kardiovaszkuláris események, a kardiovaszkuláris elhalálozások vagy a szívszélhűdés miatti kórházba kerülés magasabb kockázatával jár együtt:
-
A kardiovaszkuláris események bekövetkezése a vizelet túl magas, míg
-
A kardiovaszkuláris mortalitás vagy a szívszélhűdés miatti kórházba kerülés a vizelet túl alacsony nátriumszintjével van összefüggésben.
A kutatók azt is megállapították, hogy a vizelet nagyobb becsült káliumszintje a stroke csökkent kockázatával jár együtt.
A napi fogyasztásra ajánlott só pontos mennyisége még mindig nem precízen ismert és valószínűleg csak egy tudományos mérőszámot jelentene, mivel az átlagember számára elég nehéz feladat lenne annak pontos mérése, hogy egy nap mennyi sót visz be a szervezetébe.
Ráadásul nagyon sok függ annak a környezetnek a klímájától is, ahol az illető él, továbbá attól is, hogy mennyire aktív életmódot folytat.
A kutatók a következőket mondják: „Az optimális napi nátriumbevitel tisztázása különösen a megállapított kardiovaszkuláris betegségben szenvedő emberek számára fontos, de ez a terület egyelőre még nem megfelelően vizsgált. A kardiovaszkuláris betegségben szenvedők különösen sérülékenyek lehetnek a magas vagy az alacsony nátriumbevitel kardiovaszkuláris hatásai miatt és valószínűleg az orvosok inkább a nátriumbevitel megszorítására vonatkozó utasításokkal látják el őket.”
A publikáció szerzői azt is megjegyzik, hogy a napi káliumbevitel optimális szintjét, amely a nátriumbevitel és a kardiovaszkuláris megbetegedés közötti összefüggés javasolt módosítójának számít, eddig még szintén nem sikerült pontosan meghatározni.
A kutatók a kanadai McMaster Egyetem (Hamilton, Ontario) munkatársai. Vezetőjük Dr. Martin O'Donnell, az Egyetem belgyógyászati, geriátriai és trombózis részlegének a docense és Dr. Salim Yusuf, az Egyetem orvosprofesszora. A két vezető munkatársaival együtt vizsgálta a nátrium- és a kálium kiválasztás (a kiválasztás a bevitel markere) és a kardiovaszkuláris események és az elhalálozás közötti összefüggéseket.
Vizsgálatuk 2 kohort (csoport, összesen 28.880 résztvevővel) megfigyeléses elemzéséből állt, beleértve az „Ontarget” és a „Transcend” klinikai vizsgálatokat is, melyek 2001. novemberében kezdődtek, amikor a résztvevőket beválasztották és az utolsó utókövetés záró időpontja 2008. márciusa volt.
A kutatók a 24 órás vizelet nátrium- és káliumszintjét a reggel, éhgyomorra begyűjtött vizeletminták alapján mérték meg. Többváltozós modelleket használtak a vizelet nátrium- és káliumszintje és a kardiovaszkuláris események (miokardiális infarktus), a stroke, a szívszélhűdés miatti kórházba kerülés és a mortalitás közötti összefüggések meghatározására.
A vizsgálatok kezdetén az átlagos, mért 24 órás (napi) nátrium kiválasztás 4.77 gramm volt, a kálium kiválasztás pedig 2.18 gramm. 56 hónapos utókövetést követően ez az összetett eredmény a résztvevők közül 4.729 főnél (16.4 %) maradt változatlan.
A kutatók egy többváltozós elemzés után megállapították, hogy az alapszintűnek számító napi 4.0-5.99 gramm (n=14.156 fő) nátrium kiválasztással összehasonlítva:
-
Mind a magasabb alapszintű nátrium kiválasztás (a résztvevők 18,4 %-ánál ez 7-8 gramm/nap, 24.1 %-ánál pedig 8 g/napnál magasabb volt),
-
Mind az alacsonyabb nátrium kiválasztás (a résztvevők 18.2 %-ánál ez 2-2.99 g/nap és 20.2 %-ánál kevesebb mint 2 gramm/nap volt)
a kardiovaszkuláris elhalálozás, a szívinfarktus, a stroke és a szívszélhűdés miatti hospitalizáció megnövekedett kockázatával függött össze.
Egy további többváltozós elemzés során a napi 1.5 grammnál kevesebb kálium kiválasztással összehasonlítva a nagyobb kálium kiválasztás a stroke csökkent kockázatával függött össze.
A kutatók vizsgálataik alapján a következő következtetéseket vonták le:
„Az előző vizsgálatok eltérő eredményei valószínűleg a nátriumbevitel mértéke, a vizsgált populáció és a mérési módszerek különbözőségének a következményei voltak és elmulasztották a nem lineáris összefüggéseket feltárni....A mérsékelt nátrium kiválasztással összehasonlítva azt állapítottuk meg, hogy a magasabb nátrium kiválasztás és a kardiovaszkuláris események, valamint az alacsony nátrium kiválasztás és kardiovaszkuláris halál és a szívszélhűdés miatti hospitalizáció között összefüggés van, ez pedig a randomizált kontrollált vizsgálatok során a nátriumbevitel egy biztonságos mértékének a sürgős megállapítását hangsúlyozza.
A vizelet kiválasztott magasabb káliumszintje alacsonyabb stroke kockázattal társult és egy olyan potenciális intervenciónak számít, amely a stroke prevenció szempontjából további értékeléseket érdemel.”
A kutatók arról is említést tettek, hogy a korábbi individuális prospektív kohort vizsgálatok a nátriumbevitel és a kardiovaszkuláris mortalitás kapcsolatában vagy pozitív összefüggésről, semmilyen összefüggésről vagy ellentétes irányú kapcsolatról számoltak be, éppen ezért ez a terület egyértelműen további vizsgálatokat igényel.
