Az amerikai Pennsylvaniai Egyetem Perelman Orvostudományi Iskolájának a tudósai egy olyan cikket publikáltak a „Science Translational Medicine” (magyarul: a tudomány és az orvostudomány integrálása) c. szakfolyóiratban, amely arról számol be, hogy a prosztaglandin D2 abnormális mennyiségét fedezték fel a hajas fejbőrben.
A tudósok szerint munkájuk eredményének oda kell elvezetni, hogy segítségével a „férfi mintájú kopaszság”-nak nevezett férfi hajhullás új kezelési módjait megtalálják. A férfi mintájú kopaszság problémája minden tíz, 70 év alatti férfiból nyolc főt érint. Ez a probléma a hajtüszők zsugorodását okozza és mikroszkópikus méretű szőrszálakat termel, melyek a normál hajtüszőknél rövidebb idő alatt nőnek ki, ez pedig azt jelenti, hogy a hajtüszők nem cserélődnek elég gyors ütemben ahhoz, hogy a normál hajszálhullást pótolni tudják.
A prosztaglandin D2 (PGD2) a prosztaglandin D2-szintáz (PTGDS enzim) aktivitásának a terméke. A PTGDS az mRNS-en emelkedett mennyiségben van jelen. A messenger RNS molekulák, rövidítve mRNS, hírvivő molekulák a sejtekben, amelyek a fehérjeszintézisre vonatkozó információkat írják át a DNS-szálról. Ezt az átírást a genetika nyelvében transzkripciónak nevezik.
A PGD2 prosztaglandinról és derivátumáról (származék), a 15-dPGJ2-ről igazolódott be mind humán, mind állatmodellek esetében, hogy gátolják a hajnövekedést. A PGD2-höz köthető gátlás egy receptorral függ össze, mégpedig a G-proteinnel párosult 44-es receptorral (G-protein= heterotrimer guanin nukleotid), rövidítve a GPR44 receptorral, amelyről úgy vélik a tudósok, hogy ígéretes terápiás célpont lehet az androgén alopecia (AGA) kezelésében. Az androgén alopecia nemcsak a férfiak, de a nők esetében is hajhullással és a hajszálak elvékonyodásával jár együtt.
Dr. George Cotsarelis, az Egyetem dermatológia (bőrgyógyász) professzora és a vizsgálatokról megjelent publikáció senior szerzője az alábbiak szerint magyarázza azt, hogy jelen vizsgálatukat hogyan alapozta meg egy tavalyi kutatásuk: „Annak ellenére, hogy egy eltérő prosztaglandinról, az F2-alfáról bebizonyosodott, hogy hozzájárul a hajnövekedéshez, kutatási eredményeink mégis váratlanok voltak, mivel eddig senki nem gondolta azt, hogy a prosztaglandinok kapcsolatban vannak a hajhullással. Tavalyi kutatásunk azonban, amely a hajtüsző őssejtekre irányult, logikussá tette, hogy van valamilyen gátló anyaga a hajnövekedésnek.”
Ami azonban még ennél is fontosabb, az az, hogy a kutatási eredmény világszerte a kopasz emberek milliói számára nyújthat reményt, mivel úgy tűnik, hogy a hajtüsző őssejtek érintetlenek. Ez azt sugallja, hogy magából a hajas fejbőrből hiányzik egy aktivátor vagy valami gátolja abban, hogy képes legyen új hajtüsző növekedést előidézni. A múltban általános vélekedés volt, hogy a hajtüszők véglegesen elpusztultak és ez vezetett oda, hogy a kopaszság vezető kezelési módszerévé vált a hajas fejbőr más területéről kioperált új hajtüszők átültetése a kopasz területre.
Publikációjukban a kutatók azt írják, hogy tárgyilagosan közelítettek a témához, amikor a kopaszság lehetséges biológiai okait keresték. A férfi típusú kopaszságban szenvedő férfiak kopasz és nem kopasz fejbőréből vett szövetmintákat vizsgálták meg. Ezt követően az eredményeiket keresztellenőrzés alá vetették egérmodelleken és megállapították, hogy a PGD2 szintje a kopasz fejbőr területéről vett szövetmintában háromszor magasabb volt, mint abban a mintában, amit összehasonlításképpen az androgén alopeciában szenvedő férfiak hajas fejbőréből vettek.
Amikor PGD2 prosztaglandint adtak a laboratóriumi körülmények között tenyésztett hajtüszőkhöz, a PGD2-vel kezelt hajszálak jelentősen megrövidültek, míg a PGD2 származék, a 15-dPGJ2 teljes mértékben megakadályozta a hajszálnövekedést.
A prosztaglandinok humán szervezetben betöltött nagyon sok funkciója jól ismert. A prosztaglandin tulajdonképpen egy hormonszerű molekula, amelyet bizonyos ingerek hatására a test minden szövete termel. A prosztaglandinok biológiailag aktív lipidek, melyek természetes előnyagai a telítetlen zsírsavak: a linolsav, a linolénsav és az arachidonsav. A prosztaglandinok többek között kontrollálják a sejtnövekedést, összehúzzák és kitágítják a simaizomszövetet és a vérereket.
