Szokás azt mondani, hogy mi, emberek, szociális állatok vagyunk és erre most tudományos bizonyíték is van. Az angol „BMC Közegészségügy” c., nyílt hozzáférésű szakfolyóiratban megjelent egy cikk Dr. Laura Pulkki-Raback pszichológusnő tollából, aki a „Foglalkozás Egészségügy Finn Intézete”-nek a kutatását vezette. A kutatás eredményei azt mutatják meg, hogy az egyedül élő emberek jóval nagyobb valószínűséggel használnak antidepresszáns gyógyszereket, mint mások.
Dr. Pulkki-Raback és munkatársai az „Egészség 2000 Vizsgálat”-ban részt vett több, mint 3500 fő nő és férfi adatait elemezték. Az „Egészség 2000 Vizsgálat”-ot a finn Nemzeti Közegészségügyi Intézet (KTL) munkatársai folytatták le a 2000. őszétől 2001. tavaszáig tartó időszakban. A Vizsgálat fő célkitűzése az volt, hogy felmérje a finn lakosságot reprezentáló minta egészségügyi állapotát és az utókövetés révén elemezze az egészségi státusz változásának a dinamikáját és meghatározza az egészségre és a „jóllét” kimenetelére ható okokat.
Dr. Pulkki-Raback szerint valóban megvan a kockázata annak, hogy valaki depresszióssá váljon, ha egyedül él. Ez a téma napjainkban igen fontos, mivel a nyugati civilizációban növekvőben van az egyszemélyes háztartások száma és egyre népszerűbb (vagy kényszerűbb?) a szingli életforma.
A pszichológus asszony szerint: „Az 'Egészség 2000 Vizsgálat'-szerű kutatások rendszerint alul értékelik ezt a kockázatot, mivel a legnagyobb kockázatnak kitett emberek rendszerint azok, akik esetében a legkevesebb annak a valószínűsége, hogy az utókövetésben is hajlandók részt venni. Nem tudtuk azt sem megítélni, mennyire gyakori a kezeletlen depresszió.”
Az „Egészség 2000 Vizsgálat” résztvevői – akik közül a 3500 fő adatát elemezte Dr. Pulkki-Raback a munkatársaival – az egészségügyi állapotukon túl az alábbi, az életmódjukkal kapcsolatos információkkal szolgáltak:
A pszichológusnő szerint a kutatók nem tették egyértelművé azt, hogy mekkora az „öngyógyítás/öngyógyszerezés” mértéke, amely az egyedül élő lakosság körében folyhat, amikor dohányzás, mértéktelen ivás, OTC (nem receptre vásárolható) gyógyszerek vagy illegális drogok használatával próbálják meg önmagukat felvidítani. Ezek a faktorok nyilvánvalóan még inkább az egyedül élés ellen szólnának.
Dr. Pulkki-Raback és munkatársainak a következtetése az, hogy az egyedül élés az elszigeteltség érzését nyújtja az egyénnek, a szociális normák betartásának a kisiklásához és a más emberekkel szembeni bizalmatlansághoz vezethet és talán még további szociális visszásságok kifejlődéséhez is. Ezek összességében hozzájárulnak a mentális egészség problémáihoz. Az együttélés támogatást nyújthat az egyén számára, javíthatja a rossz hangulatot és felvidíthatja a rossz napokat, továbbá a munkaképes korú lakosság életszemléletének a nagyobb kiegyensúlyozottságát segítheti elő.
Összességében, Dr. Pulkki-Raback azt állapította meg, hogy a 2000-től 2008-ig tartó utókövetési időszakban az egyedül élő emberek 80 %-kal több antidepresszánst vásároltak, mint azok, akik párkapcsolatban élnek.
Úgy tűnik, hogy valamilyen levezető eszköz birtoklása (akár pl. egy kreatív tevékenység) és napi szinten némi szociális kapcsolat fontos lehet. Bár az egyedül élés talán a depresszió egy markere lehet, de ebben a vonatkozásban már az is valami, ha egy egyedül élő személy keresi a másokkal való kapcsolatot és lehetőség szerint megpróbál többet kimozdulni vagy valamivel elfoglalni önmagát.
