Az atléták igen messzire is elmennek abban, hogy megvédjék az izomzatukat és hogy felgyógyuljanak az edzések előidézte izomsérülésekből, de eddig csak kevés tudományos vizsgálat foglalkozott azzal, mely módszerek lehetnek e téren a leghatékonyabbak.
Nemrég jelent meg egy tanulmány az amerikai „PloS ONE” c. szakfolyóiratban, amely arról számol be, hogy a futók számára igen hasznos a teljes test krioterápia, amelynek során a vizsgálat résztvevői mínusz 110 °C hidegnek voltak kitéve, továbbá távoli infravörös sugárzásnak (melegnek) vagy passzív kezeléseket (pl. edzés utáni masszázs, nyomó ruházat, táplálékkiegészítők, vízbe merülés) kaptak.
A vizsgálatot Franciaország fővárosában, Párizsban végezték el és Dr. Christophe Hausswirth, a Sport, Szakértés és Teljesítmény Nemzeti Intézetének a munkatársa vezette. A vizsgálatba 9 fő, megfelelően edzett futót vontak be és három, egymással nem összefüggő hét alatt a résztvevők minden egyes felépülési módszert leteszteltek annak érdekében, hogy az izomsérülések és az izomgyógyulás egyéni különbségeit ellenőrizni tudják. Az izomsérülés markerei az alábbiak voltak:
-
Maximális izometriás (egyenlő mértékű) izomerő,
-
Vérplazma kreatin-kináz (izom enzim) aktivitás,
-
Észlelt érzetek (pl. fájdalom, fáradtság, jóllét).
A futók három szakaszban, az edzések után rögtön, 24 órával és 48 órával később kapták a kezeléseket és randomizált (véletlenszerű) sorrendben.
A kutatók összességében azt állapították meg, hogy a teljes test krioterápia módszere bizonyult a leghatékonyabbnak. Az első krioterápia kezelés az edzést követően 1 óra hosszán át tartott és lehetővé tette, hogy a futók a maximális izomerejüket visszanyerjék, míg ugyanezen eredmény eléréséhez az egyéb stratégiák keretében hosszabb időre volt szükség.
A futást követő 48 órán belüli krioterápia kezelések jobban felgyorsították a futók felgyógyulását, mint az ugyanezen időtartam alatt alkalmazott másik két kezelési módszer (a távoli infravörös sugárzás és a passzív kezelések).
Dr. Hausswirth szerint a „teljes test krioterápia a megfelelően edzett futók számára az edzést követő felgyógyulás elősegítésében hatékonynak bizonyult, mégpedig azáltal, hogy korlátozta a maximális izomerő veszteséget és a fájdalomérzetet.”
