A jelentés 108 különböző iskolakörzetből származó szexuális oktatási anyagon alapszik (kivéve New York City-t, amely nemrég adoptálta kötelezően ezeket az állami irányelveket) és tartalmaz néhány valóban ijesztő eredményt.
Az NYCLU végső soron a következőket állapította meg:
· A reprodukciós anatómiával, az alapfunkciókkal, a terhességgel és a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzésével kapcsolatos iskolai oktatás pontatlan és nem teljes,
· A tanárok a tantervet nagyrészt elhanyagolják,
· Az iskolák ráadásul még stigmatizálják is a leszbikus, a homoszexuális, a biszexuális, a transzgender (nemet váltó) és a szexuálisan bizarr viselkedésű (ezek együttes angol rövidítése: LGBTQ) tanulókat,
· Erősen heteroszexuális elfogultságot mutatnak és
· Fenntartják a nemi sztereotípiákat.
Nagyon sok tanterv tartalmaz morális (erkölcsi) túlzásokat és a tanulók felé a szégyenérzeten alapuló üzeneteket közvetít a szexualitással, a tinédzserkori terhességgel és szülőséggel kapcsolatosan. A NYCLU vizsgálata feltárta az egyértelmű nemek közötti különbségtételt, mivel a programok a férfi anatómiát és orgazmust kétszer olyan gyakran tárgyalják, mint a nőit.
A jelentés számos olyan megrázó írásos tájékoztatóról számol be, amelyek manapság az interneten is fellelhetők és amelyek - igen helyesen - támadhatóak azért, mert a nemi sztereotípiákat hangoztatják. Az olyan írásos szóróanyagok, amelyek a nőket „mint veszélyes anyagokat” írják le, akik „igen mutatósak, különösen a sportautókban” nemcsak hogy nem viccesek, de komolyan károsítják a fiatalok lelki- és gondolatvilágát.
A NYCLU szerint: „Az túlzónak tűnhet, hogy ezek jelentéstartalmáért, amit mi viccnek tartunk (legalábbis reméljük, hogy annak szánták), a tanárokat ítéljük el, de amikor a jelentésben ismertetett szexuális oktató programok kevesebb, mint fele foglalkozik csak a nemi szerepek sztereotípiáival és kevesebb, mint a 20 %-a a nemi identitással, akkor nekünk valóban nincs időnk arra, hogy viccelődjünk.”
A New York-i Civil Jogok Egyesületének a jelentése megrázó, de végül is nem minden meglepő benne. Egész Amerika-szerte világosan kimutatható az átfogó szexuális oktatás hiánya és ez az amerikai nemzeti disz kurzusokban (viták) vissza is tükröződik.
Az Egyesület képviselője az alábbiakat mondja: „Elborzadunk, amikor az olyan emberek, mint Todd Akin, az amerikai szenátus tagja szájából az erőszakos nemi közösüléssel kapcsolatosan helytelen és támadó véleményeket hallunk, de azt nem akarjuk megkövetelni, hogy az iskoláinkban a nemi erőszakról szóló tényeket tanítsanak.”
A NYCLU jelentésének a legfontosabb része nem a megrázó szórólapokról szóló beszámoló vagy az elborzasztó statisztikák, hanem azok a szexuális oktatás javítására vonatkozó részletes ajánlatok és tanácsok, amelyek igen segítőkészek, függetlenül attól, hogy az amerikai állampolgár melyik államban él.
„A szexuális oktatás rossz, de lehetne jobb is. Kérjük, lépjen kapcsolatba a helyi iskolatanácsokkal (az USA-ban a nem magánkézben lévő iskolákat az ún. iskolakörzetek irányítják és ezek a helyi polgármesteri hivatalok és az állam felügyelete alatt tevékenykednek. Az iskolakörzetek irányító testületét nevezik iskolatanácsoknak) és az Önök által megválasztott tisztviselőkkel, és követeljék meg az átfogó szexuális oktatásra vonatkozó standard-ek reformját.” – tanácsolja a szülőknek a NYCLU.
