A pénisztörés pontos orvosi neve az „eltört pénisz szindróma”, amely a hevesen szeretkező férfiaknál fordulhat elő: közösülés közben pukkanásra és rendkívül erős fájdalommal járó nyilallásra lesznek figyelmesek. Mivel a hímvesszőben nincsen csont, a pénisztörés elnevezés valójában a barlangos testet körülvevő kötőszöveti tok - amely egy inas lemez - az ún. tunica albuginea törését, repedését jelenti.
Pénisztörésre leggyakrabban akkor kerül sor, amikor a nő a nemi együttlét során lovagló helyzetben van, de előfordulhat a hagyományos, ún. misszionárius pózban is.
A pénisztörés legsúlyosabb formája az, amikor a pénisztest fele behasad. Ilyenkor a hímvessző bevérzik, azonnal elernyed és ez az állapot sürgős műtéti beavatkozást igényel. Ha valaki ilyenkor mégsem fordul orvoshoz, annál a következő szövődmények léphetnek fel: krónikus fájdalom, péniszgörbület, amely akár 45 fokos is lehet, arteriovenózus sipoly (fisztula, egy artéria és egy véna között létrejött kóros összeköttetés), továbbá erektilis diszfunkció (merevedési zavar), amely utóbbi a betegek 10-50 %-ánál jelentkezhet! A pénisztörésnek vannak enyhe esetei is, amikor szükségtelen a sebészi beavatkozás, de még ebben az esetben is fel kell keresni az orvost.
A pénisztörés kórkép esetén a diagnózis felállításának képalkotó eszközös módszere tipikusan az invazív, kontrasztanyagot (festéket) a barlangos testbe juttató cavernosonográfia, a hímvessző barlangos testjének (corpus cavernosum) UH vizsgálata és az MRI (mágneses rezonancia). A kontrasztanyagos ultrahang vizsgálat mellékhatásokkal járhat, többek között allergiás reakciót okozhat és priapismust, azaz kóros hímvessző merevedést. A hordozható UH készülékkel ún. „point-of-care” vizsgálatok, azaz a beteg ellátási helye szerinti ultrahang vizsgálatok végezhetők, például az intenzív osztályon vagy a műtőben.
A pénisztörés a modern diagnosztikus eszközökkel könnyen felismerhető, előfordulási aránya amerikai adatok szerint 1:175.000, azaz minden 175.000-dik kórházba került betegnél ez a kórkép áll fenn. Az eltört pénisz szindróma (tünet együttes) klasszikus megjelenési formája a poszttraumás pénisz fájdalom, amely a pénisztest deviációjával (elhajlás), eccyhmosis-szal (diffúz bőrvérzés) és a pénisz kötőszöveti tokjának a tapintható elváltozásával jár együtt, ezek rendszerint a nemi együttlét vagy maszturbáció alatt bekövetkezett trauma következményei.
Esetenként a szindróma megjelenése jóval nehezebben megfogható, ilyenkor önmagában az anamnézisen (beteg kórtörténete) és a fizikai vizsgálaton alapuló diagnosztizálás nem lehetséges.
A differenciáldiagnosztika elvégzése elengedhetetlen pénisztörés kórkép gyanúja esetén. Példa erre egy 29 éves amerikai fiatalember balesete, akinek lágyékát egy puskatus ütötte meg. A férfi azt állította, hogy a hímvesszője a sérülés időpontjában ernyedt állapotban volt és fájdalomra, valamint a pénisztest duzzanatára panaszkodott. A férfi fizikai vizsgálata a hímvessző és a fityma jelentős ödémáját (szöveti duzzanat) tárta fel, továbbá az ún. „padlizsán deformációt” – a hímvessző makkjának kóros duzzanata magát a pénisztestet padlizsán alakúvá formálja -, amely a pénisztöréssel jár együtt.
A fiatalembernél nem volt jelen tapintható elváltozás vagy a barlangos test feletti terület tapintására jelentkező fájdalom, továbbá nem állt fenn hereduzzanat vagy nyomásérzékenység. A hordozható ultrahang készülékkel végzett vizsgálat a makkot körülvevő distalis fityma haematomáját (vérömleny) mutatta. A beteg az urológián töltött éjszaka után másnap hazamehetett. Az utókövetés során az ödéma megszűnt és a férfi képes volt nehézségek nélkül fájdalommentes erekciót fenntartani.
A pénisztöréses esetek mintegy 20 %-ában a húgyúti traktus is sérül. Amennyiben a beteg ürítési nehézségekről panaszkodik vagy a vizeletteszt haematuriát (vérvizelés) mutat ki, akkor az orvosnak ezt a kórképet is diagnosztizálnia kell. Annak ellenére, hogy ilyen esetekben az ultrahang készülék használata kevésbé ad egyértelmű képet, a húgyúti traktus repedésére (ruptura) utaló vizsgálati eredmények nem összefüggő húgycsövet, a barlangos testben levegő, a szivacsos testben pedig ödéma vagy hematoma jelenlétét mutathatják, bár a diagnózis megerősítéséhez vagy a húgyúti probléma kizárásához nagy valószínűséggel urethrográfiára (húgyúti UH) lesz szükség.
Azoknál a betegeknél, akiknél atipikus az anamnézis, de az UH vizsgálat eredményei pozitívak, sürgős sebészi beavatkozás igénye merülhet fel. Ha az UH vizsgálat eredménye negatív, akkor is szükség lehet egy rövid megfigyelési időszakra. A pénisztörés nem tartozik a túl gyakori kórképek közé és a diagnózis önmagában a klinikai jellemzők és vizsgálatok alapján felállítható, de ügyelni kell arra, hogy a dorsalis (hátsó) pénisz vérér sérülés és az extraalbuginealis (kötőszöveti tokon kívüli) hematoma utánozhatja a pénisztörés klinikai megjelenési formáját, ez pedig megnehezítheti a diagnosztizálás munkáját.
