A legfrissebb amerikai adatok azt mutatják, hogy az átlagos kockázatú nőknél a petefészekrák szűréséhez használt szérum rák-antigén-125 (CA-125) és a hüvelyen keresztül végzett UH vizsgálat nem jelent alacsonyabb mértékű mortalitási arányt, mint azoknál a nőknél, akik csak a szokásos gondozásban részesülnek (hüvelykenet vizsgálat és kézzel való tapintás).
A kutatás, amelyről az Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) 2011. évi találkozóján számoltak be, azt is igazolta, hogy az a petefészekrák szűrés, amelyet a fals-negatív szűrőtesztek jellemeznek, a szövődmények arányának felfutását segíti elő.
Dr. Saundra S. Buys, a Utah Állam-i Egyetem (Salt Lake City) kutatója és mtsai beszámoltak a petefészekrák specifikus mortalitási eredményekről, amelyek az ún. „Prosztata, Tüdő, Kolorektális és Petefészek Rákszűrő Vizsgálat”-ból (angol rövidítése: PLCO) származtak. A PLCO vizsgálatot arra tervezték, hogy segítségével meghatározhassák a specifikus rákszűrő tesztek ok-specifikus mortalitásra gyakorolt hatását.
Dr. Buys és teamje szerint eredményeik nem a vizsgálat két része jellegzetességeinek eltéréséből adódnak, mivel azok alapvetően hasonlóak, és mivel a betegek utókövetése csaknem mindkét vizsgálati csoportban teljes mértékben megtörtént. Továbbá, a szűrési arány magas volt az intervenciós csoportban, és a szokásos gondozási csoportban a fertőzöttség mértéke alacsony volt.
Az elemzéshez 78.216 fő, 55 és 74 év közötti nőt véletlenszerűen választottak be az éves szűrővizsgálatba, vagy a szokásos gondozásba, tíz amerikai szűrőközpontban. Azokat a jelentkezőket, akiknél korábban kétoldali oophorectomia (petefészek-eltávolítás) történt, kizárták a vizsgálatból.
A vizsgálati protokoll szerint, azoknak a nőknek, akiket az intervenciós csoportba kerülésre választottak ki, felajánlották az éves CA-125 szérumszinttel való szűrést 6 éven keresztül, és a transzvaginális (hüvelyen keresztüli) UH vizsgálatot 4 éven keresztül. A szokásos gondozási csoportba került nőknek semmilyen szűrővizsgálatot nem ajánlottak fel. A vizsgálat elsődleges célja a petefészekrák-specifikus elhalálozások arányának kutatása volt.
A maximális, 13 éves utókövetési időszak során 212 nőnél diagnosztizáltak petefészekrákot (5.7 eset/10.000 személy évente) az intervenciós csoportban, és 176 nőnél a szokásos gondozási csoportban (4.7 eset/10.000 személy évente). Összességében, 118 petefészekrák haláleset történt (3.1 eset/10.000 személy évente) az intervenciós csoportban és 100 haláleset történt (2.6 eset/10.000 személy évente) a szokásos gondozási csoportban.
Abból a 3.285 nőből, akiknél fals-pozitív eredmény született, 1.080 fő esett át sebészi utókövetésen; közülük 163-nál fejlődött ki legalább egy komoly komplikáció (15 %). Más okok következtében 2.924 haláleset fordult elő (kivéve a petefészek-, a kolorektális és a tüdőrákot, 76.6 eset/10.000 személy évente) az intervenciós csoportban, és 2.914 haláleset (76.2 eset/10.000 személy évente) a szokásos gondozási csoportban.
Dr. Buys és munkatársai úgy vélik, hogy bár a szűrőtesztek, ahogyan ebben a vizsgálatban alkalmazták őket, nem csökkentették a mortalitást, lehetséges, hogy a CA-125 és a transzvaginális UH mégis előnyökkel jár, ha eltérően használják őket. Például, a CA-125 eredmények változásainak hosszabb időn keresztül történő adatrögzítése, semmint egy szóló CA-125 értékre való támaszkodás, lehetőséget biztosíthat a rákbetegség korai detektálására egy olyan stádiumban, amikor a gyógyítás még nagyon is lehetséges. Azt azonban kihangsúlyozták, hogy ezen hipotézis alátámasztására szükség van egy újabb kutatás lefolytatására.
Amerikában a petefészekrák a nőknél egyike az öt, rákhalált előidéző vezető oknak. A betegséget sajnos rendszerint már előrehaladott stádiumban diagnosztizálják, amely így kevesebb, mint 30 %-os 5 éves túlélési aránnyal társul.
