A túlsúly veszélyes kockázati faktor a fizikális egészségre nézve, de a Tel Avivi Egyetem (angol rövidítése: TAU) kutatói szerint a testmozgás hiánya pedig a mentális egészség vonatkozásában káros, ugyanis depresszióhoz és a munkahelyi kiégéshez („burnout” szindróma) vezethet.
Dr. Sharon Toker, a TAU „Recanati Közgazdasági Iskola”-ja menedzsment fakultásának a vezetője együttműködésben Dr. Michal Bironnal, a Haifai Egyetem munkatársával, feltárta, hogy azok a munkavállalók, akik időt fordítottak a fizikai aktivitásra, jóval kisebb valószínűséggel tapasztalták meg a mentális egészségük romlását, beleértve a kiégés és a depresszió tüneteit is. A legnagyobb előnnyel a hetente négy órát igénybe vevő testmozgás járt – akik ezt tették, azok megközelítőleg 50 %-kal kevesebb mentális állapotromlást tapasztaltak, szemben azokkal, akik egyáltalán nem mozogtak.
Dr. Toker és Dr. Biron szerint a munkaadók számára is előnyökkel szolgál az alkalmazottaik testmozgásának az ösztönzése és támogatása. Ha az elhízás elleni harc nem elég ösztönző, akkor úgy kell motiválni a dolgozókat, hogy a fizikai aktivitás csökkenti a magas egészségügyi kiadásokat, mérsékli a munkahelyi hiányzást és növeli a munkahelyeken a termelékenységet. A két kutató beszámolója az Amerikai Fiziológiai Társaság kiadványában, az „Alkalmazott Fiziológia Szakfolyóirata”-ban jelent meg.
„Annak ellenére, hogy a depresszió és a kiégés összekapcsolódó kórállapotok, mégsem egy és ugyanazon entitások.” – mondja Dr. Toker. „A depresszió egy klinikai hangulatzavar, míg a burnout szindrómát a fizikai, a kognitív és az érzelmi kimerülés határozza meg. Ugyanakkor mindkét kórkép hozzájárul egy ún. spirális veszteséghez, amelyben az egyik erőforrás elvesztése – pl. a munkáé – dominóeffektust indíthat el és egy másik erőforrás elvesztéséhez vezethet, mint pl. az otthon, a házasság vagy az önértékelés megléte.”
A kutatást a kutatók eredetileg a depresszió és a kiégés szindróma közötti kapcsolat vizsgálatára tervezték, de végül elvégezték az 1.632 fő, egészséges izraeli dolgozó – mind a magán-, mind a közszférában – személyes, foglalkozási és pszichológiai állapotfelmérését. A résztvevők kérdőíveket töltöttek ki, amikor a rutin ellenőrzés céljából felkeresték az orvosi klinikákat és három utókövető orvosi viziten kellett jelentkezniük egy 9 éves időszak alatt.
Az eredmények azt jelzik, hogy a depresszió fokozódása előrejelzi a munkahelyi kiégés növekedését az idő haladtával és ez fordítva is igaz. Az ilyen kutatásokhoz képest először, a kutatók most figyelembe vették a résztvevők fizikai aktivitásának szintjét, meghatározták, hogy az aktivitás mennyire növelte meg a szívritmust és idézett elő izzadást. A résztvevőket négy csoportba osztották: az első egyáltalán nem vett részt fizikai aktivitásban, a második hetente 75-150 percnyi fizikai tevékenységet végzett, a harmadik csoportba tartozók már hetente 150-240 percnyit, míg a negyedik csoport tagjai több mint 240 percet mozogtak hetente.
A depressziós és a kiégési ráta egyértelműen a legmagasabb volt abban a csoportban, amely nem vett részt fizikai aktivitásban. Minél több fizikai aktivitásban vettek részt a vizsgálati alanyok, annál kisebb volt a valószínűsége annak, hogy emelkedett depressziós és kiégési szintet tapasztaljanak meg az elkövetkező három év során. A fizikai aktivitás optimális mennyisége egy héten minimum 150 perc volt, ennyi időtartamú heti mozgás előnyei már valóban kezdtek megmutatkozni.
„Azoknál, akik 240 percnyi vagy annál több testmozgást végeztek egy héten, a kiégés és a depresszió hatása szinte egyáltalán nem jelentkezett. De még a hetente 150 percnyi mozgásnak is erőteljesen pozitív hatása volt - mondja Dr. Toker -, segítette az embereket abban, hogy megbirkózzanak a munkanapjukkal, javuljon az önelégedettségük és önbecsülésük és megelőzte a spirális veszteséget.
Ha stresszesnek érezték a munkájukat, az alkalmazottak mindig megkérhették a főnökeiket, hogy léptessenek életbe változtatásokat, mint pl. több lehetőség nyújtása az érzelmi támogatásra a munkahelyen. De ha a szervezet (munkahelyi) nem akar változni, a dolgozók szabadidejükben a fizikai aktivitáshoz fordulhatnak, mint hatékony stresszkezelő eszközhöz.
„Az előrelátó munkaadók számára előnyökkel járhat a munkahely területén egy tornaterem kialakítása vagy a dolgozók közösségi fitness termi tagságának a támogatása, továbbá a rugalmas munkaidő lehetősége ösztönzi az alkalmazottakat arra, hogy napjuk szerves részeként többet mozogjanak.” – javasolja Dr. Toker. „Az ilyen stratégia hosszú távon meghozza az üzleti hasznot is.”
